10. Talking body

Izomból csapott arcon a hétfő-reggel érzés. Már értem miért hívják annyian HATE-főnek.
Szokásosan késésben voltam, mivel egész éjszaka vergődtem, és talán úgy hajnalban sikerült elaludnom.
Otthon már nem volt senki, így csak lerohantam a garázsba, magamra kaptam a bőrdzsekim, a bakancsom, a sisakom, és száguldottam suliba.
Alapból rányomta a napomra a bélyeget, hogy Caleb ma délután megy vissza az egyetemre, és ki tudja meddig nem látom megint.
A suli parkolójában letettem az én drágámat, mikor mellém gördült egy kocsi hangos dudálással.
-Hülye gyerek, megijesztettél!-ugrottam mosolyogva Harryhez, miközben ő kikászálódott a kocsijából.. Jó volt már látni, a jelenléte kicsit javított a kedvemen.
-Ma se vagy kialudva, mi?-kérdezte egyből.-A karikák csak úgy üvöltöznek a szemed alól.
-Már meg sem lepődök.-vetettem át a vállamon a táskám, majd elindultunk be a suliba.
Az ajtón belépve egyből megszokott zsivaj fogadott minket. Sosem értettem hogy képes valaki hétfő reggel már torka szakadtából röhögni, pontosan úgy, ahogy egy alsóbb éves lány csinálta előttem.
-Nem akarok itt lenni.-sóhajtottam fáradtan, miközben Harry szekrényéhez értünk.
-Ez az utolsó év, az nyugtasson.-próbált pozitív érzéseket kelteni bennem Harry, több-kevesebb sikerrel.
Hasonlóan hozzám, ő is magasról leszarta már, hogy jelenik meg suliban. Egy kopott kockás ing volt rajta, alatta fekete póló és egy megviselt, szaggatott csőnadrág. Szerintem Harry már reggelente a fésülködéssel se bajlódik, csak összetúrja a göndör fürtjeit, és kész. Pontosan ez a nemtörődöm külseje vonzotta annyira a lányokat, sőt, még az idősebb nőket is.
Hirtelen fülsüketítő nyávogás hallatszott fel mellettünk.
Haarryy, sziaa!-vigyorgott az összes fogát kimutatva Simone.
Ó, de jól megvoltunk míg ez odavolt pár hétig valami cserediák programon. Nem lehetne visszaküldeni?
-Szia.-köszönt oda Harry, és lélekben felkészült a szokásos üres fecsegésre.
-A hétvégén megint meccsed lesz, jól tudom?-tekergette egyik hajtincsét az ujja körül, miközben direkt úgy állt, hogy kivágott felsőjén keresztül a legtöbbet mutasson a melléből.
Felhorkantam összefont karral a mellemen, olyan szánalmasan próbálkozott.
-Igen.-válaszolt Harry tőmondatokban, ám még ekkor se esett le neki soha, hogy nincs kedve vele beszélgetni.
-Rád fogok fogadni!-jelentette ki, majd kacsintva egy puszit küldött Harrynek, és megperdülve elsétált.
Harry kifújt egy mély levegőt.
-Szerinted valaha leszáll rólam?-kérdezte, várva a biztatásomra.
-Szerintem még a sírba is nyávogva megy utánad.-lomboztam le, mire Harry arca eltorzult, én meg felnevettem.-Na gyere.-ragadtam meg a karját, majd behúztam a terembe, ahol leszünk.
Miután leültem a helyemre, pár pillanattal később egy test vágódott le mellém.
-Hellóka, kislány.-villantott rám Chase egy ezer wattos mosolyt.-Hallod, nem adnád ide a...
-Tessék.-vágtam le elé a matekfüzetem, még mielőtt a mondata végére ért volna.
Chase puszit küldött felém, és lázasan elkezdte másolni a házimat.
Mivel nem különösebben kötött le a Föld kialakulásának története, gondolataim gyorsan elkalandoztak ahogy elkezdődött az óra. Kibámultam az ablakon, néztem az utcát, a sok gyalogost, és az autókat.
Ma délután le kell menjek a terembe. Rám férne már egy jó, kiadós edzés. Vágyom arra, hogy kifárasszam magam. Meg Zack pulcsiját is vissza kell neki vinnem.
Jézusom, hogy kerül ide Zack? Ez a seggfej mindig beférkőzik a gondolataim közé. Rosszabb, mint egy szellem. Időről-időre kísért csak, de akkor keményen arcon csap a felismerés, hogy mi a jó eget keres már megint a fejemben?
Egy bökést éreztem a karomon. Chase zökkentett ki gondolatmenetemből.
-Köszönöm.-csúsztatta elém a füzetemet, egy puszi és egy kacsintás kíséretében.
-Szívesen, mint mindig.
-Délutánra mi a programod?-kérdezte hirtelen.
-Szerintem lemegyek a terembe edzeni.
-Lehet lenézek akkor én is.-elmélkedett. Elnevettem magam.
-Te és az edzés?
-Ne gonoszkodj, ugrókötelezni talán még tudok.-védte be magát.-Harry lent lesz?
-Harry, jössz ma a terembe délután?-fordultam hátra Harryhez, aki szótlanul bólogatott, miközben lázasan körmölte a táblára felírtakat. Na igen, neki szüksége van az érettségihez erre a sok szarságra amit itt tanulunk, bár az biztos, hogy ha majd hivatalos diplomás edző lesz belőle, soha az életben nem fogja felhasználni a bolygókról tanultakat.
