(II./10.) Pillanatnyilag a fellegekben járok...

Drága Olvasóim!
Örömmel jelentem, hogy visszatértem erőben, egészségben, ötletekkel telve. Elmondhatatlanul hálás vagyok nektek, mindenért! 47 rendszeres olvasó, 25 díj, több, mint 30 ezer látogató. Fel sem tudom fogni, és nem tudom elégszer megköszönni. Imádlak titeket! És íme, hoztam is az újabb részt, remélem szeretni fogjátok! Még egyszer köszönöm a türelmeteket! Puszillak titeket: Dóri :*

Sietősen csusszantunk be az ajtón, még mielőtt a nagy rohanásban itt felejtettek volna minket. Az ablak mellé préseltem be magam, Niall pedig szorosan mellém. Két kocsival mentünk, mi Louissal, és Eleanorral, a másik autót pedig Harry vezette, Liam és Rickie társaságában. Halkan kuncogtunk a hátsó ülésen, Niall még mindig a tornacipőmön nevetett, és a combomat csipkedte, azon a részen, amit a ruha már nem takart. Fel-felsikítottam, amikor az oldalamba bökött, hiszen tudja, hogy mennyire csikis vagyok, és ennek ellenére folyton piszkál.
-Igazán tetszetős ez az összeállítás.Olyan nőies, és elegáns.-piszkálódott, miközben újra megcsikizett.
-Tényleg? Nagyon örülök neki, hogy értékeled az ízlésemet.-válaszoltam, majd újból sikítottam egy rövidet, mire Niall nevetve húzott magához. Eleanor óvatosan hátrafordult, arcán féloldalas mosollyal állapította meg, hogy valami nincs rendben nálunk, ott, belül. Tekintete végigsiklott rajtam, keresztbe font lábaimon, majd megállapodott egy ponton. Bizonytalanul hőkölt hátra, majd kicsit előredőlt, hogy újból megnézze, valóban jól lát-e. Felvont szemöldökkel nézett a szemembe, mire elhúzott szájjal megvontam a vállam, és újból megmozdultam Niall csipkedésére.
-Csinos.-bólintott mosolyogva.
-Köszönöm.
-Furcsa fordulat.-töprengett.-Hogy sikerült rávenned?-kérdezett rá, mire vad magyarázásba kezdtem:
-Hát, tudod, ha az embernek van egy legjobb barátja, akkor neki bátran elmondhat minden gondot, bajt, hiszen tudja, hogy a másik meghallgatja őt, megérti...
-Nem tudja, igaz?-vigyorodott el Eleanor.
-Nem.-ráztam meg a fejem nevetve.-Utálom azt a cipőt.-vallottam be.
-Tudom.-bólintott együttérzőn.-Szerintem stílusos, nekem bejön.
-Nekem is.-mondtam elpirulva.
-Egyedi, pont mint ő.-közölte hirtelen Niall, majd egy gyors puszit adott az arcomra. Ajakinak érintésére elpirultam, még pont elkaptam Elenaor tekintetét, aki meghatódva figyelte Niall akcióját, majd diszkréten előrefordult. Mosolyogva simítottam végig Niall arcán, majd egy hálás puszit adtam a szája szélére.
-Iszonyat édes vagy, ugye tudod?!-néztem egyenesen gyönyörű, kék szemeibe, arcát két kezem közé fogva.
-Ezt most bóknak vegyem?-ábrándozott el.-Igen, az határozottan egy bók volt.-válaszolta meg a saját kérdését, majd közelebb húzva magához gyengéden megcsókolt.-Amúgy tényleg tetszik.-suttogta a fülembe.
-Nem lesz így kínos megjelenni velem?-húztam el a számat, egy pillanatra elöntött az érzés, hogy a megjelenésem esetleg rontja a srácok hírnevét.
-Szerinted érdekel, mit gondolnak mások?-vágta rá egyből, ami mosolyra késztetett.
-Hát, nem tudom.-rántottam egyet a vállamon, mert legutóbb igenis úgy tűnt, hogy érdekli az emberek véleménye.
