(II./4. bejegyzés) Ez a láng köztünk folyamatosan ég...

Letaglózva álltam a falnak dőlve, és pislogva néztem a jelenetet, amint Niall és az a lány, Rachel, újra és újra megölelik egymást, miközben tátott szájjal merednek a másikra. 
-Istenem, te megváltoztál!-méregette Niall Rachelt már sokadjára, nekem meg összeszorult a gyomrom.
-Hát, te sem az a szél fújta srác vagy már mint hetedikben.-mosolygott Rachel.-Megnőttél.-nézett fel Niallre.
-Te is.-bólintott Niall.
-És szőke lettél.-borzolta össze Niall haját egy mozdulattal, mire mindketten felnevettek.
-Te is. Eltűnt a sötétbarna hajad.-tárta szét a karját Niall.
-És határozottan jobb kondiban is vagy. Gyúrsz?-tapogatta meg Niall karját, mire nekem nyelnem kellett egyet.
-Hát, muszáj. Tudod, jól kell tartanom magam. Még mindig nem hiszem el, hogy látlak.-rázta a fejét Niall, aki még mindig hatás alatt volt.
-Én sem. Hány éve is? Három? Négy?-gondolkozott el Rachel.
-Második elején. Amikor neked beindult az élet, és Londonba jöttél. Ha jól látom,sikerült valóra váltanod az álmod.-mérte még egyszer végig, mire a lány halványan elpirult.
-Mondhatjuk úgy is...-mondta leszegett fejjel.-De amint látom, te sem panaszkodhatsz karrier téren.-húzta fel a szemöldökét, és a mögötte álló, furcsán néző srácokra bökött.
-Jaj, tényleg, de bunkó vagyok.-ragadta meg Niall a karját, majd a fiúk felé fordította.-Srácok, ő itt Rachel, akiről már meséltem nektek, a gyerekkori legjobb barátom.-mutatta be nekik, Rachel mosolyogva fogott kezet a többiekkel.
-Üdv, Rachel.-köszöntötte Liam udvariasan, majd mindenki szólt pár kedves szót hozzá. Addigra már Rickie is mellettem állt, és együtt néztük a megismerkedést. Aztán Niallnek mintha eszébe jutott volna, hogy valamit elfelejtett.
-Lizzie! Gyere!-kiáltott felém, mire ellöktem magam a faltól, és egy mosolyt erőltetve magamra odamentem hozzájuk.-Rachel, ő itt a barátnőm.-állt meg mellettem, egyik kezét pedig a vállamra tette. Ez a Rachel közelről még szebb volt, mint távolról. Ha jól láttam, nem is volt rajta smink, az arca makulátlan volt, hatalmas, kék szemei és hosszú, egészségtől dús hajának látványa megrémisztett. Eszméletlenül gyönyörű lány. Mosollyal az arcán nyújtott kezet nekem.
-Rachel Bore.
-Lizzie Grey.-ráztunk kezet, miközben elmerültünk egymás tekintetében.
-Mi járatban vagy errefelé?-dobta fel a témát egyből Niall.
-Fotózásra jöttem, ezek szerint utánatok.-nevette el magát.-Niall, siettek?-kérdezte, miközben látszólag otthon érezte magát, mert letette a táskáját, és egy puszival köszönt Tomnak.
-Tulajdonképpen én nem terveztem programot ez utánra, csak azt beszéltük, hogy beülünk valahová ebédelni. Meddig tart a fotózás?-kérdezte Racheltől.
-Szerintem nem sokáig, max egy óra. Nem vártok meg, és akkor mehetnénk együtt kajálni? Na?-csillant fel Rachel szeme.
-Nekem jó.-válaszolt elsőnek Harry, mire a többiek is bólintottak.
-Okés, akkor el van döntve. Na, szaladok is átöltözni, hogy minél előbb elkezdhessük!-csicsergett, majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Kíváncsian néztünk mind utána, majd egy emberként Niallre néztünk.
-Szóval ő Rachel.-mondta sejtelmes hangon Liam.
-Ahan. El sem hiszem, hogy négy év után újra látom. Elképesztő.-rázta a fejét Niall.
-Jó fej lánynak tűnik.-tette hozzá Zayn, aki eközben levágta magát az egyik kanapéra.
