(II./5.) Szerinted azért harcoltam érted, hogy aztán csak úgy elodbjalak?

Kellett egy kis idő, amíg összeszedem a gondolataimat, és képes vagyok a szemébe nézni. Nagyon rosszul esett, amiért nem mondta el a kapcsolatát Rachellel. Valahogy sejtettem, hogy több volt köztük szimpla barátságnál, hiszen Rachel gyönyörű lány, és amilyen áhítattal beszélt róla Niall, egyből tudnom kellett volna. Hiába erősködnek, fiú-lány között nincs barátság, mert az egyik úgyis többet érez. És ezek szerint mind a ketten többet éreztek. Tudom, hogy ezen nem kellene kiakadnom, tudom, hogy Niallnek nem én vagyok az első barátnője, és tudom, hogy rajtam kívül rengetegen szerelmesek belé. A rajongói néha túlságosan is elvetik a sulykot, de valahogy nem tudok rájuk haragudni, mert ők csak a sztárt szeretik benne. Ők nem ismerik úgy, mint én. Viszont Rachel más dolog. Ő ismeri az igazi Niallt. Hirtelen meghallottam a telefonom csengését, riadtan kotortam ki a zsebemből, és láttam, hogy Niall képe van a kijelzőn. Sóhajtva nyomtam ki, és csúsztattam vissza a zsebembe.
Mély levegőket vettem, remegő kézzel nyomtam le a kilincset. Az ajtó résnyire nyitódott csak, ám egyből szembe találtam a szőkeséggel. Felkapta a tekintetét, és fájdalmasan nézett rám.
-Lizzie, gyere ki, kérlek...elmondok mindent.-mondta lágy hangon, egy ujjával megkapaszkodva az ajtóban, hogy nem tudjam azt becsapni. Dühös voltam rá, ám ugyanakkor csalódottságot is éreztem. Nagyot sóhajtva léptem ki az ajtón, és a falnak dőltem. Niall egy lépéssel közelebb jött, majd a kezemért nyúlt, mire én a hátam mögé tettem azt.
-Miért nem mondtad el?-kérdeztem a szemébe nézve.
-Mert nem számít már semmit, régen történt, és nem akartam, hogy rosszul érezd magad miatta.-válaszolt, majd újra megkísérelte megfogni a másik kezem, de azt is a hátam mögé tettem, majd előreléptem egyet.
-Ne érezzem rosszul magam? Nem számít? Niall, azt hittem, a legfontosabb, hogy őszinték legyünk egymással. Én mindent elmondtam neked Daviddel kapcsolatban, kérdeztelek Rachellel kapcsolatban, és még csak meg sem említetted, hogy együtt voltatok.-emeltem fel a hangom, mire a bárban ülők közül néhányan felénk fordultak, és kíváncsian nézték a jelenetet.-Miért? Miért nem beszéltél nekem róla? Szerinted megharagudtam volna? Leordítottam volna a fejed, amiért volt egy barátnőd? Nem!-hadartam egyre dühösebben.-Az fáj, hogy elhallgattad előlem, pedig lett volna alkalom, hogy elmond.-hajtottam le a fejem csalódottan, és a falnak dőltem. Niall egy ideig nem szólt semmit, csak nagyokat lélegzett.
-Tényleg tudni akarod, mi volt köztük Rachellel?-tört fel belőle,és a hangján hallatszott, hogy inkább ne akarjam tudni. De én tudni akartam, bármennyire is fájhat az igazság.
-Igen.-válaszoltam határozottan, és felnéztem rá.
-Hát jó...-vett egy nagy levegőt.-Rachel volt az első, igaz szerelmem.-jelentette ki, mire a szívem nagyot dobbant.-Az elején tényleg csak barátok voltunk...de aztán egyre jobban megkedveltem, és a végén beleszerettem. A sztori, amit hallottál, na akkor vallottam be neki, hogy mit érzek. Igaz, részeg voltam, de józanon nem mertem lépni, mert nem csak nekem tetszett Rachel, és tudtam, hogy ő csak barátként néz rám, úgysem lenne nála esélyem. Végül összejöttünk, nem tudom, hogyan, de ő is szeretett. Aztán később megbeszéltük a dolgokat, és arra jutottunk, hogy nem tesszük kockára a barátságunkat. És kiderült, hogy jól döntöttünk, megmaradtunk barátnak, és pár hónappal később pedig elment. Ennyi.-fújta ki a levegőt, hangja időközben megremegett.- 15 éves voltam , Lizzie. Egy szerelmes kamasz, aki kalandokra vágyott. Azóta négy év telt el, minden megváltozott. Én már nem érzek iránta semmit.-rázta meg a fejét.