-Biztosítalak róla, hogy tökéletes, ahogy vagy. Ez egy divatbemutató, az emberek a modelleket nézzék, és a ruhákat, ne egymást. Stílusosan vagy felöltözve, úgy, ahogy más nem lesz. Pont ettől különleges. Ha bárki is meg mer szólni, majd én elintézem.-kacsintott rám végül. Szavai hallatán melegség öntött el, és a mosoly levakarhatatlanná vált az arcomról. Hihetetlenül jól esett, hogy így vélekedik rólam, és nem tart cikinek, sőt...azt mondta, különleges vagyok. Ezelőtt nem mondtak nekem ilyet. Mindig is átlagos voltam, aki elvegyült az emberek sokaságában. Azonban mióta együtt vagyunk Niallel, minden egész más lett. Folyamatosan érzékelteti velem, hogy mennyire szeret, és hogy mennyire fontos vagyok számára. Mellette tényleg úgy érzem, hogy különleges vagyok, hiszen valamiért engem választott rengeteg lány közül. Még néha most sem tudom felfogni, hogy valóban ő a barátom. Egy ilyen srác, mit akarhat pont tőlem? Miért pont én? Annyi mással járhatna, de valamiért mégis velem van. Aki se nem híres, se nem eget rengető szépség, sőt, nem is egy nagy IQ-bajnok. Azt hiszem, kell még egy kis idő, amíg teljesen megbarátkozom a helyzettel, és kétség nélkül elfogadom...lassan talán ideje lenne. Megfogadtam magamnak, hogy nem kételkedek többet, hanem csak élvezem az életet, vele. Azonban egy hang ott motoszkál a fejemben, ami azt súgja, hogy ha nem vigyázok, elveszíthetem. Küzdök ez ellen, hiszen tudom, hogy ennek semmi valós alapja nincsen. Niall egyetlen jelét sem mutatja annak, hogy szándékában áll elhagyni. Jól megvagyunk, jobban már nem is lehetnénk. Minden apró kis vallomása pozitívan hat rám. Talán ő nem érzékeli, hogy nekem mennyit jelentenek ezek a kis szösszenetek, viszont mind csak erősebbé tesz. Nem tudnám leírni, mit érzek most pontosan. Csak annyi a biztos, hogy pillanatnyilag a fellegekben járok.
Rövidesen megérkeztünk a helyszínre, ami egy nem túl nagy épület volt. Fények sokasága törte meg az éjszaka sötétjét, ezzel jelezve az oda tartóknak, hogy hova is kell menniük. Leállt az autó, mi pedig egyenként szálltunk ki belőle. Kirázott a hideg, ahogy egy gyenge fuvallat végigsöpört rajtam. Azonban ez az érzés csak egy másodpercig tartott, mert megéreztem kezét a derekamon, és testét az enyém mellett, és egyből nem fáztam. Rickieék előttünk parkoltak le, ők is kint voltak már, majd felénk néztek. Rickie tekintete megakadt rajtam, majd összeszaladt szemöldökéből arra következtettem, hogy észrevette mit viselek. Niall erősebben magához húzott, majd biztatóan rám mosolygott, mielőtt a többiekhez sétáltunk. Barátnőm szeme egyre kerekedett ki, ahogy közeledtünk. Harryre pillantottam, aki nevetve felmutatta a hüvelykujját, és rám kacsintott. Liam eltátott szájjal nézett, majd óvatos mosolyra húzta a száját., és megragadta barátnője kezét. Megálltam Rickievel szemben, lesütött fejjel, és vártam az ítéletre. Felkészültem az olyanokra is, mint például leveteti velem, és megparancsolja, hogy mezítláb menjek, vagy esetleg hazazavar átvenni a másikat, netán bezár a kocsiba a bemutató végig.
-Lizzie.-szólított meg kimért hangon.-Mi az rajtad?
-Hát, cipő...-válaszoltam lehajtott fejjel.
-És mégis hogyan?-kérdezte kurtán.
-Utálom azt a magassarkút! Kitöröm benne a bokám.-horkantam fel.
-Lizzie, Lizzie...-csóválta a fejét Rickie.-Hát én feladom, azt hiszem, nincs már szükséged a segítségemre.-emelte a kezét maga elé, és olyat tett, amin ebben a helyzetben meglepődtem. Nevetni kezdett. Értetlenül néztem rá, szemem sarkából Liamre sandítottam, aki csak visszamosolygott rám.
-Hogy érted azt, hogy feladtad?-ráztam meg a fejem bizonytalanul.