-Az is. Szerinted, ha nem lenne az, barátkoztam volna vele?-kérdezte vigyorogva Niall. Azt hiszem, teljesen bezsongott a Rachellel való találkozástól. Egyik lábáról a másikra ugrált, úgy jött oda hozzám, és ölelt át.
-Lizzie, el sem hiszed, mennyire boldog vagyok!-kapott fel, majd megajándékozott egy apró csókkal.-Majd te is megismered Rachelt, meglátod, jól ki fogtok jönni.-mondta, mire csak hevesen bólogattam, és mosolyogtam. Örülök, amiért Niall ennyire boldog. Ha azt mondja, hogy jól ki fogok jönni Rachellel, akkor az azt jelenti, hogy nem ez az utolsó alkalom, hogy találkoztunk. Hm, majd meglátjuk mi lesz. Ha legjobb barátok voltak, akkor érthető, hogy ennyire örülnek a másik jelenlétének. -Okés, nem kell aggódnod, Lizzie. Nincs veszély.- Így nyugtattam magam, amikor hirtelen kinyitódott az ajtó, és megjelent Rachel...bikiniben. Az állam konkrétan leesett, amikor megláttam rajta azt a kis falatnyi ruhadarabot, ami tökéletesen állt karcsú alakján. Félve néztem körbe, és sajnos, nem csak én reagáltam így. Zayn felnézett a telefonja nyomkodásából, Louis és Liam abbahagyták a beszélgetést, Harry szeme konkrétan két és fél méteresre nyúlt, és Niall...Niall, csak óvatosan elmosolyodott mellettem, és odalépett hozzám, majd egy puszit adott az arcomra.
-Gyere velem!-súgta a fülembe, mire feleszméltem a bambulásból, aztán megfogta a kezem, és maga után húzott, ki a folyosóra, ahol benyitott valahova.  Egy csendes, sötét szobában találtuk magunkat, már épp kerestem a villanykapcsolót, amikor Niall becsapta az ajtót, és a falhoz szorított. Egyből megéreztem ajkai heves érintését, és kezeit a derekamon. Mohón faltuk egymás száját, a hajába túrtam, miközben ő teljesen nekem nyomta a csípőjét. Egy kis idő után után ziháltam váltunk el egymástól, lélegzetünk a szokásosnál ezerszer gyorsabb volt.
-Ezt miért kaptam?-kérdeztem hebegve, még próbáltam feleszmélni az előbb történtekből.
-Nem tudom, csak úgy. Még egész délelőtt nem tudtalak rendesen megcsókolni, és hiányzott.-mondta, meleg lehelete cirógatta az arcom. Éreztem, ahogyan egy lágy csókot ad a nyakam és az állam találkozásának vonalára, igaz, semmit nem láttam a vaksötétben, mégis ez a pillanat felért nekem bármiféle szerelmi vallomással. Most már tagadni sem tudjuk, hogy ez a láng köztünk folyamatosan ég, néha talán parázsként izzik, de elég egy érintés, vagy csók, és a parázs újra belobban. Még egy ideig élveztük a szoba adta sötétséget, és azt, hogy csak egymáséi vagyunk.
-Talán ideje lenne mennünk...-szólaltam fel.
-Lehetséges.-válaszolt gyengéd hangon, majd egy utolsó csókot adott a számra.
-Amúgy hol vagyunk most?-néztem körül, bár a sötétben nem sokat láttam.
-Azt hiszem, valami jelmezraktár.-mondta Niall, mire bólintottam. A kilincs felé nyúlt, és óvatosan kidugta a fejét.
-Gyere, tiszta a levegő.-ragadta meg a karom, majd kislisszoltunk. A hirtelen jött fénytől a szemem összeszűkült, így meg kellett dörzsölgetnem. Határozott léptekkel vonultunk be az ajtón, a többiek még ott voltak, és Rachelt még mindig fotózták. Próbáltuk a legkisebb feltűnést kelteni, de az arcunkon ülő sejtelmes vigyor, és az összeszűkült szemek minden elárultak. Úgy láttam, az összes hely foglalt volt a kanapén, így Niall a falnak dőlt, engem maga elé húzott, és átkarolta a derekam, majd állát a vállamon pihentette. A szívem még mindig hevesebben dobogott, és teljesen el is pirultam. Miközben én Rachelt néztem, Niall azzal szórakozott, hogy a nyakamat fújkálta, így néha-néha hangosan felkuncogtam, és már nem is nagyon érdekelt a fotózás. 
