(II./7.) Ő az enyém, és senki sem tudja elszakítani tőlem...

+18
A fejemben kavaró gondolatok egyszerre váltak köddé érintései hatására. Először félve csókolt, aztán mikor látta, hogy nem ellenkezem, egyszerre felbátorodott. Erősen szorított magához, miközben vad csókcsatát vívtunk. A pólóján keresztül is éreztem, ahogyan bőre egyre forróbb lesz, és szíve a szokottnál ezerszer hevesebben dobog. Ráébredtem, hogy lassan kezdem elveszíteni az önuralmamat, és a világ megszűnik létezni körülöttem. Remegő kézzel nyúltam a pólója széléhez, és próbáltam felfelé ráncigálni. Niall értette, mit akarok csinálni, így kicsit elhúzódott tőlem, és segített levenni magáról a felsőjét, ami a földre hullott. Egy pillanatra feleszméltem, ahogy teljes felsőteste fedetlenül volt előttem, mellkasa szaporán emelkedett, majd amikor újra a szemébe néztem, óvatosan elmosolyodott, és újból magához rántott. Két kezemet átfontam a nyaka körül, és lábujjhegyre állva csókoltam tovább. Lágyan simított fel a combomon, majd az inget feljebb tűrve kezeit a fenekemre tette, és óvatosan belemarkolt. Gondolkodás nélkül, reflexből ugrottam fel a ölébe, lábaimmal átölelve a derekát. Hirtelen azon kaptam magam, hogy Niall elindult valahova, az ölében velem. Meglepetten pillantottam rá.
-Nyugi, csak a szobámba megyünk...-szólt, majd ajkait újra az enyémre tapasztotta. Lassan felbotorkáltunk a lépcsőn, Niall egy erős rúgással rontott be az ajtón, engem viszont még mindig nem engedett el. Izmos karjaival közrefogott, és úgy vitt az ágyhoz, majd gyengéden fektetett rá. Engedtem, hogy szája az enyémről az arcomra, onnan a nyakamra, majd a mellkasomra vándoroljon, ezalatt biztos mozdulatokkal gombolta ki a rajtam levő inget. Fejemet hátra dőltve hagytam, hogy megszabadítson a felesleges ruhadarabtól. Az utolsó gomb nehezen adta magát, így Niall beleunt, és egy határozott rántással széttépte az anyagot. Tettére elmosolyodtam, majd felnyitottam a szemem, és észrevettem rajta, hogy elkerekedett szemekkel mér végig, és bár félhomály volt, az arcán láttam, hogy zavarba jött, és beleharapott az alsó ajkába. Mikor feleszmélt, újból fölém hajolt.
-Észvesztő vagy.-suttogta a fülembe, majd a nyakamra csókolt, és onnan haladt lefelé. Egy halk nyögés hagyta el a számat, amikor végighúzta ajkát mellem vonalán. Finom puszikat hagyott a hasamon mindenfelé, lehelte cirógatta a bőröm. Amíg ő kényeztette a testem, ujjaimmal a hajába szántottam, és ajkaim szétnyíltak minden egyes érintésére. Feljebb ültem az ágyon, hogy meg tudjon szabadítani az ingtől, amit a szoba másik végébe hajított el. Végigsimítottam izmos hasán, majd a nadrágja széléhez értem. Sietősen pattintottam ki a gombot, majd húztam le a cipzárját. Niall a hátára fordult, én pedig mellette térdeltem, mikor végre nagy nehezen lerugdosta magáról a nadrágot. Megragadta a kezem, és lerántott magához, így a mellkasára dőltem, egyik lábamat átvetve Niall testén az ölébe ültem. Kezeim közé fogtam az arcát, és úgy csókoltam, miközben ő erősen tartott a combomat fogva. Ujjai egyre fentebb lopakodtak, és kicsatolta a melltartóm. Egy férfias morgás tört fel belőle, amikor egy kicsit megmozdultam rajta, és éreztem, ahogy a boxere egyre jobban feszülni kezd rajta. Tudtam, hogy valamit jól csinálok. Két kézzel megtámasztottam a vállát, és miközben csókoltam, bele-beleharaptam telt ajkaiba. Végigpusziltam a mellkasát, és az apró kockákat a hasán. Hirtelen megragadta a derekam, és újból maga alá fordított. Lágyan csókolta végig a testem, úgy, hogy minden egyes porcikám beleremegett. Cselekedetei célra törőek voltam, olykor kicsit erőszakosabbak, de mégis gyengédek. Minden egyes mozdulatában benne volt a szeretet, és a szenvedély, és mindent úgy csinált, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa. Azt hiszem, teljesen elvesztem az érintéseiben, a végtagjaim elgyengültek, a lélegzetem felgyorsult, ahogy fölém hajolt, testünk egybeolvadt, és minden mozdulatnál úgy éreztem, hogy a világ tetején vagyok. Halk nyögések szakadtak fel mindkettőnkből, homlokát az enyémnek borította, mialatt én a hátába mélyesztettem a körmeimet. Fel sem fogtam, hogy fájhat neki, csak akkor amikor élesen felszisszent. Ennek ellenére mégsem tudtam visszafogni magam, és ő sem. Erőszakosan szorítottam össze a szemeimet, amikor arcát a nyakamhoz fúrta. A szoba falai elnyelték nyögéseinket és sóhajainkat, minden összemosódott előttem, csak Niall férfias morgását hallottam, és ajkait éreztem a nyakamon...