Szünetben a szokásos helyünkön ültünk az udvaron. A nap most kellemesen cirógatta az arcomat, kiélveztem az ősz ritka sugarait, mielőtt beköszönt a totálisan zord, esős, borús csatakos idő.
Harry és Chase épp valamilyen filmről vitatkoztak, mikor hatalmas csattanás fagyasztotta meg a levegőt. A szívem kihagyott egy ütemet, ugyanis nagyon jól ismertem ezt a hangot. Villámgyorsan pattantam fel, és rohantam a motoromhoz, ami a most a földön feküdt.
-A kurva életbe!-üvöltöttem messziről, tekintetemet arra a kocsira szegezve, jobban mondva a sofőrjére, aki ezt okozta. Egyre hevesebben lüktetett a vér a fülemben, amikor azonban megláttam Ericet a kormány mögött, egyenesen kirobbant belőlem az ideg.
-Nem látsz a szemedtől, te idióta?!-kiáltottam rá, miközben a motoromat ügyeskedtem felállítani, nagy erőfeszítéssel. Betört az első lámpája, és egy hosszú, matt csík éktelenkedett a gyönyörű, fekete fényezésen.
Mint egy megveszett bika, olyan hévvel indultam meg Eric felé, aki eddig nem szállt ki a kocsiból. Időközben Harry és Chase is ideértek, valamint egy kisebb tömeg gyűlt körén, tudván, hogy most agyon fogom verni azt a faszfejt.
Bizsergett kezem-lábam, ökölbe szorított kezekkel, és vérben forgó szemekkel léptem oda a kocsi ajtajához, amit izomból megrántottam, és kicsaptam. A következő mozdulat az lett volna, hogy kitépem Ericet ülésestől a kocsiból, és addig verem, míg lélegzik, azonban két kéz megakadályozott ebben.
-Candace, csillapodj!-ölelt át Chase, próbálva megállítani, azonban a dühtől felajzva kétszer olyan erő zakatolt bennem, mint általában. Kibújtam Chase szorításából, a következő pillanatban pedig Harry tartóztatott fel. Eric továbbra is az autóban ült, halványan mosolyogva.
-Candace, nyugodj le.-szólt hozzám Harry.-Te álltál rossz helyen.
Hirtelen mellbe vágtak Harry szavai.
-A vonalra parkoltál, Can. Nem volt helye megfordulni.
A rohadt életbe. Valóban én álltam rossz helyen.
-Ettől még nem kéne felborítania a motorom!-makacskodtam tovább, ám részben már szégyelltem is magam, mert tudtam, ha a kijelölt helyre állok, a motoromnak kutya baja se esik.
-Anyámék kifizetik a javítás költségeit.-szólalt meg most először Eric.-Bocsi, nem láttam.-nézett rám mű bűnbánattal, majd végre elhúzott onnan.
-Ezt a rohadékot én még egyszer megölöm.-szólaltam meg pár perc hatásszünet után.-Vége a műsornak, lehet takarodni innen.-fordultam körbe, majd méreggel telve elvágtattam a teremhez, ahol a következő órám lesz.
Mi sem hiányzott a mai napomból. Egy szar éjszaka után még a motorom is megsérül. Remek.
Chase és Harry vonakodva jöttek oda hozzám. Nem szóltak egy szót, sem csak álltak ott mellettem csendesen.
-Tudom, tudom. Magamnak csináltam a bajt.-kiáltottam fel váratlanul, mert éreztem, hogy mindkettejük fejében hegyi beszéd íródik ebben a hatalmas csendben, és nincs kedvem kétszer meghallgatni, mekkora barom vagyok.
-Csak szétnézhettél volna, mielőtt nekimész Ericnek.
-Harry, rólam van szó!-mutattam magamra.-Szóval kérlek, ne kezdj el kioktatni, mert tudom, hogy én csesztem el. De legközelebb majd figyelmesebb leszek, és nem szabálytalanul parkolom le a drága motoromat.-erőltettem a monológom végén magamra egy műmosolyt. Harry és Chase döbbentem pillantottak rám, majd egymásra.
-Suli után várlak a teremben.-szólalt meg végül Harry.
-Támogatom.-bólogatott Chase hevesen.
-Oké.-könyveltem el én is magamban, majd beültünk az órára.
Mintha puskából lőttek volna ki, a kicsengő után úgy száguldottam ki az iskola területéről. Gyűlölöm már ezt a helyet, az itt tartózkodó emberekkel együtt.
Óvatosan ültem fel az én sérült kincsemre, reménykedtem benne, hogy nem esik szét alattam míg hazaérek. Ellenőriztem a fékeket, amik szerencsére tökéletesen működtek, és semmilyen furcsa hangot sem adott ki asz én kicsikém. Hálistennek megúszta egy kis szépséghibával.
Hazaérve csak a takarítónőnket találtam otthon.
-Szia, Elsa!-köszöntöttem kedvesen a nőt, aki éppen az ablakok sikálásán dolgozott.
-Ó, szia, Candace! Jól telt a napod?
-Fogjuk rá.-válaszoltam keserédesen, majd felzakatoltam az emeletre. Felkaptam az edzőcuccaimat, majd mielőtt kiléptem az ajtón, még visszafordultam Zack pulcsijáért, ami ugyanolyan intenzív illatot árasztott, mint az előző nap.
Elhaladtam a szüleim szobája előtt, aminek ajtaja tárva-nyitva volt. Pillantásom megakadt a szoba közepére kipakolt bőröndökön.