-Hát ti meg hova tűntetek?-szólalt meg Louis, ezzel kizökkentve minket előbbi játékunkból. Válaszul két zavart tekintetet kapott, és halk nevetést.
-Louis, szerinted merre lehettek? És vajon mit csináltak?-forgatta a szemét unottan Liam, mire Louis értetlenül felénk nézett, majd hirtelen megvilágosodott, és nem firtatta tovább a témát. Tekintetem újra Rachelre emeltem, ahogyan mozgott a fényképezőgép előtt, látszott rajta, hogy vérprofi. Talán a kelleténél kicsivel tovább bámultam, mert egy kellemes hangot éreztem meg a fülemnél.
-Mit gondolsz róla?-suttogta Niall.
-Hát, még nem tudom...-sóhajtottam fel.-Azt hiszem, kell még egy kis idő, hogy bármit is tudjak róla mondani. Egyelőre még ismeretlen.-mondtam ki őszintén, és éreztem, hogy Niall elengedi a derekam, és maga felé fordít. Tekintete fürkészően az enyémbe kapcsolódott.
-Valami baj van, Lizzie?-kérdezte aggódóan.
-Nem, semmi, örülök, hogy most boldog vagy. Csak nekem nem meséltél még sose róla...-szegtem le a fejem, és zavaromban beharaptam az ajkam. Ajkán egy óvatos mosoly jelent meg.
-Mit szeretnél tudni róla?-kérdezte gyengéden, és egy csöppet sem tűnt haragosnak vagy megbántottnak.
-Hát, mindent. Honnan ismeritek egymást?-tettem fel az első kérdést, mire Niall felsóhajtott, és belekezdett.
-Általánosban, amikor hetedikes voltam akkor jött a suliba. Igazából senki sem foglalkozott vele, majd egy idő után összebarátkozott az egyik lánnyal. Matekon egymás mellé ültettek minket, és kiderült, hogy mindketten sötétek vagyunk matekból. Aztán elkezdtünk beszélgetni, később a barátnőjével a mi társaságunkhoz csapódott, és így nagyon jóban lettünk. Egy év után a barátnője elköltözött, így én maradtam meg neki, egyedüli barátként, mert a többi haverom nem igazán foglalkozott vele. Annyi volt a kommunikáció köztük, hogy órákon bökdösték, meg szünetekbe húzták az agyát, de azért bírták, mert nagyon kedves volt velünk. Végül úgy hozta, hogy ő lett a legjobb barátom, rengeteg időt töltöttünk együtt, sulin kívül is. Szerettem vele lenni, mert mindent meg lehetett vele beszélni, még az olyan dolgokat is, amit mások előtt cikinek tartottam, és ezen kívül őrült a csaj.-nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.-Aztán jött a középiskola. Kiderült, hogy ugyanabba a suliba jelentkezünk. És mindkettőnket felvettek, szóval a gimit is együtt kezdtük. A barátságunk csak még szorosabb lett, aztán mindkettőnknek volt egy álma. Én zenélni akartam, ő modellkedni. Elment egy válogatásra, és sikerült neki... Azt mondták, nagy esélye van, hogy híres modell váljon belőle. Pár hét múlva Londonba költözött a szüleivel, felhagyva az addigi életével,  és élte azt az életet, amiről mindig is álmodott. Amikor tudtunk, beszéltünk, de egy idő után megszakadt a kapcsolatunk. Aztán én jelentkeztem az X-faktorba, és nekem is beindult az élet. Nem volt időnk sose, hogy találkozzunk, néha beszéltünk csak a neten. Ezért olyan különleges ez, hogy újra találkoztunk, és ráadásul meg sem beszéltük előre...-fejezte be, majd az arcomat nézte reakcióra várva. Igazából még mindig nem tudtam, hogy mit gondoljak róla. Három évig voltak legjobb barátok, aztán elváltak útjaik, mindketten valóra váltották az álmaikat, és most a sors újra összehozta őket. Ahogy így leírta, azt vettem ki szavaiból, hogy nagyon közel áll a szívéhez, és reméli, hogy én is megkedvelem. Tekintete egyre türelmetlenebb lett, ahogyan rám várt. Végül csak elmosolyodtam, és magamhoz öleltem.