Elgyengülve sóhajtottam egyet, minden testrészem remegett az előbbiek hatására, kezeimet lassan vezettem le a hátáról, majd magam mellé ejtettem őket. Niall vállai folyamatosan emelkedtek, és ijesztően nagy levegőket vett. Tekintetünk összekapcsolódott, amikor próbáltuk visszaállítani szívünket a megszokott tempóra. Szemei sötéten ragyogtak, homlokán izzadtságcseppek folytak végig, melyre rátapadt nedves haja is. Az egész teste csillogott a rávetődő hold fényétől, és ajka résnyire nyitva volt. Bizonytalanul emeltem fel a kezem, hogy végigsimítsak fáradt arcán, és remegő ajkain. Egy csókot adott az ujjam hegyére, majd legördült mellém, és ő is a hátára feküdt. A csendes szobában tisztán lehetett hallani zihálásunkat, akkor vettem észre, hogy milyen meleg is a levegő odabent. Egyszerre fordultunk a másik felé, majd néztünk végig egymáson. Egy óvatos mosoly szaladt az arcunkra, amikor is Niall az oldalára fordult, és fél kézzel közelebb húzott magához, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Huh...-bökte ki, mikor ránéztem.-Eszméletlen volt...-mondta mély, rekedtes hangon.
-Szerintem is...-válaszoltam még mindig kótyagos fejjel.
Niall a plafonra meredt, fél kézzel még mindig ölelt. Pont olyan szögben volt, hogy rálátásom nyílt tökéletes vonásaira, így én azokat bámultam pislogás nélkül. Hosszú szempillái rebegtek minden egyes pislogásnál, két ajka mozdulatlanul pihent egymáson. A haja még mindig kócos volt, és csapzott, akár csak nekem. Nem tudom, mennyi ideig feküdtünk ott, amikor ismét felém fordult, és elmosolyodott.
-Szeretlek.-mondta ki hirtelen egyenesen a szemembe nézve.
-Én is szeretlek.-válaszoltam, majd engedtem, hogy megcsókoljon, és ölelő karjai közé vonjon.
Akkor és ott úgy éreztem, hogy jobb helyen nem is lehetnék. Niall karjaiban újra biztonságban éreztem magam, és elmúlt minden kétségem, egyszerűen tudtam, hogy ő az enyém, és senki sem tudja elszakítani tőlem. Hosszú percekig feküdtünk egymás mellett, szótlanul, amikor egyszer csak felállt, a szekrényhez ment, kivett az egyik fiókból egy boxert, és mosolyogva az ajtó felé indult. Magam köré csavartam a lepedőt, és az ablakhoz sétáltam. Az utca az autók hömpölygő tömegétől volt hangos, és a város az éjjeli fények világításában úszott. Felnéztem az égre, amin a hold ezüstös fénnyel nézett vissza rám. Teljesen elmerültem annak látványában, fogalmam sincs, mennyi ideig, amikor is egy lágy érintést éreztem meg a vállamon, és meleg leheletét  nyakamon. Testének közelsége mosolygásra késztetett. Mellkasán keresztül éreztem, ahogy szíve milyen hevesen dobog.
-Szeretnék adni neked valamit.-duruzsolta a fülembe, majd ujjait az enyémbe kulcsolta, és az ágyhoz vezetett. Leültem, és kíváncsian figyeltem, ahogy megkeresi a nadrágját, és annak farzsebéből előrángat egy kis zacskót.
-Sokat gondolkoztam, hogy mi is lenne az a megfelelő ajándék, ami teljesen kifejezi mit is érzek irántad.-kezdte, és látszólag zavarban volt. Már kezdtem megijedni, hogy vajon mit találhatott ki, szívből reméltem, hogy nem valami méregdrága dolgot.-És végül arra jutottam, hogy nem igazán van olyan dolog.-mondta és megvonta a vállát.-Épp ezért úgy döntöttem, hogy olyat adok neked, ami már valójában a tiéd.-nézett rám mosolyogva.
-Ezt nem teljesen értem.-húztam el a számat félve.
-Szóval, ez a dolog, ami már a tiéd, ezt most jelképesen is szeretném neked adni.-mondta, majd szétnyitotta a kis zacskót, amiben egy apró doboz volt, benne két aranyozott nyaklánccal...és egy kettétört szívmedállal. A szívem a torkomba ugrott, ahogy megláttam, a döbbenettől, és a boldogságtól elakadt a szavam. A szám elé kaptam a kezem, és elkerekedett szemekkel meredtem az ajándékra.
-Tetszik?-kérdezte Niall félve.-Mert ha nem, vagy ha korainak tartod, akkor megértem, nem muszáj hordanod, vagy ha szeretnéd, akkor visszaadom anyukád nyakláncát, és...-hebegte, és már csatolta volna le a csuklójáról, amikor kezem az övére tettem.