Niall szavai a szívemig hatoltak. Valami ilyesmire számítottam, nem lepődtem meg. De azt az egészet az ő szájából hallani, egészen más. Szinte hallottam, ahogyan a szíve majd kiszakad a mellkasából, annyira dobog.
-Lizzie, mondj már valamit!-szólt rám, mire felkaptam a fejem.
-Meddig jártatok?-szólaltam meg erőtlenül.
-3 hónap.-válaszolt.-De Lizzie, hányszor mondjam még el, hogy ez már nem számít. Tiniszerelem volt, ami véget is ért. Mostanra csak barátok vagyunk, és mindketten lezártuk magunkban azt a korszakot. Mintha mi sem történt volna.-magyarázta.
Még mindig letaglózva álltam, bár tudtam, hogy lassan ideje feleszmélni, és elfogadni ezt a helyzetet.
-Niall...-mondtam ki a nevét lehunyt szemmel.-Hiszek neked.-bólintottam.-Csak tudom, hogy mi is barátként kezdtük...Rachelt elnézve nem csoda, hogy oda voltál érte, hiszen gyönyörű lány, talpraesett, és vagány, minden, ami én nem vagyok.-soroltam.
-Lizzie.-lépett közelebb hozzám Niall, két ujjal megfogta az állam, és az arca felé fordított.-Rachel a múlté, mint barátnő. Én már nem érzek iránta semmi olyat, mint régen, mert az érzéseim más iránt sokkal komolyabbak.-mondta kicsit elmosolyodva.
-Félek.-szakadt fel belőlem hirtelen.
-Mitől?-kérdezte aggódva.
-Hogy elveszítelek. Mert tudom milyen az, amikor újra találkozol valakivel, és a régi érzések újra előtörnek.-billentettem oldalra a fejem.
-Hát ezt nem hiszem el!-kiáltott fel Niall, mire az emberek, akik eddig még nem néztek minket, mind felénk fordultak, és elkerekedett szemmel bámultak. Rickiék is. Niall megrázta a fejét, majd karon ragadott, és berontott a női mosdóba.
-Hé, ide nem jöhetsz be!-szóltam rá, de már késő volt, az ajtó nagyot csattanva csukódott be, Niall pedig egy határozott mozdulattal felültetett a mosdókagylóra, és közel hajolt hozzám. Ijedten néztem idegességtől elsötétült szempárjába, a mellkasom egyre hevesebben emelkedett levegővételeimkor. Niall befúrta testét a combjaim közé, és két kézzel tartotta a hátam. Talán láthatta rajtam, hogy mennyire megrémültem, ezért egy kicsit visszavett a szorításból.
-Lizzie...most mondom el először, és utoljára.-sóhajtott egy nagyot.-Nekem te vagy a mindenem. Attól, mert Rachel újra itt van, bennem semmiféle régi érzések nem fognak előtörni, mert már nincsenek! Szerinted azért harcoltam érted, hogy aztán csak úgy eldobjalak?-kérdezte a szemembe nézve, mire félve megráztam a fejem.-Na látod. Lizzie, annyira bolond vagy.-ölelt magához szeretettel, én meg ragaszkodóan kapaszkodtam belé. Egy apró könnycsepp gördült ki a szememből, egyenesen Niall pólójára. Ismét szembefordított magával, így láthatta meggyötört arcom.-Még egyszer nem akarom, hogy ilyen hülyeségeken gondolkozz.-törölte le egyetlen ujjal a könnyemet.
-Rendben.-bólogattam, majd még egyszer magamhoz húztam, hogy érezzem illatát. Kötelességtudóan fonta össze karjait körülöttem, gyengéd puszikkal megajándékozva engem.