-Alig várom, hogy jobban megismerjem Rachelt.-jelentettem be, mire éreztem, ahogy Niall megkönnyebbülve fújja ki a levegőt. 
A fotózás időközben véget ért, Rachel is felöltözött, és elindultunk kajálni. Egy közeli bár mellett döntöttünk, ahol állítólag nagyon finoman főznek. Útközben hangosan beszélgettünk, fel-fel nevettünk, és hallgattuk Niall és Rachel nosztalgiázását. Később közbeszúrtunk valami saját élményt, így a beszélgetés nem volt olyan egyoldalú. Épp azon röhögtünk, hogy Rachel elmesélte, amikor egyszer próbáltak lógni a suliból, és ki akartak mászni a vécé ablakán, ami neki sikerült, de Niallt elkapták, mert betört alatta a vécéülőke, amikor ráállt, és ez hatalmas zajt csapott.
-És amellett, hogy nem sikerült kilógni, még ki is kellett fizetni az eltört ülőkét.-mesélte Rachel, a többiek meg folyamatosan röhögtek.
-De szerencsétlen voltál, haver! Meglátszik, hogy akkor még nem ismertelek. Én megtanítottam volna neked a legprofibb módszereket.-csapott a mellére Harry, mire kíváncsian néztünk felé.
-Na, mert te hogy csináltad?-kérdezte Niall, aki szintén jót nevetett esetlenségén.
-Figyelj, egyszerű volt. A lényeg, hogy nem kellett túlbonyolítani a dolgokat. Ablakról szó sem volt...jó, talán egyszer, de akkor sem vécéablak, hanem teremablak.-tűnődött el egy pillanatra.-A kedvenc módszerem a színlelés volt. Legtöbbször megkértem a lányokat, hogy csapjanak néhányszor arcon egy vonalzóval, amitől bekönnyeztem, és krétaport fújtak rám, amitől pedig tüsszögni kezdtem. A biosz tanár mindig bevette, szó nélkül hazaengedett. Vagy egyszerűen csak fogtam a cuccom, odaköszöntem a recepciósnak jó hangosan, és kisétáltam a suliból. Csak párszor jöttek utánam, akkor kénytelen voltam visszamenni, viszont máskor simán ment a dolog.-mesélte Harry, mire én leesett állal bámultam rá, és elkezdtem nevetni. Érdekes, kik mit meg nem tesznek egy kis lógás érdekében.
-Gratulálok, Styles, ez teljesen rád vall.-bólintott elismerően Liam,
-Miért, ne mondd, hogy te sosem lógtál! Vagy már akkor is mintaember voltál?-húzta fel a szemöldökét Harry.
-Csak egyszer fordult elő, akkor is azért, mert nem akartam írni matekból. Nálunk a portás olyan volt, hogy amikor nem láttad, ő akkor is ott volt. Így faltól-falig kellett ugrándoznom, folyamatosan a folyosót figyelve, és már majdnem elkapott, amikor kiszáguldottam a suli ajtaján. Tisztára olyan volt, mint a filmekben.-sztorizgatott.
-Hű, micsoda rossz fiú.-tettetett Harry elképedtséget, mire mindannyian felröhögtünk.
-Minket Rachellel csak egyszer kaptak el, a vécés sztorin kívül, akkor az volt a büntetésünk, hogy délután bent kellett maradnunk, egy üres teremben, ránk zárták az ajtót, meg kellett csinálni a házikat, mert a végén ellenőrizte az egyik tanár.-emlékezett vissza Niall.
-És megcsináltátok?-vonta fel a szemöldökét Zayn.
-Nem. Helyette Niall gitározott, én meg őt hallgattam. Ez ha jól emlékszem egyik pénteken történt, és az lett a vége, hogy este hétkor anyu jött értünk, és kért ki bennünket. Egész hangulatos volt a félhomályban ülni, és hallgatni a gitárszót.-villantotta fel ezerwattos mosolyát Rachel, majd sokat sejtetően Niallre nézett. A gyomrom abban a pillanatban összeszorult, ahogy Rachel rákacsintott Niallre. Rákacsintott? MI? Miért kacsint rá? Zavartan kapkodtam a fejem köztük, de Niall arcáról semmit sem tudtam leolvasni. Időközben megérkeztünk az étterembe, ahol tovább folytatódott az élmények mesélése. Levágtuk magunkat a legtávolabbi asztalhoz, majd rendeltünk, és amíg az ennivalóra vártunk be sem állt a szánk. Én Niall mellé ültem, velünk szembe Rachel, mellé Harry és Louis, Louis mellé Liam, és Zayn,  mellém pedig Rickie. Már egy jó ideje nem szólaltam meg, inkább csak figyelemmel hallgattam a vicces szitukat.