-Niall...ez gyönyörű.-mondtam elképedve.-Szeretném hordani.-bólintottam, majd a szemébe néztem, és láttam, hogy igazán megkönnyebbült. Hátat fordítottam neki, és a hajamat oldalra fogva engedtem, hogy felcsatolja a láncot a nyakamba. Végigsimítottam a medálon, ami beesett a melleim közé. Mosollyal az arcomon fordultam vissza, és Niallre néztem.
-Ennél szebb ajándékot még sosem kaptam.-mondtam elérzékenyülve.
-Örülök, hogy tetszik.-válaszolt mosolyogva, tekintetem pedig a kezében tartott másik láncra tévedt.
-Segítek feltenni.-nyúltam a láncért, majd feltérdeltem az ágyra, és Niall nyakát átölelve kapcsoltam össze. Niall két kézzel átlelte a derekam, és szorosan magához húzott. Fejét a nyakamhoz fúrta, majd lágy csókokat hagyva rajta szája az arcomra tévedt. Hosszú, szenvedélyes csókban forrtunk össze.
-Köszönöm.-mondtam, miután feleszméltünk.
-Nem kell megköszönnöd.-közölte a szemembe nézve. Hosszan merültünk el egymás tekintetében, amikor is eszembe jutott, hogy el kellene mennem fürdeni. Nyöszörögve felkászálódtam, majd a szekrényemhez mentem, és kivettem egy másik fehérneműt. Niall lekonyult ajkakkal nézett rám.
-Nekem így is tökéletes vagy.-mért végig, majd szemtelenül elmosolyodott.
-Sajnálom, de magamnak viszont nem. Most pedig ha megbocsátasz.-böktem az ajtó felé, majd elindultam, ám még éreztem a pillantását magamon, és bár egy vékony lepedő azért takarta a testem, tudtam, hogy ő gondolatban már teljesen levetkőztetett...megint.
Élveztem, ahogy a meleg vízcseppek végigfutnak a testemen, és a meleg gőztől teljesen elálmosodtam. Nem is igazán fürdöttem, inkább csak álltam a zuhany alatt, és gondolkoztam. Hogy voltam képes ilyeneken gondolkodni, mint például, hogy nem vagyok elég jó neki? Hiszen, ha ez igaz lenne, már rég nem lennénk együtt, nem mondott volna nekem ilyen kedves dolgokat, nem laknék itt vele, és nem lógna ez a csodálatos lánc a nyakamban, rajta egy félszív medállal, melynek a másik fele az ő szíve felett csüng. Egy hülye voltam. Hatalmas betűkkel. Mindig is sokat kételkedtem, és sokszor nem örültem annak, ami az orrom előtt volt, a jóban is a rosszat kerestem, próbáltam megtalálni a lehetséges buktatókat. Viszont most rá kell döbbennem, hogy ezúttal nincs semmilyen buktató. Niall szeret, és én is őt. Ezen nincs mit túlmagyarázni. Rájöttem, hogy ha durcás, éretlen kislányként viselkedek, akkor fogom elmarni magam mellől. Meg kell mutatnom, hogy én egy érett, és felelősségteljes nő vagyok, néha kicsit buta, és szeleburdi, de ez hozzám tartozik. Niall úgy szeret, ahogy vagyok, és ezt már többször is bizonyította. Egyszerűen csak hagynom kell, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek, és annyi a dolgom, hogy élvezzem a vele töltött időt. Mert még soha, senki mellett nem voltam ennyire boldog.
Csoszogva mentem vissza a szobába, Niall az ágyon feküdt, már volt rajta egy póló is, és amikor beléptem, egyből felém nézett. Mosolyogva lépkedtem oda hozzá, és mielőtt rávethettem volna magam, megfogta a karom, és magára húzott. Nevetve dőltem a karjaiba, mialatt újabb csókokkal árasztott el. Most már nem gondolkodtam semmin, csak élveztem, ahogy a kezei a pólóm alá csúsznak, és egy mozdulattal vette le rólam. Szerencsére felkészültem, mert a pólója alá vettem egy sportmelltartót is.
-Ó...-húzta el a száját, ahogy látta, van alatta még ruha.
-Szerintem ez így pont jó lesz.-jelentettem ki vigyorogva, majd egy utolsó puszit adtam neki.-Jó éjszakát, szőkeségem.-mondtam a hajába túrva, és a hátamra dőltem.
-Neked is, szépségem.-mondta, és egy puszit adott a homlokomra. Az oldalamra fordultam, és megpróbáltam álomba merülni. Még éreztem, ahogy ujjait fel-le húzogatja az oldalamon, mire a bőröm kellemesen bizseregni kezdett. Egy idő után megfordultam, és még adtam neki egy hosszú jó-éjt csókot.
-Na azért.-vigyorodott el, majd megvárta, amíg visszafordulok, aztán egy kézzel átölelve magához húzott, és a fülemhez hajolt, majd halk, lágy dallamokat énekelve ringatott álomba...