-Elsa, mi ez a sok bőrönd?-kérdeztem felvonva a szemöldököm.
-A szüleid elutaznak egy konferenciára holnap.-felelte a létra tetejéről.-Egy hét múlva jönnek haza.
-Egy hét?-kerekedett ki a szemem.
-Mrs. Armstrong azt mondta valami maratoni hosszúságú konferenciára kell menniük. Több napig is eltart.
-Köszönöm, hogy szóltál.-mosolyogtam félig-meddig erőltetetten Elsára, aztán nagy lendülettel bevágtam magam mögött a bejárati ajtót, és elindultam, hogy végre kiadjam a bennem felgyülemlett feszültséget, amire most még anyáék is rátettek egy lapáttal. Ugyan mikor akarták közölni velem, hogy elutaznak? Vagy úgy voltak vele, majd észreveszem magamtól, hogy nincsenek a házban? Jellemző.
Óvatosan ügyeskedtem be az én rokkant drágaságom az aprócska udvarba, ami a terem hátsó ajtójából, és a kerti kapuból nyílt. Épphogy két ember elfért ezen a kis helyen kényelmesen. Nem jöttem még rá ez a két négyzetméternyi betonplacc mi célt szolgál itt a ház mellett, de valamire biztos jó. Féltve támasztottam le a motorom, nehogy még több kár keletkezzen benne, majd tárcsáztam a szerelő számát, közben pedig előkotortam egy cigit a táskámból. Telefonomat a vállam és a fülem közé szorítva bénáztam, nyakig benne voltam a táskámban, gyújtó után kutatva.
-Á, helló, Ed!-pechemre Ed is pont ekkor vette fel a telefont, mikor a cigi kilógott a számból, beszédem kissé eltorzult.-Történt velünk egy kis baleset, ma egy seggfej a kocsijával felborította az én gyönyörűm.-vázoltam a helyzetet, mire Ed úgy reagált, mintha a gyerekét érte volna baleset. Na igen. Mindkettőnk szenvedélye ez a gépezet.
-Ahogy én látom, csak külsőleg sérült a zománc, meg az első lámpa. Jó, rendben, a holnap délután tökéletes lesz! Köszi! Helló!-raktam le, eközben pedig a gyújtóm is meglett. Diadalittasan húztam ki a fejem a táskám mélyéről, ám abban a pillanatban a szívbaj is elkapott.
-Ó, az istenedet!-esett ki a cigi a számból, ahogy az ajtóban támaszkodóra néztem, akinek szintén cigi virított az ajkai között. Vigyorogva szívott bele, miközben én felszedtem a földről az enyémet, ami gyönyörűen kettétört.
-Kösz szépen!-mutattam felé mérgesen, mire belenyúlt melegítőnadrágja zsebébe, és felém nyújtott egy doboz piros Marlborot. Bizalmatlanul ráncoltam a szemöldököm.
-Kárpótollak.-bökött felém a nyitott tetejű dobozzal.-Nem tudtam, hogy ennyire rossz a lelkiismereted.-mosolygott arcátlanul, mialatt én rágyújtottam, majd a számban levő füstöt válaszul mind felé fújtam, amit ő leszorított szemekkel, grimaszolva tűrt.
-Nem számítottam rá, hogy itt állsz majd előttem fél méterre.
-Tényleg elég rossz a hallásod, ez már a második alkalom.-utalt rosszmájúan a termi balesetre, amikor kis híján eltörte az orrom.
Egyszerre csend telepedett ránk. Pillantásunk egymáséba fonódott, aztán Zack tekintete a hátam mögé tévedt.
-Szegény.-szólalt fel, és tudtam, a motorom sérülésére gondol.-Sose érettem minek az embernek olyan dolog, amire nem tud vigyázni.-morfondírozott, én meg szavai hallatán köhögni kezdtem a füsttől.
-Tessék?-emelkedett a hangom pár oktávot.
-Semmi.-tett úgy, mintha nem az előbb szólt volna be.
-Nekem te csak ne magyarázzál.-mondtam immár halál higgadtan, majd előkotortam a pulcsiját, és erővel a mellkasához nyomtam.-Ezt meg visszaadom.-nyomtam el a cigim, majd elvágtatva mellette a terembe mentem.
Megint kezdi. Vagyis inkább folytatja. De én vagyok a hülye, minek állok én le egyáltalán cseverészni vele, mintha régi cimborák lennénk? Hát az ég világon semmi közöm nincs nekem ehhez a pasihoz!
Már a tomboló zenével a fülemben püföltem a zsákot, mikor nyitódott a hátsó ajtó. Zack zsebre vágott kezekkel, hanyag léptekkel haladt befelé. Testtartása görnyedt volt, de lerítt róla, direkt nem húzza ki magát. Feszülős, szürke felső volt rajta fekete melegítő nadrággal. Izmos, tetovált karján csak úgy feszült a pólója. Észrevettem, hogy pár percig csak egy helyben állt, és nézelődött valamit a polcokon. Hirtelen megálltam.
-Harry és Chase még nincs itt?
Zack kimért mozdulatokkal fordult felém, kezében egy kesztyűt tartva.
-Mint látod.-mutatott körbe a teremben, mire az égnek emeltem a tekintetem, és a fülhallgatómat visszadugva folytattam a zsák ütlegesését.
A helyére képzeltem elsősorban Eric idegesítő pofáját. Felszabadult mozdulatokkal ütöttem meg újra és újra. Bárcsak élőben is megtehetném végre. Az a rohadék míg élek, kísérteni fog.
