(II./3. bejegyzés) Ki ez a lány?

Egy lágy simítást éreztem a karomon, mire a testem automatikusan összerezzent, és bár lustán, de felnyitottam fáradt szemhéjaimat. Az ablaküvegen bekúszott a nap reggeli, gyér fénye, amely ugyan nem tűzött, ám mégis melengette amúgy hűs arcomat. Niall ujjai fel-le táncoltak a karomon, miközben ő megmozdult mögöttem, és száját a fülemhez emelte.
-Jó reggelt, szépség.-suttogta, majd egy jó reggelt puszit nyomott az arcomra.
Álmosan nyögtem egyet, fentebb rántottam a takarót, egészen a fejem búbjáig, és hasra vágtam magam.  Halk nevetést hallottam mellőlem. Hirtelen ujjakat éreztem meg beszökni a takaró alá, amik először a derekamon állapodtak meg, majd a gerincem vonalát követve futottak végig a nyakamig. Az egész testem azonnal felforrósodott érintésére, és nyöszörögve rándultam egyet.
-Ideje felkelni.-hallottam újra azt a mélyre hatoló hangot, majd ajkai érintését éreztem az arcomon.
-Nem.-nyávogtam, majd az arcom a párnába fúrtam. Mit is mondjak, nem az erősségem az ébredés. Ilyenkor legyen akárki akármennyire is elszánt, engem csak egy nagy vödör vízzel lehet kiugrasztani a pihe-puha ágyból. Bár, ha az illető ez csinálná, valószínű, hogy végig kergetném az egész házon, rosszabb esetben kihajítanám az ablakon a vödörrel együtt. Apu egyszer próbálta meg, igaz, ő csak egy pohár vízzel jött, de a pohár sorsa az lett, hogy apró kis darabokra tört a házunk előtti kertben, apuhoz meg nem szóltam egész délelőtt. Viszont nem úgy tűnt, hogy Niall feladja. Hirtelen a meleg takaróm lerepült rólam, én meg újra a hátamon feküdtem, ugyanis Niall a két csuklómat megragadva a hanyatt fordított, és négykézláb állt felettem. Szemei a reggeli napsütésben úgy csillogtak, akár a gyémántok, haja kuszán állt, ám arcán most is ott ült a kábító mosolya. Arca közeledett az enyémhez, majd ajkai az enyémre tapadtak, nyelveink pedig azonnal egymásra találtak. Már nem nyomott le a csuklómnál fogva, hanem elengedett, így én két kézzel tudtam a hajába túrni, a nyakába kapaszkodva lehúzni őt magamhoz. Egy határozott mozdulattal ledobta magát az ágyra, és átfordított, így már én feküdtem rajta, tenyereit becsúsztatta a pólóm alá, így teljesen megéreztem a hátamon forró érintését. Azt hiszem, ennél jobb ébresztésben még nem volt részem. Még mielőtt ajkaink szétváltak volna, egy aprót beleharaptam Niall felső ajkába, mire mindketten elmosolyodtunk, majd felegyenesedtem, és a szemébe néztem.
-Most már hajlandó leszel felkelni?-kérdezte a száján sunyi vigyorral.
-Még meggondolom.-válaszoltam kurtán, majd újra a mellkasára dőltem, mire ő átkarolt, és egy puszit nyomott a hajamba. Jellegzetes illata reggel is ugyan olyan intenzíven érződött mint általában, bőre most még a szokottnál is puhább volt. Egy pár perc elteltével mocorogni kezdett, mire felemeltem a fejem.
-Tényleg fel kéne kelnünk.-mondta most már teljesen éberen.
-Jó.-válaszoltam, majd lemásztam róla, és kinyújtóztattam végtagjaimat, melyek nagyokat roppantak. Niall felkapott magára egy pólót, majd az ajtó felé indult.
-Jössz?-nyújtotta felém a kezét, mire bólintottam, és a kezéért nyúltam. Leslattyogtunk a lépcsőn, egyenesen a konyhába, mert bár azt egyikünk sem mondta, hogy hova megyünk, mindketten magától értetődőnek vettük, hogy az első cél, a konyha. Odalent Rickie, Liam és Louis voltak. Rickie reggelit csinált, gondolom magának, meg Liamnek, Louis meg nyálcsorgatva nézte a serpenyőben főlő rántottát.
-Légyszi, Rickie!-duruzsolta a pulton ülve, mire Liam vigyorogva nézett rá.