Talán nem múlt el minden kétségem, de határozottan jobb érzés volt kiadni magamból az érzéseimet, és lehet, jobban jártam volna, ha sosem tudom meg ezt a Rachel-dolgot, azért mégis jobb tisztában lenni ilyenekkel. Mert bár Niall válltig állítja, hogy a régi érzések nem jutnak a felszínre, én tudom, hogy de. Hiszen lány vagyok, és Rachel is az. Az lehet, hogy Niall már lezárta magában azt az időszakot, de arra mérget vennék, hogy Rachel nem teljesen így gondolja. Niall nem látja, de én igen, hogy Rachel hogy néz rá. Lehet, hogy paranoiás vagyok, és beképzelek magamnak dolgokat, de abban biztos vagyok, hogy Rachelnek nem közömbös Niall. Ezentúl figyelni fogok rá, és ha meglátom, hogy csak egy ujjal is hozzáér...szakítok az elveimmel, miszerint ellenzem az erőszakot. De azért reménykedek, hogy ha tényleg ilyen jó fej, és kedves, akkor nem próbál meg közénk állni, és tiszteletben tartja, hogy Niall most boldog, velem. Egy lágy simítást éreztem végigfutni az oldalamon, mire kuncogni kezdtem, és hirtelen eltoltam magamtól Niallt.
-Na, mi az?-nézett rám sunyin mosolyogva.
-Tudod, hogy csikis vagyok.-válaszoltam.
-Ó, hogy az a baj.-csapott a homlokára nevetve.-Akkor mással próbálkozok.-kacsintott, majd megcsókolt. Gondolkodás nélkül húztam le őt magamhoz, két kézzel a haját túrtam, miközben élveztem édes csókjait a számon. Hirtelen nyitódott az ajtó, mire ijedten röppentünk szét. A takarító néni, aki eddig a földet kémlelte, meghökkent a látványtól, majd összehúzott szemöldökkel meredt ránk.
-Fiatalok...-morogta, majd letette a seprűt a sarokba, és a fejét ingatva kiment. Niallel egyszerre nevettünk fel, majd segített lejönni a kagylóról, és mi is inkább elhagytuk a helyiséget. Összekulcsolt ujjakkal, és nyakig elvörösödve sétáltunk oda a többiekhez. Már messziről lehetett hallani a nevetésüket, a mi asztalunk volt a leghangosabb társaság. Éppen Rachel és Harry röhögött össze valamin iszonyat hangosan, amikor az asztalhoz értünk. Mindannyian vegyes érzelmekkel az arcukon néztek ránk, próbálták leolvasni rólunk, hogy mi történhetett. Ám amikor meglátták összekulcsolt ujjainkat, elmosolyodtak.
-Na, megtaláltad?-horkant fel Liam.
-Igen, a vécében bújt el.-válaszolt Niall, majd Louist arrébb lökve leült szélre, engem pedig maga mellé húzott.-Nem hagytam, hogy elszökjön.-mondta vigyorogva, majd megsimította a combom.
-Igen, azt láttuk, hogy eltűntetek a mosdó magányában, ahol senki sem zavar.-jelentette ki Harry elégedett vigyorral.
-Majdnem.-bólintott Niall.-A vécés néni elég furcsán méregetett minket.-röhögött fel Niall, mire a többiek is elnevették magukat.
-Amúgy itt a kaja, időközben kihozták.-tolt felénk két hamburgert Rickie, arcán bizonytalan mosoly ült. Egy aprót biccentettem, jelezve, hogy minden rendben, majd mesélek. Niallel hamar befaltuk a két hamburgert, addig persze folyamatosan ment a beszélgetés.
-Na és Rachel, te most pontosan mit is dolgozol?-kérdezte Zayn az asztalra könyökölve.
-Egy modellcégnél vagyok modell. Fotózásokon veszek részt, divatbemutatókon, reklámfilmekben.-sorolta, miközben kortolyolt egyet az italából.-Tényleg, most jut eszembe. Holnap lesz egy divatbemutató, amin én is jelen leszek. Eljöttök?-fordult körbe mosolyogva.
-El!-vágta rá egyből Harry, minket szóhoz sem hagyott jutni. Rachel mosolyogva nézet a fiúra.
-Értem, tehát Harry jön. És a többiek?-kérdezte ismét.-Niall?-nézett most már egyenesen Niallre. Hát persze, ki gondolta volna? Unottan húztam meg a poharam, és vártam az amúgy is nyilvánvaló választ.