Zack még mindig bent volt a teremben. Lopva rásandítottam, és tekintetünk pont összeakadt. Húzzon már kifelé innen!
Folytattam, amiben benne voltam, ám egyre jobban frusztrált Zack jelenléte. Jobban mondva szúrós tekintete, ami azóta se akart leszakadni rólam. Figyelmem elterelődött a zsákról, többször is elvétettem az ütéseket.
-Na jó.-álltam meg úgy tíz perc után.-Mi a faszt bámulsz?-vontam kérdőre csípőre vágott kezekkel. Szavaim kissé akadoztak, szaggatott levegővételeim miatt. Zack fejét oldalra billentve mért végig, szótlanul.
-Elárulod, mit lesel?-lettem egyre idegesebb.-Valami rám ragadt, vagy foltos a ruhám?-néztem végig magamon, széttárt karokkal, szemeim pedig kezdtek szikrákat szórni, egyenesen ennek a seggfejnek az irányába.
-Túl ösztönös vagy.-közölte természetesen.
-Mi?-vágtam értetlen fejet, miközben a zsáknak támasztottam fél kezem, másikat pedig a csípőmre vágtam.
-A dühöd vezérel.-fejtette ki.-Edzésnek talán jó, meg hogy kiadd a stresszt, de az életben úgy elvernek, hogy beszarsz.
Alig akartam hinni a fülemnek.
-Te most komolyan engem kritizálsz?-kérdeztem hitetlenkedve.-Mióta az eszemet tudom, bokszolok. Régen versenyszerűen is.
-Azt én elhiszem.-bólogatott hevesen.-De az utcán lófaszt nem fog érni ez a tudás.
Zsigerből felröhögtem.
-Jaj, mert te aztán biztosan tudod!-grimaszoltam, komolyan bólogatva.
-Én már akkor bunyóztam, mikor te még anyuci sminkjeivel játszottál, kislány.-felelte nagyképűen, nálam pedig ez volt az a pont, amikor elszakadt a cérna. Ellöktem magam a zsáktól, földet megrengető léptekkel indultam Zack felé.
-Te most azt hiszed nem tudom szétverni a fejed? Komolyan azt hiszed?-sziszegtem, miközben megerősítettem a csuklómon a kesztyűt, és az iPodomat kitéve a fülemből  elhajítottam a terem másik végébe. Zack félszeg, gúnyos vigyorra húzta a száját.
A következő pillanatban nekivágódtam, lendítettem a jobb karom, ám Zack gond nélkül kitért előle.
Az idegeim cafatokban lógtak, egymás után küldtem felé az egyeneseket, és horgokat, Zack alig győzött hárítani.
Valóban a dühöm vezérelt. Pumpált bennem a vérem, nem éreztem, se teret, se időt, csak ütöttem, ahogy a csövön kifért. Ez éltetett. A haragból, az indulatból merítettem erőt, ez volt az én motorom, ami folyamatosan hajtott.
Hirtelen egy jobb horgom betalált, Zack megtántorodott. Önelégült vigyorra húztam a számat, nekiiramodtam, hogy megsorozzam. Hihetetlen mennyiségű adrenalin szabadult fel bennem, míg püföltem Zacket. Végre nem a zsák tompa csattanása a válasz az ütéseimre, hanem a kesztyűm hús-vér emberen ér célba.
Egy óvatlan pillanatban azonban hatalmas hibát követtem el.
Nagy önbizalmam közepette lelassultam, a karomat lógattam. Zack a másodperc töredéke alatt kapta el a lógó bal karom, majd a hátam mögé csavarva azt a legközelebbi falnak nyomott.
Szúrt, égett a fájdalom a karomban, ahogy azt Zack szikla szilárdan tartotta, és húzta egyre felfelé.
Kibaszottul fájt már, mégsem adtam semmi jelét a kínnak.Nem fogom neki megadni ezt az örömöt.
A levegő megfagyott közöttünk, ahogy az idő is lelassult.
Testünk most rés nélkül, teljesen egymásnak feszült, minden egyes pontomon éreztem Zack testét. Mindketten szaggatottam vettük a levegőt, kábultan lihegtünk, a teremben csupán a mi zihálásunk volt az egyetlen zajforrás.
Bőröm hirtelen felforrósodott, mikor megéreztem meleg leheletét a nyakamon.
-Sose...lógasd le a karod.-suttogta a fülembe, hangjára megmerevedett a létező összes izmom. Karja továbbra sem engedte az enyémet, és bár arcunk milliméterekre volt egymástól, konokul előre néztem, kerültem mélyenszántó tekintetét, mely most kendőzetlenül térképezte fel vonásaimat.
Nem akartam tudomást venni kővé dermedt testemről, mely mozgásképtelenné vált.
Nem akartam tudomást venni, hogy bőrén keresztül éreztem az izmait.
Arról se akartam tudomást venni, hogy megbabonázó illatába most szó szerint meg tudnék fulladni.
És azt meg végképp nem akartam észrevenni, hogy a szívem normális ütem ezerszeresére kapcsolva zakatolt a mellkasomban, aminek az oka már nemcsak a hosszú percekig tartó bunyózás volt az oka.
A bejárati ajtó fülsüketítő csapódására vált köddé ez a kegyetlen, és megmagyarázhatatlan pillanat...

9. Troublemaker

Most olyan nyugodtnak tűnik.