-Mi is kérünk!-jelentette be Niall, mikor beértünk a konyhába. Rickie nagyot sóhajtott.
-Ne már, hogy nekem kell mindenkit kiszolgálnom! Ez nem fair!-csapkodott.
-Ó, én tudom milyen érzés. Tegnap alig tíz perc alatt felzabálták az összes palacsintámat.-néztem körül, mire a srácok elmosolyodtak.
-Finom volt, na.-mondta Louis.
-Á, mi ez a kiabálás már korán reggel?-botorkált le Harry egy szál boxerben, egész hajzuhataga az arcába hullott, esetlenül kullogott oda hozzánk.
-Harry, szedd már össze magad, nem reggel van, hanem délelőtt, és nem mellesleg másfél óra az indulásig.-szólt rá egyből Liam, mire Harry a szekrénybe ütötte a fejét.-Talán nem kellett volna tegnap este annyit bulizni.-nyúzta, mire Harry csak tovább ütögette a szekrény ajtaját, Louis a pulton ülve röhögött, mi Niallel szintén mosolyogtunk.
-Ne szekáld már, látod, hogy másnapos.-szólt közbe Niall.
-Ahan, szép. Fotózásra megyünk, az egyik a pulton ülve kuncsorog kajáért, a másik másnapos fejjel állt előttem, hova fajul ez a világ?-szörnyülködött Liam. Ekkor megérkezett az utolsó fő is, Zayn, akit amikor megláttunk, nem tudtuk eldönteni, hogy sírjunk, vagy nevessünk először. Végül csak a szánk elé kaptuk a kezünket, és meredten néztünk rá, jobban mondva a homlokán levő óriási puklira.
-Hát téged meg mi lelt?-kérdezett rá Louis először, mire Zayn morcosan felé fordult.
-Ne is mondd...tegnap mentem fürdeni, és elcsúsztam, mert a fürdőben furcsa módon egy hatalmas tócsában állt a víz. És bevertem a fejem a mosdókagylóba. Nagyon fáj.-mesélte a fejét tapogatva, mire én és Niall nem feltűnően egymásra néztünk. Upsz...
-Na, erről beszélek!-bökött Liam Zaynre.-Csodás fotósorozat lesz, mit ne mondjak.
-Nyugodj le, édes, nem lesz semmi gond. Profi sminkeseitek vannak, a reggeli is kész van, Harrynek meg csak vennie kéne egy frissítő, hideg fürdőt, és azonnal felébred.-mondta Rickie, miközben az asztalra tette a nagy serpenyő rántottát.
-Kaja!-vetette rá magát egyből Louis és Niall. Harry egyetértően bólintott, majd visszasétált az emeletre. Leültünk az asztalhoz, ki kultúráltan, ki kevésbé, de elfogyasztottuk a reggelinket. Aztán beindult a rohanás. Niall és Louis a fürdő előtt toporzékolva kiáltoztak be Harrynek, hogy haladjon, de az nem válaszolt. Így közös megegyezés alapján úgy döntöttek, hogy rátörik az ajtót.
-Ezt ti sem gondoljátok komolyan!-álltam eléjük.-Most komolyan, azzal semmire nem mentek, ha betöritek az ajtót!-győzködtem őket magam elé tartott kézzel. Hirtelen nyitódott mögöttem az ajtó, Harry lépett ki rajta már egész felfrissült arccal.
-Jöhet valaki!-mondta a vállára dobott törölközővel. Egy pillanat sem kellett, Louis már bent is termett, Niall meg mérgesen rúgott egyet. Jót nevettem rajtuk, majd úgy döntöttem, hogy amíg idekint folyik a harmadik világháború, én kiválasztom mit veszek fel. Megálltam a szekrényem előtt, és tanakodtam. Elegáns, vagy szolid? Rövid, vagy hosszú? Színes, vagy fekete? Vagy öt összeállítást szedtem ki, és próbáltam fel, míg végül a szokásosnál maradtam. Fekete ejtett felső, egy citromsárga rövidnadrággal, és a fekete conversem. A kiválasztott darabokkal a kezemben mentem ki a fürdőhöz, ahonnan épp Louis lépett ki.