-Ú, és arra emlékszel, amikor a kémiatanár egy órán keresztül a kémcsöveket kereste, amiket a szekrény mögé raktunk?-bökte karon Rachel Niallt, aki bólintott.
-Ja, aztán egy hétig ünnepeltek voltunk, amiért azon az órán nem írtunk, végül a tanár meg elfelejtette, hogy írni kellett volna, így elmaradt a tézé.-tette hozzá nevetve.
-Jaj, szegény Mrs. Marks, teljesen az őrületbe kergettük.-kapott a fejéhez Rachel.
-Mi az irodalom tanárt idegeltük ki mindig. Azt hitte, hogy engem tud irányítani. Nagyot tévedett. Ha nehéz volt a doga, kidobtam az ablakon.-jelentette ki Louis, majd mondatát hangos röhögés kísérte.
-Mi az egyik srác táskáját dobtuk ki mindig az ablakon. Elöl ült, óra közben a lábunkkal a hátsó padban ülőhez juttattuk a táskát, az meg kidobta. Aztán a srác nagyot nézett, amikor nem találta óra végén.-nevetett fel Harry.
-Mi is sokszor szívattuk egymást. Mondjuk nálunk általában az volt a jellemző, hogy hívogattuk egymást óra közben, és ha a szerencsétlen nem kapcsolta ki a mobilját, akkor az szépen felcsörgött. Azok a kétségbeesett nézések, emlékszel?-vetette hátra a fejét Rachel, már úgy nevetett, Niall szintén.
-Hogy is felejthetném el! Valahogy sosem jöttek rá, hogy mi voltunk, de talán már sejtették, én láttam a tanárok arcán.-rázta az ujját Niall.
-Ti mindig zavartátok az órát?-kérdezte Liam.
-Nem, volt amikor csak aludtunk, ezzel nem zavarva senkit és semmit.-védte meg magát Niall egyből.
-Volt intőd?-szólt közbe Zayn.
-Hát, akadt. De a legtöbb Rachel miatt.-fordult Rachel felé, aki felhúzott szemöldökkel meredt rá.
-Miért, talán én mondtam, hogy tesin gyere át a lányöltözőbe?-horkant fel Rachel, mire Niall elnevette magát.
-Te átmentél a csajokhoz?-képedt el egyből Harry.
-Ja, előfordult. De csak fogadásból...na jó, meg mert jól esett. Viszont nem egyedül, valaki mindig csatlakozott hozzám.-vallotta be Niall.
-És legalább elérted a célod?-kérdezte Harry.
-De még mennyire!-húzta ki magát Niall.
-Körülbelül akkor jött át, amikor a lányok felén már nem volt felsőruha. Ja, és Niall, azt elfelejtetted mondani, hogy rajtad sem volt póló.-egészítette ki Rachel.-Ennek meg mi örültünk, haha.-húzta kaján mosolyra a száját Rachel. Nyelnem kellett egyet, ahogyan Rachel végigmérte Niall felsőtestét a pólóján keresztül. Valahogy kezdtem magam zavartan érezni. A gondolataim elkalandoztak, és sajnos egyre jobban megbizonyosodtam róla, hogy itt valami nem stimmel.
-Akadt olyan is, hogy rabságba estek nálunk. Amikor elvétették az időpontot, s már mind átöltöztünk, egyszerűen bezártuk őket az öltözőbe.-nevetgélt Rachel, és ha jól láttam, most valahogy máshogy nézett Niallre.
-Ez kész. Niall, te hivatalosan is rosszfiú voltál!-kiáltott fel Harry, majd felállt, és kezet fogott Niallel.
-Jól van na, kellett egy kis élvezet.-pirult el Niall.-Tényleg, nem iszunk valamit?-fordult körbe Niall.
-Dél van, és te inni akarsz?-förmedt rá Liam.
-Miért ne? Egy jó sör mindig jöhet.-jelentette ki, majd hátradőlt, és fél kézzel átkarolt.