Mikor úgy egy órája egy vérfagyasztó sikoly riasztott fel, nem gondoltam volna, hogy ő lesz az. Kibaszottul rám hozta a szívbajt, azt hittem, megtaláltak. Reflexből egyből a fegyveremért nyúltam, és teljes csendben vártam mikor nyílik az ajtó, még a szememet is lecsuktam, basszus.
Kis idő után csak felismertem ezeket az ismerős hangokat, amiket pár hete hallgatok.
Csattogás, puffanás, esküszöm a végén még kis nyöszörgés is volt, mintha halkan sírt volna.
A biztonság kedvéért vártam még egy kicsit, aztán lassacskán learaszoltam a teremhez. Már síri csend volt odabent. Óvatosan kinyitottam az ajtót, és megtorpantam.
Az első gondolatom az volt, hogy ez a hülye picsa mit keres már megint itt? Még éjszaka se nyugszik? Azonban ahogy messziről ránéztem, abban a kis halvány fényben egy apró, összekuporodott lányt láttam. Békésen aludt. Még sosem láttam ilyen nyugodt állapotban. Mondjuk ritka az, amikor valaki alvás közben hőbörög, na mindegy is.
Harry megígérte, hogy senki nem fogja megtudni az ittlétemet. Akár évekig is elbújhatok ide a világ elől, a kutya se fog itt keresni.
Ehhez képest már az érkezésemkor majdnem megcsonkított ez a kis picsa. Jézusom, ha csak visszagondolok mekkorát rám vert lány létére. Bevallom férfiasan, kibaszottul fájt.
Ki gondolta volna, hogy ebben a törékeny csajban ekkora erő van.
Mondjuk ahogy láttam múltkor edzés közben nem csodálkozom már. Van rajta izom rendesen. Na meg a modora. Rohadjak meg, már rég szájba vertem volna, ha pasi lenne.
Érdekes egy összetétel ez a kiscsaj.
Kis termetű, hatalmas szájjal. Egyszer még nagyon rábaszik emiatt, mert egyszer szóljon be egy gyengébb idegzetűnek, már csattanni is fog az a bizonyos pofon. Aztán meg tőle a jobb egyenes, válaszul, ha nem esik össze.
Amit eddig kivettem belőle, az az, hogy nem kell őt félteni.
Gyanítom, hogy pénzes családból származik, mivel egy nap alatt kiperkálta az egész teremben a villany megjavítását. Viszont a jelleme nem egy elkényeztetett kis picsáéra hasonlít. Bár az is lehet hogy az. Amennyit én láttam belőle az elmúlt hetek alatt, inkább idegbajosnak tűnik. És rohadtul agresszívnek. Meg antiszociális is.
Cseszettül nem az esetem, sőt, a hozzá hasonló csajoktól a hideg futkos a hátamon. Maximum egy görbe estén tajt részegen hazavinném, aztán reggel elhajtanám.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy feléje sétálok.
Megálltam előtte, és végignéztem rajta.
Milyen sima és tiszta a bőre. Sehol egy pattanás, seb, vagy anyajegy. Legszívesebben végigsimítanék rajta.
Jézusom, miket gondolok. Kiráztam a fejemből ezeket az abnormális gondolatokat, azonban a szemem még mindig Candacere tapadt. Nehéz volt nem észrevenni, milyen formás a felsőteste. Egy fekete blézer volt rajta, ami alatt semmi felsőt nem viselt. Ez érdekes. Nem hiszem, hogy bárhova is így ment volna el. Tekintetem rátévedt a kulcscsontjaira, amik szexin dudorodtak a bőre alatt. Hm...
Tekintetem megakadt a melle felett egy fekete valamin. Sajnos ebben a kurva sötétben hirtelen nem láttam, mi lenne az, így közelebb kellett hajoljak hozzá. Ruhája ontotta magából a cigiszagot.
Á, szóval blázol a csaj.
Nem tudom, mi ütött belém, hiszen ha épp felébredne, engem meg a melléhez hajolva találna, szerintem elvágná a torkomat helyből.
A szemem közben kezdett hozászokni a gyér fényhez, és így kirajzolódott előttem, hogy a melle felett egy tenyérnyi nagyságú tetkó van. Sajnálatomra a blézere eltakarta a tetkó nagyját, de én idióta addig-addig lestem, míg kitaláltam. Egy rózsabimbó. A tetkója egy rózsabimbót ábrázolt. Nem a szokásos rózsatetkó volt, amiket az embereken látni. A virág szinte még ki sem nyílt, csak egy kicsit álltak szét a szirmai.
Na, ez is valami bimbózó szerelmet ábrázolhat. Milyen egyedi.
Hirtelen nagyobb levegőt vett, én meg mint egy fogyatékos ugrottam arrébb, egy zsák takarásába.
Szerintem már én is kezdek megőrülni. Hirtelen beleállt a hideg a lábamba, libabőrös lettem. Itt már nem ment a fűtés, kezdett kihűlni a szoba.
Ránéztem Candacere, aki egy szál nadrágban, és blézerben kucorgott ott a fotelben. Legszívesebben állba vágtam volna magam azért a gondolatért, ami egyből eszembe jutott, de nem volt mit tenni, szem forgatva indultam fel a házba egy kicseszett plédért.
Akármekkora fasz is vagyok, csak nem hagyom hogy agyonfagyjon itt reggelre a segge.
Sietve raktam rá a plédet, miközben imádkoztam a nem létező istenemhez, hogy fel ne ébredjen, míg én itt jófiúskodom.