-Mehetsz!-hagyta nekem nyitva az ajtót. Niallt nem láttam a közelben, így egyből lecsaptam a lehetőségre, és már bent is voltam, zárt ajtó mögött. Gyorsan beálltam a zuhany alá, magamra engedtem a kellemes hőmérsékletű vizet, és a kedvenc vanília illatú tusfürdőmmel megmosdottam. Kilincsrángást hallottam a hátam mögül.
-Lizzie, te vagy bent?-kérdezte Niall.-Nyisd már ki!-kérte.
-Mindjárt végzek.-kiáltottam ki neki.
-Okés. De ha kijöttél a zuhany alól, nyugodtan beengedhetsz!-mondta.
-Persze.-válaszoltam mosolyogva, majd elzártam a csapot, és egy törölközőt tekertem magam köré.-Na, gyere.-eresztettem be.
-Hű, gyors voltál.-nézett végig rajtam, majd becsusszant.-Nem akarsz még visszajönni?-bökött a fülkére vigyorogva.
-Nem, látod így is mi lett belőle...szegény Zayn.-sütöttem le a fejem.
-Majd máskor figyeljen oda, hogy hova lép, haha.-nevetett, majd beállt a zuhany alá.
Felöltöztem, majd feldobtam egy gyors, natúr sminket. Szempillaspirál, korrektor, szemceruza, szájfény. Pont elég. A hajamat a fejem tetejére kötöttem kontyba, és beraktam az egyik kedvenc fülbevalóm. Niall elismerően pillantott rám, majd ő is felöltözött, és kimentünk a többiekhez. Szerencsére már nagyjából készen voltunk, épp csak Zayn rohangált fel-alá, mert nem találta a cipőjét. A krízishelyzet megoldódott, Zayn cipője megkerült, így végre el tudtunk indulni és Liam is megúszta a szívinfarktust, ugyanis pont oda értünk a fotózás kezdetére. Egy kisebb csordaként estünk be a stúdió ajtaján, jókedvűen, nevetve.Ahogy beléptünk, a bent levők egy emberként fordultak felénk. A hatalmas terem tele volt reflektorokkal, különböző hátterekkel, fényekkel, és profibbnál profibb gépekkel. Vakuk villogtak, emberek rohangáltak fel-alá, az egyik sarokban éppen egy fiatal modellt fotóztak, eszméletlen sminkben, és ruhában. A vaku villogása zavarta a szemem, meg kellett dörzsölnöm. Nem tudom, annak a lánynak a szemét hogy nem irritálta. Aztán rájöttem, hogy ő biztos nem először áll már fényképezőgép előtt. Egy magas, borostás férfi lépett oda hozzánk, kezében egy géppel.
-Szia, Tom!-mondták a fiúk.
-Szép napot, fiatalok.-köszönt, majd sorban kezet fogott a srácokkal.-Hölgyeim.-biccentett nekünk, amit egy mosollyal viszonoztunk.-Örülök, hogy megérkeztetek. A menedzseretek már közel állt ahhoz, hogy megőrüljön.-nevette el magát,mire a srácok mosolyogva megrázták a fejüket.
-Akkor azt hiszem, kezdhetjük is. Fiúk, a ruháitok az öltözőben vannak, vegyétek fel őket, a sminkesek mennek veletek, és aztán megcsináljuk a képeket.-bökött egy ajtó felé, mire a srácok bólintottak, és egyenesen oda indultak. Mi, Rickievel ott álltunk, és nézelődtünk, mire Tom odalépett hozzánk.
-Nos, ti is fotókat készíteni jöttetek, vagy csak elkísértétek a srácokat?-kérdezte kedvesen.
-Csak kísérők vagyunk.-válaszoltam.
-Á, értem, szóval ti a jelenlétetekkel biztatjátok őket.-mosolyodott el.
-Valahogy úgy.-mondtam. Tom arrébb ment, és két emberrel elkezdték felállítani a sima, fehér hátteret, meg a fényeket. Rickievel összemosolyodtunk, amikor az ajtó kinyitódott, és kijöttek rajta teljesen átöltözve, elegánsan. Niall húzogatta a zakója ujját, látszólag nem volt vele kibékülve. Zayn a haját tapogatta, hogy egyben van-e még, Harry hosszúkat lépkedett, ugyanis a nadrágja nem lehetett túl kényelmes neki, Louis és Liam pedig normálisan, mosolyogva közelítették meg a felállított hátteret. Egy pár sminkes meg fodrász ugrált körülöttük, nagyot nevettünk, amikor az egyik egy nagy ecsettel megállt Niall előtt, aki megijedt tőle. Mind leültek egy székbe végül, belőtték a hajukat, fotóképessé tették őket, na nem mintha amúgy nem néznének ki észveszejtően.
