(II./14.) Ha te nem lennél itt, minden egész más lenne...

Ha a koncert elejére azt mondtam, hogy fantasztikus, akkor a többi részét csak annyival jellemezném, hogy eszméletlen, bámulatos, és csodás. Életemben nem sokat jártam koncertekre, sőt, szinte soha, kivéve azt az egy alkalmat, ami rányomta pecsétjét a további életemre. A tragédia után többet hallani sem akartam koncertekről. Egy burokba zárkóztam, csak azt tettem, amit jónak éreztem. Felhagytam mindennel, ami addig számított valamit is. Végül aztán, egy évre rá beadtam a derekam, és engedtem, hogy elrángassanak arra a bizonyos koncertre, ahol találkoztam Vele. Az elmúlt évek sérelmei egyszerre oldódtak fel bennem, mialatt ott csápoltam az első sorban, és élveztem a zenéjüket. Bevallom, hosszú idő után, újra jól tudtam érezni magam, és önfeledtem szórakoztam, amit nekik köszönhettem. A másik jeles alkalom az a koncert volt, amire önszántamból mentem el azzal a feltett szándékkal, hogy bocsánatot kérjek Tőle, amiért hülyén viselkedtem. Az az este a megszakíthatatlan flörtölésről szólt számomra. Élveztem, ahogy kacérkodhattunk egymással, mint két túlbuzgó kamasz, miközben ő a színpadon teljesített, én a háttérből figyeltem, és csodáltam. Azok az apró jelek, amiket küldtünk egymásnak, akkor még nem bírtak nagy jelentőséggel. Csak szórakoztunk...szórakoztunk, mert azt hittük, ennek később nem lesz folytatása, még ha legbelül  reméltük is. És most itt állok egy lelátón, szemben Vele, a barátnőjeként. Akár egy tündérmese főszereplője, úgy érzem magamat, aki hosszas gyötrődés után végre elnyeri a hercegét, és vele együtt az örök boldogságot is.
A tömeg hatalmas volt, tele sikítozó lányokkal, akik csupán egy csábító mozdulattól, vagy tökéletesen kiénekelt hangtól önkívületi állapotba kerültek. A srácok a maximumot nyújtva énekeltek, boldoggá téve ezzel mindenkit, aki szereti őket. Magukévá tették a gigantikus színpadot, bejárták minden egyes szegletét, és sokszor hozták abba a kellemetlen helyzetbe a rajongókat, hogy nem tudták, melyiküket nézzék. Én tisztában voltam vele, hogy nekem kit kell néznem. Bár távol volt, ez engem egy kicsit sem zavart. Mindent láttam, amire szükségem volt ahhoz, hogy jó kedvem legyen. Láttam őt, és ez pont elég volt. Ahogyan ugrált a színpadon, amit ő talán táncolásnak nevezett, folyamatos mosolygásra késztetett. Semmi megjátszás nem volt benne, csak adta önmagát, azt a szeleburdi, ám mégis összeszedett, kimondhatatlanul édes, de szexi kisugárzását, melyekkel lányok ezreit kergette az őrületbe, velem együtt. Akkor is jól mutatott, amikor gitározott. Legyen az elektromos, vagy éppen akusztikus gitár, jól állt neki.