Még sosem láttam kösztümben Candacet. Nem nézett ki benne rosszul, sőt. Minden ott feszült rajta, ahol kellet.
Jézusom, most már tényleg lelövöm magam.
Megindultam felfelé a házba, ám még a küszöbről visszafordultam. Ugyanolyan békésen aludt, mint eddig. Rohadjak meg, hogy ezt gondolom, de valami kicsit vonzott ehhez a csajhoz. Talán a teste. Nem tudom. Szeretem nézni, ahogy bokszol. Van benne valami vad, valami titokzatos. Taszít is, és egyszerre vonz. Kibaszott költői lettem hirtelen. Még egy romantikus filmbe is beleillett volna az előbbi jelenet. Elmosolyodtam, ahogy a nyakig betakargatott lányra néztem a fotelben.
Lehet, hogy csináltam rossz dolgokat életemben, de nem vagyok rossz ember. Ráadásul még mindig tudok érezni is, ha nagyon akarok.
Sajnos.
**
Sajgó végtagokkal ébredtem.
A lábaim elgémberedtek, a kezeimből kifutott a vér, és a nyakam is beállt. Hát, nem sűrűn alszok ilyen kényelmetlen pózban, az biztos.
Félhomály volt a teremben, nem tudtam, reggel van-e, vagy még mindig este.
A legnagyobb kérdés azonban nem ez volt, hanem egy kockás pléd rajtam. Na, ez meg hogy került rám?  Hirtelen azt se tudtam merre vagyok arccal. Előkotortam a zsebemből a telefonom, és a képernyőre nézve fejbe csapott minden, ami tegnap este történt. Az a francos vacsora a sok hülye emberrel, jézusom...
A kijelzőmön úgy 20 nem fogadott hívás és üzenet díszelgett, nagy része Calebtől érkezett. Kellett egy kis idő, hogy felfogjam, mi is a helyzet.
Tegnap, miután végképp betelt a pohár, idejöttem. Szó nélkül. Senki nem tudta, merre mentem, de akkor nem is érdekelt senki és semmi más. Csak el onnan, minél hamarabb...
A tegnapi este tökéletes példa volt arra, miért gyűlölöm az ilyen puccos rendezvényeket. Egyedül Caleb miatt mentem, akire mellesleg most nagyon pipa vagyok, mivel megígérte, hogy egyből hazajövünk, ha rosszul érezném magam. Ezzel szemben le se szarta, hogy eljöttem. Biztos jól elvolt abban a társaságban, ahol egész este fényezték. Fenébe Calebbel is.
Ideje, hogy összeszedjem magam, és hazatakarodjak. Bár semmi kedvem innen elmenni, de éhes voltam, ráadásul a felsőtestem ragacsos volt és büdös az előző este ráömlött löttytől.
A fekete leves pedig itt kezdődött.
A felsőm egy kis kupacban hevert a fotel mellett, még mindig nyirkosan, alkoholtól bűzölögve. A blézerem, amit estére magamon hagytam, pedig nem takart eleget ahhoz, hogy csak így utcára menjek benne. Hirtelen eszembe jutott, hogy a motoron úgysem számít, maximum kicsit megfázok. Csakhogy előző este taxival jöttem ide nem motorral. Itt, a ház előtt pedig nem jellemző, hogy taxik rohangálnának. A telefonom természetesen abban a pillanatban lemerült, hogy feloldottam, hogy taxit hívjak.
Remek.
A kurva életbe, hogy jutok haza?
Fáradtam estem vissza a fotelba, lábamat felhúztam, kezemmel a homlokomat támasztottam meg, és agyaltam, mégis hogy a picsába mehetnék haza anélkül, hogy a fél életemet legyalogoljam, vagy valaki elkapjon útközben, és egy sikátorba rángasson.
Márpedig nem volt megoldás, maradt a legközelebbi buszmegálló, ami mondjuk úgy fél óra sétára van innen, de semmi gáz, voltam már ennél rosszabb helyzetben is. Fényes nappal táncsak nem eshet nagy bajom.
Összeszedtem magam, a blézerem a lehető legszorosabbra húztam a mellemen, a hajamat is előre fogtam, és megindultam.
Óvatosan becsuktam magam után a kaput, ám ahogy megfordultam, a szívem kihagyott egy ütemet.
-Reggelt.-köszönt rám Zack. Egy pillanatig mozdulni sem tudtam, úgy megijesztett.
-Viszont.-válaszoltam, miközben végigfuttattam rajta a tekintetem. Fekete bőrkabát volt rajta, alatta fekete V-kivágású póló, ami láttatni engedte a mellkasára vésett tetoválásokat. A feje tetején egy fekete ejtett sapka lógott, a kezében pedig egy papírzacskót tartott. Mogyoróbarna szeme most gyengéden fürkészett, egy másodpercre a tekintete lecsúszott a mellkasomra.
-Anyagot mész teríteni?-böktem a szememmel a kezében tartott zacskóra, ám amint kimondtam, rájöttem, mekkora faszságot engedtem ki a számon. Zack alig láthatóan felnevetett.
-Ja, tudod barna papírzacskóban nem feltűnő a fehér por. Simán ráfoghatom, hogy liszt, és a sarki boltban vettem.-vágott vissza, mire megköszörültem a torkom. Candace, most jól leégetted magad.
Zavartan vakartam meg a tarkóm, nem tudtam, mit válaszoljak. Igazából csak simán ott kellett volna, hogy hagyjam, de valami nem engedett elmozdulni onnan. Mintha a lábam odaragadt volna a talajhoz, várva valamit.