-Niall, annak sosincs jó vége, ha te iszol.-szólaltam meg fejemet rázva, majd az arca felé fordultam. Mi sem hiányzik most, mint egy spicces Niall Horan. Még mielőtt válaszolhatott volna, a srácok elröhögték magukat.
-Na igen, és annak sincs jó vége, ha mind a ketten részegek vagytok.-emlegette fel a régebbi bulit Harry, mire összeszorított szemekkel néztem rá.
-Harry, sok bulin vagyok már túl. Lehet, hogy ezt is túl korán kezdtem.-töprengett el Niall.
-Miért? Hány évesen buliztál úgy először?-kíváncsiskodott a göndör.
-Az első igazi bulim? Hm, lássuk csak...talán kilencedik végén.-bökte ki hosszas gondolkodás után. Abban a pillanatban láttam, ahogy Rachel szeme felcsillant.
-Az év végi bulira gondolsz?-szállt be a beszélgetésbe egyből Rachel is.
-Igen, arra.-mondta Niall, mire Rachel összecsapta a tenyerét, és hátradőlt.
-Na, arra mindig is emlékezni fogok. Úgy volt, hogy az osztállyal megbeszéltük, hogy csinálunk egy kis bulit az egyikünknél, de nem akartunk mi berúgni. Tök izgatott voltam, és én hülye, el is hittem, hogy nem fogok berúgni. Csak az osztálytársakon kívül még több felsős is jött, természetesen nem üres kézzel. A buli kezdett beindulni, az elején mondjuk nem voltunk olyan sokan, de aztán egyre csak gyülekeztek az ismeretlen emberek. Egyre többen itták le magukat, és én sem tudtam ellenállni...szóval ittam egy kicsit.-hajtotta le a fejét Niall, mintha csak nem akarna visszaemlékezni.
-Még hogy egy kicsit ittál?-kiáltott fel Rachel.-Niall, konkrétan bevedeltél egy üveg vodkát, meg még ki tudja mit.-tárta szét a karját, majd felénk fordult. Gondoltam, ez izgalmas téma lesz, felemeltem a poharam, hogy igyak egy kortyot, mert a folytonos hallgatástól kiszáradt a torkom. -Tehát, Niall csak annyira volt részeg, hogy nem tudta, hogy hol van, azt sem tudta, hogy mit csinál, és...-itt felnevetett.-akkor kaptam meg tőle életem első csókját.-kuncogott fel, majd Niallre nézett. Abban a pillanatban félrenyeltem a kólámat, és próbáltam nem feltűnően megfulladni. Hogy mi van?! Köhögtem a félrenyelt italtól, Rickie veregette meg a hátam, miközben Rachel folyamatosan mesélte tovább a történetet.
-Niall, kiszámíthatatlan volt. Az egyik pillanatban még alig állt a lábán, így nekem kellett támogatni. Aztán amikor egy szobához értünk, lesmárolt.-mesélte röhögve, és úgy tűnt a többiek is jót szórakoznak ezen. Kivéve Niallt és Harryt. Niall ledermedve bámult maga elé, Harry pedig engem nézett. A szívverésem egyre gyorsult, már alig kaptam levegőt. Tudtam, hogy ha most itt maradok, akkor elájulok. Hirtelen felpattantam, és utat törtem a többiek között, hogy ki tudjak menni.
-Bocsi, kiengedtek? Ki kell mennem a mosdóba.-hadartam, és csak azzal foglalkoztam, hogy minél előbb kint legyek. Nagy nehezen átfurakodtam magam rajtuk, és a mosdó felé rohantam. Szinte feltéptem az ajtót, olyan hévvel rontottam be. Nekidőltem a csempének, és lehunyt szemmel próbáltam feldolgozni az előbb történteket. Tehát jól sejtettem, Niall és Rachel közt több volt, mint barátság. Minden jel erre utalt. De akkor Niall miért nem említette ezt, amikor rákérdeztem? Miért hallgatta el előlem? El kellett volna mondania, sokkal rosszabb, hogy így tudtam meg. Nem tudom, hogy erre hogyan kell reagálni. Halk kopogást hallottam meg az ajtón, de nem volt erőm kinyitni. Most egy kicsit egyedül akartam lenni a gondolataimmal, és kételyeimmel, melyekből akadt bőven...