A Kiss You előadása közben mindannyian egy furcsa táncmozdulatot kezdtek el csinálni, amit már többször is láttam tőlük, de most is megnevettetett. Szegény Harry nem tudta elkapni a ritmust, így csak ott totyorgott a többiek mellett, akik vadul rázták magukat. Na, de őt sem kellett félteni, ugyanis a szólójánál kiénekelt magas hangnál, amire eddig nem volt példa, hogy ilyet művelt volna, teljesen elkápráztatott mindenkit. Niall iszonyatosan beleélte magát a zenébe, így nem is lepődtem meg, amikor az ő részét pattogva, átszellemülve énekelte el. Ennek az egy dalnak már én is tudtam kívülről a szövegét, így teli torokból üvöltöttem velük együtt. A refrénnél Niall tekintete mindig rám tévedt, és úgy látszott, mintha csakis nekem énekelné azt a pár sort. A dal osztatlan sikert aratott. Ezt követően a színpad közepén álló mikrofonállványokhoz léptek, pár kedves szót szólva a rajongóknak, és bemondták a következő dal címét. Megszólalt a gitár hangja, a fények pedig egy pillanatra kihunytak. A színpad, amin álltak fokozatosan emelkedett meg, rajta velük. Mindannyian az állványba kapaszkodtak, és úgy énekeltek. Ahogy egyre magasabbra szálltak, egyre közelebb kerültek hozzánk is. Volt egy pillanat, amikor egyenesen szemtől szemben álltunk, és legszívesebben kinyújtottam volna a karom, hátha meg tudom őt érinteni, de sajnos ahhoz túl messze volt. Elöntött a büszkeség, miközben végignéztem, ahogyan repülnek. Minden értelemben. Repülnek, mert épp a levegőben vannak, és szárnyalnak, mert azt tehetik, amit teljes szívből szeretnek csinálni. A kis lebegés és a Last First Kiss eléneklése után a középső színpadon értek földet. Zayn hatalmasat énekelt a végén, művészien játszott a hangokkal, de olyan szinten, hogy még a srácok  is megtapsolták, a közönségről nem is beszélve. Óvatosan Perriere néztem, aki kerek szemekkel, sűrűn pislogva kapaszkodott a korlátba, látszott rajta, hogy hihetetlenül büszke a párjára. Mosollyal az arcomon megsimítottam a kezét, mire zavartan felém fordult, és ő is elmosolyodott. Azt hiszem, teljesen sokkos állapotba került. A srácok kifulladva, nevetve forgolódtak, integettek az embereknek. Egyszer csak Liam felszólalt.
-Remélem mind jól érzitek magatokat.-kijelentését óriási sikítás kísérte.-Most pedig következzenek a várva várt Twitter-kérdések!-kiáltotta a mikrofonba, mire a tömeg válaszul még nagyobbat sikított.-Tehát, az első kérdés.-kezdte Liam.-Kinek mi a kedvenc táncmozdulata?-olvasta fel. A srácok huhogni kezdtek, és nevetve néztem egymásra.
-Mind szeretjük a Joe-t!-jelentette be Louis, majd elhelyezkedtek, és a tömeg biztatására elkezdtek táncolni. Nevetve csinálták a jellegzetes mozdulatot, rettentően nagy átéléssel. Niall konkrétan majd szétesett, annyira rázta magát, miközben engem nézett, és folyamatosan vigyorgott. Meg kellett köszörülnöm a torkomat mozdulatai láttán, és nem tudom, hogy csak én éreztem-e úgy, de mintha melegebb lett volna a levegő odabent. A srácok nagy tapsot kaptak elismerésképpen.
-Na, Zayn, mi lett veled, hogy most meg tudtad csinálni?-verte hátba Louis Zaynt, aki válaszul gúnyosan rávigyorgott.
-Rendben, a következő. Ki tud közületek kézen állni?-olvasta a kérdést Liam.-Hú, ez jó!-mosolyodott el. Nevetve összenéztek, majd Liam átnyújtotta a mikrofont Zaynnek, és Louisszal megálltak egymással szemben.
-Mehet?-kérdezte Louis, mire Liam bólintott, és fellendültek. Louis valamivel tovább bírta, mint Liam, de mind a ketten nagyon ügyesek voltak. Megtapsolták őket, ám mielőtt következett volna egy újabb kérdés, Louis odasétált Harryhez.
-Ha jól tudom, van még itt rajtunk kívül valaki, aki tud kézen állni!-támaszkodott meg Harry vállán, mire a fiú halványan elmosolyodott, és megrázta a fejét.-Na ne legyél szégyenlős, Hazz! Mutasd meg!-biztatta. Harry egy kis vonakodás után belement, viccből  csinált pár nyújtógyakorlatot, majd lendületet vett, és megállt a tenyerén. Viszont Harry nem csak egyszerű kézenállást csinált, hanem megspékelte egy fekvőtámasszal, és kézen állva kinyomta magát. Na erre nem sokan számítottak, még a fiúk se, mutatványát hatalmas taps, és füttyögés kísérte.