-Te is boltba indulsz?-törte meg a csendet hirtelen Zack.
-Igazából haza.-válaszoltam elkeseredetten, mert még mindig fogalmam sem volt, hogy jutok haza mielőtt este lenne.
-Gyalogosan?-kérdezte, fejét kicsit oldalra billentve.
-Mivel más lehetőségem nincs.-vontam meg a vállam, majd grimaszoltam egyet. Miért beszélgetek én itt vele?
Zack szemébe néztem, akin mintha valamilyen érzelem futott volna át. Alig észrevehetően megint végignézett rajtam.
-Gyere be.-szólalt meg úgy egy perc után, majd az ajtóhoz lépett.
-Dehogyis, soha nem fogok hazaérni.-makacskodtam, majd a fejemet rázva elindultam. Ám ekkor egy kéz megragadott, határozottan, és visszahúzott. Reflexből csavartam ki a kezét, ezzel kiszabadítva magam.
-Ne legyél már, idióta.-fújt egyet, majd belökött az ajtón. A szívverésem hirtelen felgyorsult. Mi a francot akar ez tőlem? Azonban valamiért követtem őt, egészen a konyháig.
-Egy kurva pulcsit akarok adni, mert szét fogsz fagyni.-mondta, miközben felkapott egy fekete belebújós pulcsit az egyik székről, és odadobta nekem.
Felröhögtem.
-Nem vagy az apám, hogy aggódj értem.-vetettem oda rosszmájúan.
-Ja, viszont Harry kibelez, ha miattam esik valami bajod. Én meg még élni szeretnék.-magyarázta, miközben lepakolta a papírzacskót, majd az egyik fiókhoz lépett, és előhúzott belőle egy kocsikulcsot. A szemöldökömet ráncoltam, kezdett gyanús lenni a dolog.
-Mire készülsz?-kérdeztem magam előtt összefont karral. Zack nem válaszolt, csak levette a bőrkabátját, majd felvett egy ugyanolyan fekete kapucnis pulcsit, mint amit nekem adott.
-Vedd fel.-mutatott parancsolóan a pulcsira, én meg duzzogva belebújtam. Jézusom, miért engedelmeskedek én ennek a pasinak, és egyáltalán, mit keresek még itt? Ahogy ezt kigondoltam, Zack újból megragadta a karomat, és húzott volna ki a bejárat felé. Hevesen rántottam ki a karom, megint.
-Ha még egyszer megfogod a karom, agyonverlek.-mondtam dühösen, mire Zack az ajkába harapott.
-Haza akarlak vinni, baszd meg, mert ha Harry megtudja, hogy neked bajod esik, én meg megakadályozhattam volna, meg fog ölni. És, mint mondtam, még kibaszottul szeretnék élni. Szóval.-lépett közelebb hozzám, férfias illata pedig pofonszerűen csapta meg az orromat.-Most szépen bepakolod a segged a kocsimba, és hazaviszlek. Nem miattad csinálom, ne aggódj. Én nem akarok bajba kerülni, miattad.-bökött rám a mutatóujjával, én meg abban a pillanatban tiszta lelkiismerettel törtem volna azt el.
-Faszfej.-sziszegtem, majd felfújva a fekete pulcsiba bújtatott mellkasomat arrébb löktem, és elindultam a retkes kocsija felé.
Mekkora egy önelégült, nagyképű paraszt, te jó ég. Csakis azért mentem bele a dologba, mert nem akartam, hogy Harry engem is lecsesszen, Egyáltalán nem hiányzott az életemből egy Styles-féle balhé.
Meg azért egy ingyen fuvar is megkönnyítette a helyzetem.
Szótlanul gyalogoltunk arrébb jó pár háznyit, mire a kocsijához értünk. Nem értettem, miért nem a terem előtt parkolt. Tekintetem elidőzött a koromfekete Range Roveren, aminek az ajtaját Zack kinyitotta. Én ezt a kocsit már láttam valahol.
-Beszállsz, vagy beültesselek én?-kérdezte cinikusan, kizökkentve a gondolataimból. Candace, az egész város tele van fekete Range Roverekkel.
-Kuss.-válaszoltam Zacknek, majd beültem mellé. Rosszallóan néztem rá, miközben becsatoltam az övemet.
-Mi van?-fordult felém, miközben felváltott kettesbe.
-Honnan tudjam, hogy nem fogsz elrabolni?-el sem hittem, hogy ezt valóban megkérdeztem.
-Ha el akarnálak rabolni, most valószínűleg a csomagtartóban vergődnél összekötözött kezekkel és lábakkal.-biccentett hátra a fejével, én meg sértődötten dőltem vissza az ülésbe. Szája szélén megjelent egy önelégült vigyor, ami még inkább arra késztetett, hogy kiüssem onnan a kormány mögül.
Hangtalanul figyeltük az utat. Fogalmam sem volt, Zack honnan szült ilyen kaliberű kocsit, de szerelmes lettem belé első látásra.
Mármint, a kocsiba, nem abba a seggfejbe.
A motor kellemesen dorombolt alattunk, a váltást szinte két ujjal is meg lehetett volna oldani, oly könnyű volt kezelni a kart. Nem nyöszörgött, nem bőgött, nem csattogott, egyszerűen csak dorombolt. Zack jól vezetett. Látszott rajta, hogy tapasztalt sofőr.