-Úgy, hogy feladtam. Téged nem lehet megváltoztatni. Akármit mondok, az ellenkezőjét csinálod, és láthatólag jól érzed magad a bőrödben, szóval az én feladatom ezzel véget ért. Ennyi volt, én nem próbálkozok többet, nincs rá szükséged, hogy megváltozz.-sorolta nevetve, majd összenézett Niallel.-Erős egyéniség vagy, most már belátom. Ha neked így jó, akkor nekem is. Teljesen rendben vagy.-bólogatott.-Nyugi, többször nem nyaggatlak a magassarkúval.-lépett oda hozzám, majd átölelt.-Na, mehetünk befelé?-fordult körbe, majd belekarolt Liambe, és megindultak a bejárat felé. Zavartan néztem körül, viszont mindenki csak mosolygott, és megindultak Rickieék után. Niall is megmozdult, így én is kénytelen voltam lépni.
-Niall, te értetted mit mondott?-kérdeztem tőle, mire halkan felnevetett, és a szemembe nézett.
-Segíteni akart, hogy ne érezd magad feszélyezve. De ezek szerint belátta, hogy nincs szükséged a változásra, akkor nem lennél önmagad.-közölte miközben kitárta nekem az ajtót.
-Segíteni?
-Igen. Beszéltünk a múltkor, és megállapítottuk, hogy sokszor úgy látszik rajtad, mintha rosszul éreznéd magad, amiért kilógsz a sorból. Rickie kitalálta, hogy ő majd segít kicsit változtatni rajtad, hogy ne legyél annyira bizonytalan. De úgy látszik, hogy belátta, semmi értelme. És már szerintem sem.-mesélte. Váratlanul ért amit mondott. Sosem gondoltam volna, hogy Rickie ezzel a vásárlós-öltözködős mániájával csupán nekem próbál segíteni. Jóleső érzés töltött el, amiért ilyen barátnőm van, mint Rickie. Képes volt szembeszállni velem, csak azért, hogy nekem jobb legyen. Önkénytelenül is mosolyogni kezdtem, ahogy tudatosult bennem mindez. Rickie tudta, hogy engem megváltoztatni lehetetlen, de mégis megpróbálta. Csak azért, hogy én jobban érezzem magam. Kétség kívül ő az egyetlen, és legjobb barátom.
Egy tágas terembe nyitottunk be, ahol emberek tömege sürgött-forgott szebbnél szebb ruhákban, és kisebb csoportokba verődve beszélgették, vagy éppen a helyükön ültek, és várták, hogy elkezdődjék a bemutató. Középen egy hosszú, fehér kifutó állt, körülötte székek, mögötte pedig egy függöny, amire nagy betűkkel ez volt írva:"London Fashion Week" Mielőtt megtaláltuk volna a helyünket, egy nagydarab ember állt az utunkba. Kérdőn néztünk rá.
-One Direction, igaz?-bökött a srácokra, mi meg elmosolyodtunk. Na ne már, hogy egy negyven körüli férfi is a rajongójuk!
-Igen.-húzta ki magát Harry büszkén.
-Rendben, akkor ez esetben hárman velem jöhetnek hátra, csak döntsék el, kik, aztán kövessenek.-jelentette ki közömbösen, majd megfordult, és intett, hogy menjünk utána. Gyorsan összenéztünk mert nem tudtuk, hogy most ki menjen. Persze az egyértelmű volt, hogy Niall megy. Ő megragadta a kezem, így én is mentem. Harmadik főnek Harry szólalt fel, így már meg is voltunk.
-Nem baj?-néztem a többiekre, akik így kénytelenek voltak leülni.