-Csináljátok a Macarenát, légyszi!-olvasta fel a következőt Liam, röhögve, mert Louis épp úgy tett, mint aki megszédült az előbbi kézenállástól. Niall abban a pillanatban felnézett rám, és egyszerre nevettük el magunkat. Igen, ez volt az a mozdulat, amivel Niall mindig kiidegelt, amikor táncolni tanítottam. Tehetetlenül széttártam a karomat, tekintve, hogy így is, úgy is meg fogja csinálni, bármit teszek. Újból egy sorba helyezkedtek, Louis kért egy kis alapzenét, majd Niall a szájához emelte a mikrofont, és énekelni kezdte a szöveget. Mosolyogva néztem őket, ahogyan a sokszor bemutatott táncot adják elő, már Isten tudja hanyadjára. De látszott rajtuk, hogy nem unják. Végül Niall is beszállt a sorba, és már mind az öten táncolták a legendás Macarenát. A következő kérdésben rappelni kérték őket. Egy nagy sóhaj után egyszerre kezdték el a már kívülről fújt dalszöveget.
-You're moving with your auntie, and uncle in Bel-Air!-fejezte be Zayn elváltoztatott hangon, produkciójukat ismételten tapssal, és visítással köszönték meg a rajongók.
Véget értek a Twitter-kérdések, ezután Harry beszélt a közönséghez. Énekeltette őket, és visszamondatta velük azt, amit ő mondott. Végül eljutottak oda, hogy Harry bemondta a következő számot, ami a One Way Or Another volt. Na, ennél nem kellett több, mindenki megőrült. Koreográfia helyett egymásnak ugrottak, birkóztak a színpadon, ezzel megnevettetve minket. A hasamat fogva röhögtem, és folyton azt kérdezgettem magamtól, hogy "Most komolyan, ez lehetséges? Majdnem felnőtt ember létükre itt bunyóznak a színpadon, azért, mert ez esik nekik jól?" Végül azt állapítottam meg, hogy ez azért van, mert nem normálisak. Sosem voltak, és sosem lesznek. Ez az öt bolond srác bearanyozza a hétköznapjaimat, mellettük sosem unatkozom. Az őrület után újból repülés következett. Elfoglalták a helyüket a kis lebegőn, ami visszaszállította őket a nagy színpadig, mialatt egy újabb érzelmes dalt énekeltek. Ahogy az előbb, Niallel most is tartottuk a szemkontaktust, élveztem, hogy minden egyes kiénekelt hang nekem szólt. Hirtelen Eleanor megragadta a kezem, és magához húzott.
-Gyere Lizzie, miután leérnek, mennek átöltözni!-tájékoztatott. Aprót bólintottam, és a lányokkal együtt letrappoltunk a lépcsőn, hiszen egyikünk sem szalasztott volna el egy gyors találkozást velük. Mikor leértünk épp beszéltek a közönséghez, majd ez után a fények váltakozni kezdtek, a zenekar rákezdett a szólójukra, mialatt a nagy képernyőn egy kisfilm jelent meg. Amíg a közönség a kisfilmmel volt elfoglalva, a srácok lefutottak a színpad mögé, hogy átöltözzenek. Perrie és Eleanor már rutinosak voltak, ők egy futó csókra odaléptek barátjukhoz, pár szót váltottak velük, és már engedték is tovább őket. Rickie kapott egy hosszabb ölelést, majd hagyta, hogy Liam öltözni menjen. Rachelt futtában kapta el Harry, csak egy sietős ölelésre, hiszen ő is robogott tovább. Karba tett kézzel álltam, és a szőkeséget fürkésztem, aki szándékosan ment el mellettem, úgy, hogy csak egy futó pillantást vetett rám. Együtt rohantak a smikesekhez, akik egyúttal a ruháikat is hozták. Sértődötten néztem a fiú után, aki pár lépés után lendületből fordult vissza, széles mosollyal az arcán, és odalépett hozzám, majd egyből magához húzott, és ajkát az enyémre tapasztotta.