-Na akkor kezdhetjük?-csapta össze a tenyerét Tom.-Először megcsináljuk a csoportképeket, aztán jönnek az egyéniek, oké?-ajánlotta, mire a srácok bólintottak. Mi Rickievel helyet foglaltunk a kanapén, és kényelembe helyeztük magunkat.
-Harry, gyere már, majd később csajozol.-lépett vissza Liam Harryért, aki épp az egyik fodrászlánnyal beszélgetett. Összeszűkült szemmel nézett ránk, majd megrázta a fejét, és Liamre mutatott.
-Csinálj vele valamit, mert az agyamra megy.-szólt oda Rickienek, mire Rickie csak megvonta a vállát. A srácok nagy nehezen, de beálltak a megadott pozícióba, és el is kattant az első fotó, ami egyből megjelent az előttünk levő monitoron. Az elején még mindenki megpróbált komoly lenni a képek miatt, mindegyikőjük a lehető legnormálisabb oldalát mutatta. Ezek a sminkesek valóban jó munkát végeztek, Zayn puklijának nyoma sem volt, Harry másnapos arca szintén eltűnt. Én csak ültem, és a tekintetemet el sem tudtam szakítani Niallről. Hihetetlen, hogy mennyire, iszonyúan jól néz ki. Eddig valahogyan nem az izgatott, hogy milyen a külseje, persze, a vonásai mindig is rabul ejtettek, de így, teljes egészében még nem igazán néztem végig. Szerintem észrevette, hogy egyfolytában bámulom, mert az egyik képnél rám nézett, és kacsintott egyet, nekem meg bedobbant a szívem. Azt hiszem, még jobban beleszerettem. Hirtelen Rickie bökött oldalba, mire kérdőn fordultam felé.
-Lizzie, sztár lettél.-jelentette ki a telefonja nyomkodása közben.
-Hogy érted?-kérdeztem, mire elém tartotta a készüléket.-Jézusom...-nyögtem ki ezt az egy szót. A képernyőn a Niallel készült közös kép volt, amit én csináltam. A szemeim elkerekedtek, ahogyan láttam azt a több tízezres retweetet, és kedvencekhez adást. És még a kommenteket nem is néztem. Félve nyitottam le, majd olvastam el őket. Ajkamat harapva, zakatoló szívvel görgettem tovább. Hihetetlen, de az emberek alig írogattak csúnya dolgokat, legtöbbjük gratulált, voltak akik egyszerűen csak elfogadták. Igaz, találtam néhány nyomdafestéket nem tűrő megjegyzést, amik szíven ütöttek. Kíváncsiságból megnéztem Niall profilját, és a kép után még volt egy kiírás, amiben ennyi állt: "I just wanna tell the world, that you're mine, girl." Félmosollyal az arcomon ültem a helyemen, kezemben a telefont szorongattam, amikor egy kezet éreztem meg a térdemen.
-Minden rendben?-guggolt le elém Niall, édes mosolyától azonnal elolvadtam.
-Hát, nem tudom. Szerinted?-nyújtottam át neki a telefont, mire egy pillantást vetett rá, majd vigyorogva visszaadta.
-Igen, minden a legnagyobb rendben. Hidd el, ez lehetne rosszabb is-mondta, majd egy puszit adott a homlokomra, és visszament a fotós elé. Hát, azt hiszem, ez könnyebb volt, mint gondoltam. Vagy talán a neheze még csak ez után jön? Minden esetre eldöntöttem, hogy ha Niallre ez ilyen hatással van, akkor én sem görcsölök rá. Ha ő azt mondja, hogy rendben van, akkor az úgy is van. Vigyorogva adtam vissza a telefont Rickienek, majd felálltam, és a monitorhoz mentem, amin folyamatosan villogtak fel az újabb képek. A csoportos képek készen lettek, most következtek az egyénik. Zaynnel kezdték, addig a többiek levonultak a színtérről. Niall felém lépkedett, majd elkapta a derekam, és maga felé fordítva átölelt, és egy puszit adott az arcomra.
-Na, hogy érzed magad?-kérdezte.
-Jó a hangulat.-válaszoltam mosolyogva, majd tovább néztük, ahogy a srácokról képeket csinálnak. Jókat nevettünk, már alig bírták visszafogni magukat, mindannyiukról készült olyan kép, amin retardált fejet vágnak.