-Ugyan már, semmi gond. Ez csak természetes, hogy ha Niall megy, akkor te is vele tartasz. Harry meg amúgy is kezd jóba lenni Rachellel, szóval a felosztás megoldva.-válaszolt Louis, majd elindultak a helyük felé. Mi a férfire néztünk, aki átvágott az emberek között, majd az elkerített részeken is, míg végül a backstage-ben találtuk magunkat. Egy gigantikus terem volt, fülledt levegővel, és hangos, a bent zajló zsibongástól. Sminkesek rohangáltak fel-alá, fodrászok ugráltak egyik széktől a másikig fésűkkel és hajfixálókkal a kezükben, a modellek ültek, körülöttük pedig sürögtek-forogtak az emberek. Elvégezték az utolsó simításokat, még egy gyors igazítás a sminken, vagy a frizurákon, és már készen is álltak a bemutatóra. Pillantásom összetalálkozott az egyik fiatal lányéval, és látszott rajta, hogy eléggé megviselte ez a hajtás, csak fáradt tekintettel nézett maga elé, miközben a haját tépték, és a fülébe magyaráztak. Ahogy belenéztem abba bánatos szempárba, a gyomrom akartalnul is összeszorult. Azt hinné az ember, hogy ők mind boldogok, amiért neves tervezők ruháit viselhetik, megjelenésükkel elkápráztatva mindenkit, de ezen a lányon látszott, hogy a modellélet korántsem ilyen felhőtlen, sokkal inkább kimerítő, és idegtépő. Elég volt csupán egy pillantás, hogy átérezzem a helyzetét. Biztatásképpen rámosolyogtam, mire ő is halványan visszamosolygott. Niall végig a kezemet fogta, egyre erősebben szorította, mert néhányszor majdnem elsodort a rohanó embertömeg. Tekintetemmel követtem az őrt, aki végül megállt, és bólintott egyet, majd arrébb lépett, így rálátásunk nyílt a székben ülő személyre. Rachel azonnal felpattant, nem törődve az éppen őt sminkelő nővel, és odaugrott hozzánk.
-Sziasztok! Hű, de jó, hogy itt vagytok!-köszöntött kedvesen, majd egy gyors puszit adtak Niallel egymásnak.- Ne haragudjatok, amiért csak három főt engedtek be, szívem szerint mindannyiótokat behívtam volna, de az a fránya szabályzat.-emelte a plafonra a tekintetét.-Annyira izgulok.-toporzékolt idegesen.
-Ne izgulj, jó leszel.-nyugtatta Niall, majd megsimította a karját.
-Remélem is. Nagyon kínos lenne, ha elesnék.-harapta be a száját Rachel, miközben az ujjait dörzsölte össze.
-Biztosan jó leszel, ne aggódj. Mi majd a kifutó mellől biztatunk.-vigyorgott rá Harry.-Amúgy jól nézel ki.-dicsérte meg, végigmérve Rachelt. Valóban szép volt, mint mindig. Egy egyszerű szövetkabátot viselt, barna szövetnadrággal, egy hatalmas sállal, és bakanccsal. Nem egy kihívó öltözet, de még ez is tökéletesen állt rajta. Haja a feje tetejére volt felkötve, és így a háta közepéig ért dús, szőke lobonca, szemét pedig hatalmas műszempillák tették még nagyobbá.
-Úgy örülök, hogy el tudtatok jönni.-hálálkodott, és közben kapkodta köztünk a fejét, mert nem tudta, kire nézzen.
-Úgyis látni akartalak már egyszer élőben a kifutón.-mondta Niall, Rachel pedig elmosolyodott.
-Akkor ez most teljesülni fog. Én meg énekelni szerettelek volna látni. Tényleg, akkor a péntek ugye áll még?-jutott eszébe hirtelen a koncert.
-Persze, majd a lányokkal együtt beviszünk téged is.-bólintott rá Harry.
-Az jó lesz, már várom. Jó a ruhád, Lizzie, és örülök, hogy te is eljöttél.-vett észre végül engem is, és mosolyogva köszöntött, amit egy biccentéssel viszonoztam.
-Köszi, a tied is.-bólintottam. Hirtelen egy éles kiáltást hallottunk. 5 perc kezdésig.
-Azt hiszem, mi most már megyünk, majd látunk odakint.-bökött Niall az ajtóra-Ne izgulj, minden rendben lesz!-ölelte át biztatásképpen, majd újra megfogta a kezem, és az őrre nézett, akivel idejöttünk.
-Szurkoljatok! Ja, és várjatok meg ott ahol ültetek, átöltözök, és majd megyek oda!-kiáltott még utánunk. Utat törtünk magunknak az adrenalintól felpörgött modellek között, és végül kiértünk a backstage-ből. Hamar megláttunk a többieket, így odasiettünk hozzájuk. Elfoglaltuk a helyüket az első sorban, és vártunk. Közben halk zene ment, ami keveredett a zajjal, amit az emberek beszélgetése okozott. Láttam, hogy többen is felénk pillantanak, majd vigyorogva fordulnak vissza. Liam gyorsan elmesélte, hogy néhány merészebb oda is jött a hozzájuk, hogy fényképet készítsen velük. A fiúk kedvesen fogadták őket, mindegyikükkel csináltak közös képet, és váltottak pár szót. Szerencsére nem akadt egyetlen őrült rajongó sem, így viszonylag nyugodt volt a helyzet. Bár az tény, hogy a fiúknak sehol nincs nyugtuk, mert mindenhol megtalálják őket. Hát, ezzel jár a hírnév. Kíváncsian forgattam a fejem, hol a fényeket néztem, hogy a hangfalakat hol pedig a díszítést.