-Azt hiszem újra be kellene iktatnunk azokat a táncórákat, borzalmas a tánctudásod!-kötekedtem, mire újból magához vont, és egy csókkal hallgattatott el.
-Érdekes, a lányok imádják.-vont vállat.-De ha ilyen tanárom van, akkor átgondolom.-nézett a szemembe.
-Nagyon ügyes vagy a színpadon.-dicsértem meg.-De most már menj, mert szerintem az a nő ott lángoló fejjel épp téged keres.-mutattam a háta mögé, ahol egy nem éppen jó idegállapotban lévő nő közeledett felénk.
-Ajjaj, meg fogok halni.-húzta el a száját, majd visszafordult egy utolsó csókra.-Ha te nem lennél itt, minden egész más lenne.-mondta félmosolyra húzva a száját, majd elfordult, és ment átöltözni. Bárgyú vigyorral az arcomon néztem utána, előbb kimondott szavai ott csengtek a fülemben. Örülök, hogy ilyen hatással lehetek rá. Egy kéz simított végig a vállamon, mire kíváncsian néztem hátra.
-Mehetünk vissza a lelátóra?-mosolygott rám Eleanor, aki valószínűleg hallotta, amit az előbb mondott Niall.
-Persze.-bólogattam, aztán elfogadtam Perrie felém nyújtott kezét, és együtt szaladtunk a lépcső felé, útközben egy bátorító pillantást küldve a fiúk felé, akik arra a pár másodpercre abbahagyták az öltözködést, és megbabonázva figyeltek minket, ahogy eltűnünk a sötét ajtó mögött.
Más ruhában, újult erővel érkeztek a színpadra, és egy lassú, érzelmes dallal folytatták. Harry az egyik lépcsőn foglalt helyet, Niall gitárral a kezében Louis mellett az egyik emelvényen, Zayn a színpadon levő hangfalon, Liam pedig a színpad elejére vágta le magát. Ahogy felcsendült az Over Again dallama, és Liam kieresztette a hangját, az egész stadionra majdnemhogy csend borult. A rajongók az elején még sikítottak egy sort, majd szép lassan hallgattak el, a kezüket a magasba emelték, és úgy lengették, miközben sokan a telefonjuk kijelzőjével világítottak. Mi öten egymásba karolva dőlöngéltünk a zene ütemére, mosolyogva, elmerülve a hangokban, amik akkor és ott nekünk szóltak.
A koncert tökéletes befejezéssel zárult, a rajongók hatalmas, hosszú percekig tartó vastapssal fejezték ki hálájukat a fiúk felé, akik búcsúzásként egy banda-öleléssel hajoltak meg, majd jöttek le a színpadról. Mi már tűkön ülve vártuk őket, hogy aztán izgalommal telve magunkhoz szoríthassuk őket. Még odakint hallatszódott a tömeg üdvrivalgása, egy-két búcsúzó szó, és köszönet a srácok felől. A stáb elégedetten állt, hiszen sikeresen lebonyolították a koncertet, igaz akadt egy kis baj a mikrofonnal, de az hamarosan megoldódott. Mindent összevetve, egy jó hangulatú, nagyobb problémáktól mentes koncertet tudhattak a hátuk mögött. Pillanatokkal később megláttuk őket, ahogyan kipirulva, széles mosollyal az arcukon sétálnak le a lépcsőn, szedik le magukról a fülhallgatókat és a hozzá tartozó kábelek sokaságát, majd átnyújtják a mikrofonokat az ott álló srácnak, aki mond nekik pár kedves szót, majd eltűnik a hangosítás mögött. Mindenki, aki mellett elhaladtak gratulálnak nekik, ki egy kedves mosollyal, vagy biztató szavakkal, ki egy baráti hátba veréssel. Abban a másodpercben, ahogy elszakította tekintetét a padlóról, és tekintetünk összetalálkozott, hihetetlen boldogság öntött el. Szemei csillogtak, haja összekuszálódott, néhány tincse a homlokára tapadt, miközben kábítóan szép mosollyal közeledett felém. Nem tudtam parancsolni magamnak, lábaim önszántukból indultak el alattam, és a következő pillanatban lendületből ugrottam a nyakába, karjaimat a nyaka köré fontam, és egy hosszú, büszke csókkal gratuláltam neki.