-Nekem okés. Lizzie?-fordult felém.
-Igen, nekem is jó.-bólogattam meggyőzően.-Többiek?-néztem körbe, mire legtöbben bólintottak.
-Nekem mégse jó, Perrievel már programunk van.-húzta el a száját Zayn.
-Sebaj, majd akkor máskor.-legyintett Rachel.-Délután hatkor kezdődik, gyertek oda fél hatra, és akkor még tudunk beszélni, meg majd odaviszlek titeket az első sorba.-ajánlotta.
-Oké.-értett egyet Niall.
-Azt ugye tudjátok, hogy pénteken koncert?-szólalt fel hirtelen Zayn a telefonja nyomkodása közben. Válaszul értetlen tekinteteket kapott.
-Ó, tényleg, teljesen kiment a fejemből, pedig Eleanor folyton azzal nyaggat, hogy mindenképp ő fog felöltöztetni.-tette karba a kezét Louis, és sértődötten hátradőlt, mi meg elmosolyodtunk.
-Nem is mondtátok, hogy koncertetek lesz.-mondtam mindegyikőjüknek címezve.
-Bocs, elfelejtettük. De akkor mondjuk. Péntek este koncert.-jelentette be Harry ünnepélyesen, mire elnevettük magunkat.-Jó, akkor hivatalosan is meg vagytok rá hívva.-pillantott ránk.
-Lekötelezel. És milyen koncert is lesz ez?-kérdeztem tőle.
-Csak egy sima koncert, előadunk pár számot az új albumról, rajongói kérdések, őrjöngés, fülledt meleg, és eszméletlen jó hangulat.-regélte Zayn.
-Biztosan jó lesz. VIP-ellátás?-fordultam Niall felé.
-Ez csak természetes.-válaszolt.
-Akkor megyek.-bólintottam rá.
-Miért, amúgy nem jöttél volna?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Dehogynem. Csak így már biztos, hogy megyek.-rántottam egyet a vállamon, mire Niall mosolyogva megcsóválta a fejét.
Még egy ideig ültünk ott, és beszélgettünk, aztán úgy döntöttünk, hogy ideje hazamenni. Kikértük a számlát, majd elindultunk az ajtóhoz. Kiérve megcsapott a hűvös levegő, a benti meleg hőmérséklet után, ám a nap sugarai melengetni kezdték az arcom. Talán ideje lenne megtanulnom, hogy ha rövidnadrágot veszek fel, akkor biztos, hogy megfagyok. Készültünk indulni, amikor is Rachel megállt, és szétnézett.
-Jössz velünk? Elviszünk kocsival.-jelentette ki Niall.
-Nem kell köszi, inkább sétálok, úgysem megyek messzire.-intett, majd elővette a telefonját.
-Akkor jó. Majd holnap este találkozunk.-köszönt el Niall, majd búcsúképpen két puszit adott neki, és megölelte.-Jó volt újra látni.-mosolyodott el szerényen.
-Téged is. És örülök, hogy megismerhettelek titeket.-nézett körbe, mire mind bólintottunk.-Akkor holnap, sziasztok!-integetett, majd felvette a napszemüvegét, és elindult a zsúfolt utcán.
-Mehetünk mi is?-tette fel a kérdést Liam.
-Induljunk.-ragadta meg a kezem Niall, majd mind megfordultunk, és a másik irányba sétáltunk, oda, ahol a kocsijaink vannak. Mi mentünk legelöl, mögöttünk a többiek. Egy pillanatra még hátrafordultam, láttam távolodni karcsú alakját, hosszú haja csak úgy táncolt a lágy szél hatására. Észre sem vettem, hogy a mögöttem levő Harry pontosan engem néz, így nagyot nyeltem, amikor összeakadt a tekintetünk. Harry egy aprót kacsintott, és mosolyra húzta a száját, majd biccentett, hogy forduljak meg. Nem is tudom, ha nem ismerném Harryt, azt gondolnám, hogy akárhányszor összenézünk, ő flörtöl velem. Viszont belül valami mást érzek, mintha ezek a pillantások és mosolyok egyfajta biztatásit sugallnának. Talán Harry tudja, hogy mit érzek, és mire gondolok, amikor Rachelről van szó...