-Voltál már divatbemutatón?-éreztem meg meleg leheletét a fülemnél, és bódító illatát, ahogy közelebb hajolt.
-Nem, még nem.-csóváltam meg a fejem.
-Remélem tetszeni fog, és próbálj meg nem feltűnően unatkozni.-mondta, majd visszadőlt a székére, és nézte az első kilépőt. Felhúzott szemöldökkel meredtem rá, nem értettem, hogyan is unhatnám magam egy olyan nívós rendezvényen, mint egy divatbemutató? Egy idő után azonban rájöttem, mire is célzott Niall.
Az elején figyelmesen néztem a kivonuló, vékony modelleket, akik cifrábbnál cifrább, és divatosabbnál divatosabb ruhákban illegtek előttünk. Olyan ruhákat viseltek, amilyeneket én életemben nem láttam. Mind tele volt csipkével, fodrokkal, változatos színekben pompáztak, és minden látszott, hogy hibátlan munka. Egyszer csak megjelent Rachel komplett őszi öltözetben. A sminkje tökéletesen állt neki, mint ahogy a ruhák is rajta. Faarccal vonult végig a kifutón, kecsesen, ahogy azt egy pofi modell teszi. Félve pillantottam Niallre, aki egyenesen maga elé nézett, és egy kicsit mosolygott. Amikor észrevette, hogy nézem, gyorsan visszafordultam, és előre néztem. Aztán megéreztem kezét az enyémen, ahogy összekulcsolta ujjainkat. Egymás után következtek a lányok, mindegyikőjük után egy hang bemondta a tervezőt, aki az éppen látott ruhát készítette. Az elején még kíváncsian néztem őket...aztán amikor jöttek azok a ruhák, amikről tudom, hogy életemben nem tetszettek, na akkor elkezdtem unatkozni. Nem a divatbemutató hibája, egyszerűen rájöttem, hogy ez nem az én világom. Esküszöm, néhány modell ijesztő volt számomra, olyan kifejezéstelen arccal, pislogás nélkül, szögegyenes háttal sétált végig előttünk. Szégyellem magam, amiért többször is ásítottam. Próbáltam úgy tenni, mint akit érdekel ami éppen odafent folyik, de sajnos nem ment. Csak bámultam magam elé, ujjammal a ruhámat kapargattam, és a lábammal türelmetlenül dobogtam. Egy halk nevetést hallottam meg magam mellől. Niallhez fordultam, aki széles vigyorral ült, kezét összekulcsolva a térdén.
-Erre céloztam az elején.-szólt rám sem nézve.
-Mikor lesz már vége?-kérdeztem kicsit közelebb húzódva hozzá.
-Még nem most.-válaszolt, mire gondterhelten felsóhajtottam.-Pontozzuk a ruhákat.-ötletelt hirtelen.
-Hogy?-húztam fel a szemöldököm.
-Pontozzuk őket.-ismételte meg.
-Hát jó.-mentem bele minden mindegy alapon. Kijött a következő lány, alaposan végigmértem, majd Niallhez hajoltam.
-Hatos.-súgtam a fülébe.
-Nálam is.-válaszolta.
Ez után egy magassarkú csizmás lány sétált el előttünk, vékony kabátban, és szűk nadrágban. Ahogy elnéztem a cipő sarkát, biztos voltam benne, hogy 10 centinél nagyobb.
-Négyes.-állapítottam meg.
-De kritikus vagy, bezzeg ha tornacsukában jelenne meg valaki, csillagos tízest adnál rá.-csóválta a fejét Niall, és egy tettetett rosszalló pillantást vetett rám, mire felnevettem.-Amúgy nálam kilences.
-Fogadjunk, hogy csak a csaj miatt kilences.-kötekedtem.
-Meglehet.-hajtotta oldalra a fejét, majd felnevetett, amikor egy kicsit beleböktem az oldalába.
-Pasik nem lesznek?-nyújtogattam a nyakam.-Szívesen látnék egy-két jóképű modellsrácot.-kalandoztam el egészen addig, míg Niall a combomba nem csípett.