-Eszméletlen voltál.-dicsértem meg, mikor eleresztettem.
-Köszönöm.-mosolyodott el.-Nélküled nem ment volna.
-Ugyan már.-legyintettem.
-Örülök, hogy itt voltál velem.-nézett a szemembe.-Gyere, megyek átöltözni.-kulcsolta össze az ujjainkat, majd az öltözője felé vezetett.
Vigyorogva támaszkodtam neki az asztalnak, miközben ő a szerkényből rángatta ki a ruháit. Nem sokáig szöszmötölt, lerántotta a felsőjét, fújt magára a dezodorjából, majd felvette a pólót, amiben jött. Lányos zavaromban az egyik hajtincsemet csavargattam az ujjam körül, és igyekeztem nem feltűnően bámulni izmos hátát, és kimondottan  formás fenekét, amit egy fehér Calvin Klein boxer takart. Mikor megfordult, hirtelen másfelé néztem, ami azért elég gyanús mozdulat volt. Egy halk nevetést hallottam felőle, majd lábakat láttam meg előttem a földön. Óvatosan néztem fel rá, amikor is hirtelen magához húzott, és megcsókolt. Karjait szorosan körém fonta, miközben nyelveink utat törtek maguknak, és akár a puzzle-darabkák, úgy illettek össze. Csókunk hosszú volt, és szenvedélyes, úgy tűnt, mintha sosem akarna elengedni. Erre a pillanatra vártam egész este, hogy végre magamhoz ölelhessem, érezzem bőrömön gyengéd érintését, és puha ajkait enyémen. Levegő után kapkodva váltunk el egymástól, tekintete homályos volt, mellkasa ütemesen emelkedett és süllyedt. Kezemet az arcához emeltem, hogy aztán végigsimítsak puha bőrén. Érintésemre halványan elmosolyodott.
-Esti program?-kérdezte hirtelen a szemembe nézve, mire ledermedtem, majd a felismeréstől hangosan felnevettem, ő pedig velem együtt nevetett.
-Hát emlékszel még?-kíváncsiskodtam.
-Persze, hogy emlékszek.-bólintott azonnal.-Remélem, hogy most tényleg az lesz, amit már akkor elterveztem magamban.-vigyorodott el kajánul.
-Buli?-csattantam fel jókedvűen, noha tudtam, hogy mi lesz a válasz. Őszintén szólva, el sem tudom képzelni, mi lett volna akkor, ha Louis nem ordítja el magát, hogy bulizni megyünk. Talán engedtünk volna a kísértésnek, talán nem...ez már sosem fog kiderülni.
-Majdnem.-kacsintott rám, majd újból megcsókolt.-Mit szeretnél csinálni, édes?-kérdezte pimasz mosollyal a száján.
-Hm.-gondolkoztam el.-Nézzünk filmet!-ajánlottam fel az első dolgot, ami eszembe jutott.
-Nincs az az isten.-rázta meg a fejét egyből.
-Kapsz egy kényeztető masszázst is.
-Akkor van.-bólintott egyetértően, majd elengedett, felhúzta a nadrágját, a pulcsiját, kézen fogott, és csatlakoztunk a többiekhez, akik valahol odakint lehettek.