-Következőnél jobbra.-adtam ki az újabb utasítást, mivel én voltam az élő GPS-e. Bár, az elég furcsa lett volna, ha magától tudta volna, hova kell hazavigyen.
Hosszú, széles úton haladtunk végig. Vasárnap délután révén megcsappant a forgalom az utakon, a normális hétköznapi emberek ilyenkor a vasárnapi ebédet pihenik ki ledőlve kényelmes ágyukban, vagy még épp az ebédlőasztalt ülik körbe családostul.
Én meg itt autókázok egy tetőtől-talpig feketébe burkolt, tetoválásokkal teli férfival, akinek bódítóan pikáns parfümje ismét megcsapta az orromat, szinte elszédültem tőle ilyen dózisban. Ekkor eszméltem fel, hogy tulajdonképpen Zack és köztem maximum fél méter távolság lehetett. A kézfeje, mikor a váltóhoz nyúlt, majdhogynem súrolta a combomat. A szemem sarkából óvatosan rápillantottam. A fekete kapucni a fején csak arcának egyharmadát engedte látni, a látvány azonban így is megdöbbentő volt.
Hogy a fenébe lehet valakinek pasi létére ilyen hosszú és dús szempillája? Igen, ez volt a legelső gondolatom, így profilból nézve. Esküszöm, ha egy tubus szempillaspirált kennék magamra se lennének ilyen pilláim. Ez igazságtalanság.
Járomcsontja, és az alsó állcsontja merészen ugrott ki sovány arcából, amin egy darab bőrhiba sem éktelenkedett, csak a halvány borostája, dús ajkai pedig mozdulatlanul pihentek egymáson.
-Ha befejezted, mondhatnád, merre tovább.-zökkentett ki hirtelen Zack a saját arca tanulmányozásából, és abban a pillanatban az a cseppnyi kis mámor is elillant. Elpirultam kicsit, majd odaböktem:
-Balra.
A maradék kis utat már az ablakon kibámulva töltöttem.
-Ebben az utcában lakom, 333/C.-mondtam, mire halkan felröhögött. Szúrósan néztem rá, miközben leparkolt a bejárónkra, és leállította a motort.
-Esetleg be is akarsz jönni?-kérdeztem enyhe éllel a hangomban. Láttam, ahogy végigméri a bukszusokkal bekerített palota-szerű otthonomat, majd megrázta a fejét.
-Csak ablakmosót töltök újra.-közölte.-Meg amúgy se kastélytúrára készültem, nincs nálam pénz.-tette hozzá az elmaradhatatlan döfést, hogy csak azért is övé legyen az utolsó szó.
-Ilyen öltözetben be sem engednének.-vágtam vissza, miközben a kilincsért nyúltam, mert ideje volt már kiszállnom onnan.
-Legalább rajtam a saját ruhám van.-mondta, nem tágítva továbbra sem. Izomból becsaptam a kocsiajtót, egyből észleltem, hogy összerándult egész testében.
-Nem budiajtó, heló.-kelt a kocsija védelmére, mire elégedett vigyorra húztam a számat.
-Bocs, nem tudom megkülönböztetni az ajtókat, nálunk a budiajtó is ehhez hasonló.-gesztikuláltam hevesen, játszva a meglepődöttet.
Zack mély levegőt vett, és én tudtam, hogy nyertem. Nem volt szép beszólás tőlem, de ha ő kritizálhat engem, akkor én is őt. Megkerültem a kocsit, és megálltam szemben vele.
Farkasszemet néztünk. Vártuk, megszólal-e a másik.
Azonban nonverbális csatánkat hirtelen félbeszakította a kapunk pittyenése, mire mindketten odafordultunk.
-Ó, hogy a jó ég verdessen meg, Candace, hol a fenében voltál?-sietett felém a bátyám hatalmas, vérvörös fejjel, egy szál papucsban, melegítőben, és apu kabátjában.
-Lemerültem, bocsi, a teremben aludtam.
Caleb szeme szikrákat szórt, majd mikor Zackre nézett, a tekintete elsötétült. Tudtam, mi következik.
-Neked sincs annyi eszed, hogy ha már elviszed, legalább nem egy szó nélkül csinálod?-förmedt Zackre, aki a szemöldökét ráncolta.-És egyébként ki a bánat vagy te?
-Isten ments, hogy elvigyem bárhova is. Én csak hazahoztam, de már lépek is.-tette fel maga elé a kezét, majd sarkon fordult, sietve beült a kocsijába, amibe végül nem töltött ablakmosót, és lassan de biztosan elhajtott a villámokat hányó bátyámtól. Mikor kifordult a bejárónkról, még összeakadt a tekintetünk egy pillanatra, de szemeiben semmiféle érzelmet nem fedeztem fel.
Ellentétben Calebbel, aki kimerevedett tekintettel, parancsolóan magasodott felém.
-Akarom tudni?-kérdezte sejtelmesen.
-Ez csak egy seggfej, hazadobott, mert nem akart összeveszni Harryvel.
-A pasid?-faggatózott, mire az egész testemben megdobbantam.
-Még csak az kéne, dehogyis.-csattantam fel.-Semmi nincs köztünk.-ráztam a fejem, miközben megvakartam a vállam.
Az ujjaim beleütköztek egy ismeretlen anyagú pulcsiba, aminek egy másodperc múlva megéreztem az illatát is. A fenébe.
Zack addig itt lesz velem, míg újból el nem megyek a terembe, hogy visszaadjam neki.
Azt hiszem, ez minél hamarabb lesz.
Nincs kedvem napokig beállva lenni az illatától.