-Ha gondolod, estére szerzek neked egy jó állású, szőke gyereket.-suttogta a fülembe.
-Komolyan?-képedtem el.-Ha lehet, akkor kék szemű legyen.-ajánlkoztam.
-Rendben, felírtam. Származása? Ír megfelel?-nézett a szemembe, és féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Tökéletes.-kacsintottam.-És neked mi a programod estére?-incselkedtem vele.
-Szerintem összeszedek egy lányt, aki tornacipőben és koktélruhában ül egy divatbemutatón, és ahelyett, hogy azt nézné, éppen modellsrácokról álmodozik.-sorolta,mire ismét felnevettem, persze nem túl hangosan, nehogy zavarjam a körülöttem ülőket.
-Tényleg? És eddig hogy haladsz?-kérdeztem vigyorogva.
-Perfektül.-mutatta fel a hüvelykujját.
Egészen a bemutató végig hülyéskedtünk, már nem is foglalkoztunk a modellekkel, sem a ruhákkal, csak néha-néha néztünk fel, amikor Rachel volt soron, hogyha már miatta jöttünk el, legalább lássunk is belőle valamit. Viszont rajta kívül senki másra nem figyeltünk, már nem is emlékszem, hogy miket láttam a kifutón. Végig egymással foglalkoztunk, jókat nevettünk, a külvilágot kizárva. Egy biztos, ez a rendezvény megtörtént volna nélkülünk is, mi ketten egyáltalán nem emeltük a színvonalát. Viszont nagy piros pont a többieknek, akik figyelemmel ültek, és érdeklődve nézték a ruhakölteményeket. Hamarosan véget ért a bemutató, és az emberek kifelé kezdtek el tódulni.
-Hát, ez jó volt.-közölte Harry, mialatt egy nagyot nyújtózott.
-Különlegesek voltak a ruhák. Nekem az a barna-bordó-narancssárga összeállítás tetszett a legjobban.-mesélte Rickie, aki ezek szerint élvezte.
-Az nekem is tetszett. Be kell szereznem egy bordó kabátot.-jelentette be Eleanor.-Szerintem a fekete hajú lány, a zöld cuccokban is jól festett. Azt hiszem, kell egy méregzöld nadrág is.-bólogatott Elenaor, majd Louisra nézett, aki a fejét fogta.
-Drágám, tele van a szekrényed. Annyi ruhád van, mint ötünknek együttvéve.-simította meg barátnője arcát Louis.
-Nem érdekel, akkor is lesz bordó kabátom, és zöld nadrágom. Pont.-zárta rövidre Elenaor, majd egyenesen rám nézett. Még mindig nevetgéltem, azért hirtelen nem is értettem a kérdését.
-Ja, hogy melyik tetszett a legjobban. Hát...az a kék bakancsos lány a fekete bőrkabátban.-vágtam rá némi gondolkodás után, mert őszintén szólva, nem ugrott be semmi. Rickie és Elenaor furcsán néztek rám, majd egymásra.
-Szerinted ugyanazt a divatbemutatót néztük?-kérdezték. Akkor esett le, hogy valószínűleg nagy baromságot mondtam.
-Akarom mondani, a piros ruha, az tetszett a legjobban.-korrigáltam gyorsan, mire válaszul még értetlenebb tekinteteket kaptam.
-Lizzie, nem volt semmilyen piros ruha sem.-rázta a fejét nevetve Rickie, nekem meg kezdett égni a fejem. Segítségkérőn fordultam Niall felé, aki rázkódó vállakkal nevetett rajtam.
-Ajj, akkor azok tetszettek, amik Rachelen voltak.-közöltem dühösen, majd a lányok kétkedve bólintottak, ezzel elfogadva a válaszom.
Lángoló fejjel Niallhez fordultam, és mérgesen a szemébe néztem.
-Kösz szépen.-duzzogtam, majd elengedtem a kezét, és elfordultam tőle, mire ő fél kézzel visszarántott.
-Ne haragudj.-kért bocsánatot.-Édes vagy, amikor zavarban vagy.-nevette el magát újra, mire idegesen mellkason ütöttem, és újból megfordultam.-Na, ne csináld már.-ölelt át hátulról, állát a vállamra téve. Orrával végigsimított az állam vonalán, majd egy gyengéd puszi adott a nyakamra. A térdem egyből megremegett, és szaggatottan fújtam ki a levegőt. Niall lehelete végigszántotta a bőröm, és ajkait már a fülemnél éreztem.