-Niall, te jössz!-kiáltott oda Tom.
-Na, hajrá.-fújt egyet, majd elindult.
-Innen figyellek.-húztam vissza, majd egy puszit adtam neki.
-Hmm, egyből jobb.-bólintott, majd beállt a háttér elé, és várta az instrukciókat. Keresztbe font karral dőltem neki a falnak, és néztem, ahogyan a szőkeség illeg-billeg a kamera előtt. Egyszer komoly arcot kellett vágnia, egyszer kicsit mosolygósat. Mindenhogy tökéletes volt. Háttérzajként ment a rádió, amiből hirtelen felcsendült a Kiss you, mire a srácok vad táncba kezdtek. Niall is, akit eközben még mindig fotóztak volna. Nem zavartatta magát, csinált pár mozdulatot, amíg Tom rendre nem intette.
-Niall, bírd ki, már csak pár kép van hátra!-szólt oda, mire Niall abbahagyta a táncot, és mosolyogva vette fel az újabb állást. Egy nagy csattanásra kaptuk fel a fejünket, mindannyian a zaj irányába fordultunk. A srácok eszméletlen röhögésben törtek ki, mi többiek csak szerényen elmosolyodtunk. Harry hatalmasat zakózott, a földön lévő egyik kábelbe beleakadt a lába, és arccal előre beborult az egyik díszletbe.
-Hogy rohadna meg a sok kábel ott ahol van...-szitkozódott, miközben próbált lábra állni.
-Harry, a díszlet marad, ha szabad kérnem.-szólt oda vigyorogva Tom.-Na akkor, készen is volnánk. Látom srácok, ti már megnéztétek a képeket, remélem tetszenek. Niall, menj nézd meg te is!-biccentett Tom a számítógép felé. Niall odaszökkent hozzánk, a hátam mögé állt, majd egyből átkarolt, és a gép előtt ülő lány pedig megmutatta neki a róla készülteket.
-Hú, jók lettek, nem is tudtam, hogy ilyen szívdöglesztő vagyok.-túrt bele a hajába, majd elnevette magát  gúnyos arckifejezésemen.
-Igen, Niall kétség kívül bomlanak utánad a nők.-bökte oda Louis.
-Bomlanak is...egy legalábbis biztos.-suttogta a fülembe.
-Mióta lettél te ilyen egoista?-szúrtam oda.
-Mióta megkaptam azt, ami az enyém.-hajolt még közelebb hozzám, és egy cuppanást éreztem a nyakamon, majd elment átöltözni. Visszaléptem a táskámhoz, hogy kivegyem belőle a mobilom, majd megfordultam. Az ajtón egy magas, szőkésbarna hajú, szép arcú lány lépett be csinosan felöltözve, a legdivatosabb ruhákban, oldalán méregdrága táskával, miközben a telefonjában merült el. Egy pillanatra felnézett, majd a döbbenettől a táskája nagyot huppant a földön, a keze pedig megállt a levegőben. Eltátotta a száját, ahogy Niall pár méterre állt előtte. Na, gondoltam most a jön a dobhártyaszaggató sikítás, és nem éreztem rosszul.
-NIALL!-visított, majd a szája elé kapta a kezét, és megindult Niall felé. Jót nevettem, gondoltam, most jön az a rész, hogy Niall megölelgeti, meg ad neki autogrammot, ahogy minden túlbuzgó rajongónak szokta...csakhogy nem így történt. Mint akit gyomorszájon ütöttek, úgy éreztem magam, ugyanis Niall, ahelyett, hogy a helyén állt volna, odafutott a lány elé, és a levegőbe kapva megpörgette...ahogyan engem szokott.
-Rachel! Hát te? Te hogy kerülsz ide?-mondta Niall elképedve, majd mind a ketten nevetve borultak egymás nyakába. Ott szorongatták egymást, Rachel átfonta kezeit Niall nyaka körül, és egy puszit adott az arcára...Niall szintén egy puszival köszöntötte. Ledermedve álltam ott, a falnak dőlve, és néztem, amint Niall, és ez a számomra ismeretlen lány összenevetnek, és döbbenten méregetik egymást. Mintha egy nagy kővel fejbe csaptak volna, úgy éreztem magam. Ki ez a lány? Honnan ismerik egymást? És miért csüng a barátom nyakán?