-Haragszol?-suttogta lágy hangon, mire erőtlenül megráztam a fejem.-Akkor jó, mert van egy jó hírem. Tudod, a lányról, akit meséltem a bemutató alatt. Na, megtaláltam. És már elterveztem, mit csinálunk ezután.-mondta sejtelmesen, mire lehunytam a szemem, és elmosolyodtam. 
-Azt hiszem, én is megleltem a modellsrácomat. Valami pedig azt súgja, hogy jó tervei vannak...-mondtam, mire egyetértően bólogatni kezdett.
Rickieék nem messze beszélgettek tőlünk, amikor is egy hangos nevetést hallottunk meg. Mind a hang felé fordultunk, és Rachelt pillantottuk meg három másik lány kíséretében, akikkel folyamatosan viháncolt. Mindannyian farmerben voltak, tapadós felsőkben, ami igencsak kiemelte nőies előnyeiket, és magassarkúkban. Az előbbi vad smink átváltozott egy szolidabbra, és a szoros copfból rakoncátlan loknik lettek.
-Helló!-emelte a magasba a karját, ahogy meglátott minket.-Na, milyen volt?-fékezett le előttünk, és látszott rajta, hogy majd kicsattan a jókedvtől.
-Jó volt, élveztük.-válaszolt Louis.
-Iszonyat jó ruhákban voltál. Majd beszéljünk már, mert kellene nekem pár darab.-szólt Eleanor, mire Rachel mosolyogva bólintott.
-Megbeszélünk mindent.-válaszolt, majd ránk nézett.-Na, Niall, Lizzie? Mit szóltok? Ilyennek képzeltétek?-faggatózott.
-Igen, és nem csalódtam. Profi vagy, Rachel.-kacsintott rá Niall.-Na meg persze a többiek is.-tette hozzá gyorsan, még mielőtt a többiek megharagudnának.
-Nagyszerű!-kiáltott fel Rachel.-Rendben most pedig irány az éjszaka!-fordult hátra a barátnőihez, akik mind belecsaptak a tenyerébe.-Gyertek ti is, megünnepeljük ezt a sikeres showt.-nézett ránk csillogó szemekkel.
-Rendben.-vágta rá Rickie egyből.-Kell egy kis kikapcsolódás.
-Felőlem oké.-vont vállat Louis, majd átkarolta Eleanort. Ekkor minden szempár ránk szegeződött. Tanácstalanul álltam ott, és segítségkérőn néztem Niallre, aki szintén nem tudta, mit mondjon, mivel nekünk már volt programunk ez utánra...Kíváncsian várták a válaszunkat, ám sem én, sem Niall nem szólalt meg. Most mit csináljak? Azt nem mondhatom, hogy mi nem megyünk, mert akkor rákérdeznének, hogy miért, azt meg nem akarom az orrukra kötni...mind mennek, szóval nem maradt más lehetőségem.
-Mi is megyünk.-válaszoltam végül én.
-Rendben. Akkor induljunk.-jelentette ki, majd megindult a kijárat felé.
Hagytam, hogy a többiek előttem menjenek, lehajtott fejjel ballagtam utánuk, és azon agyaltam, hogy mi lett volna, ha mégsem megyünk el most bulizni. Igazából nem sok kedvem volt hozzá. Sokkal inkább vágytam egy romantikus estére a szerelmemmel, mint hogy egy zsúfolt diszkóban rázzam szívem összeszorul. Hát, talán majd máskor. Hirtelen egy kezet éreztem meg az enyémre fonódni, és egy mellkasnak ütköztem. Öszönösen elmosolyodtam, ahogyan közel hajolt hozzám, és illata az orromba szökött.
-Köszönöm.-suttogta a fülembe, majd egy csókot adott a számra. Ujjaival végigsimított a nyakamon, majd előhúzta a ruhám alól a nyakláncot.-Így jobb.-suttogta, és a nyakához nyúlt, majd kihúzta a felsője alól az ő medálját is. Elérzékenyülve néztem a szemeibe, majd lágyan megcsókoltam.
-Gyertek már, könyörgöm!-hallottuk a hátunk mögül Liam hangját.
-Megyünk.-válaszolta Niall, és összekulcsolta ujjainkat, majd a többiek után siettünk, akik eközben már kint tomboltak, partihangulatban, bulizásra készen...