Az este folyamán Louis bebizonyította, hogy másnaposan is tud teljesíteni a színpadon, és bár jól bírta, a végére ő is elfáradt, ezért úgy döntöttek, hogy ma Eleanornál alszik. Rickie és Liam vacsorázni mentek, Zayn és Perrie Perrienél töltötték az est további részét, egyedül Rachel és Harry mentek el egy zárt körű házibuliba, ahol kicsit kiereszthették a gőzt. Niallel mi is megterveztük már a programunkat, így egyenesen hazakocsikáztunk, az üres lakásba. Folyamatosan nevetve léptünk be az üres előszobába, majd lerúgtuk magunkról a cipőnket, és az emelt felé, pontosabban a szobánkba vettük az irányt. Odabent sötét volt, és csend, egyedül a kint zuhogó eső hangja töltötte be a szobát. A villanykapcsoló felé nyúltam, de Niall lefogta a kezem.
-Szerintem nincs rá szükség.-suttogta a fülembe.
-Sötétben nem találom meg a testápolót.-szabadkoztam, majd felcsaptam a villanyt. Niall elégedetlen pillantást küldött felém, majd az ágyhoz ment, és levágta rá magát. Miután rájöttem, hogy a testápoló valószínűleg a fürdőben van, kimentem érte, és a tükörbe nézve igazítottam a kinézetemen. Levettem a szűk nadrágot, és egy kényelmes sortra cseréltem, az inget pedig Niall fehér, Ramones feliratú pólójára. Hajamat lófarokba kötöttem, kicsit megmostam az arcom, és a testápolóval a kezemben mentem vissza a szobánkba. Meglepő látvány fogadott, ugyanis a függönyök mind el voltak húzva, az éjjeliszekrényen apró kis mécsesek égtek, és kellemes illat árasztotta el az egész szobát. Mosolyogva léptem be az ajtón, Niall az ágyon feküdt, egy szál boxerben, fejét karjaira támasztva. Érkezésemre felnézett, és egyből elmosolyodott. Óvatosan ültem le mellé az ágyra, ujjaimmal végigsimítottam izmos vállain, és a füléhez hajoltam.
-Arról volt szó, hogy filmet is nézünk.-súgtam.
-Inkább a masszázst választom, ha lehet.-jelentette ki, majd visszadőlt az eredeti pozícióba. Tudomásul vettem akaratát, nem kérdezősködtem többet. Felráztam a tubust, majd a hátára nyomtam belőle egy hosszú csíkot. Ráültem a fenekére, mert így sokkal könnyebb volt masszírozni őt. Nagy levegőt vettem, és óvatos, körkörös mozdulatokkal értem hozzá. Nem tudtam, hogy mennyire erősen szereti, így maradtam a viszonylag gyengéd masszírozásnál. Ujjaim pár perc után sajogni kezdtek, de nem hagytam abba, hiszen lélegzetvételei arról árulkodtak, hogy élvezi. Tovább folytattam izmainak lazítását, de meg kellett állnom, mert azt hittem, mentem leszakad a kezem. Lassan emelte fel a fejét, majd hátrafordult hozzám.
-Mindjárt folytatom, csak kicsit elfáradtam.-mentegetőztem. Niall a hátára fordult alattam, kezeit a combomra tette, és gyengéden simított végig rajta.
-Hagyd csak, megelégszem ennyivel, köszönöm szépen.-támaszkodott a könyökére, majd kicsusszant lábaim közül. Közel jött hozzám, és a combjaim közé térdelt, majd kezei közé vette az arcomat. Vadul dobogó szívvel figyeltem, ahogyan egyik kezét leengedi a hátamon, és a mellkasához ránt. Mélyen a szemembe nézett, és gyengéden fektetett le a párnára, majd fölém hajolt.
-Azt hiszem van valami más is, amivel ellazíthatsz.-suttogta a fülembe, és halványan elmosolyodott. Zavartan beharaptam a számat, és egyik kezemmel a hajába túrtam, majd lehúztam magamhoz, hogy megcsókolhassam csábító ajkait.
-Egyet értek.-válaszoltam halkan.
Niall elmosolyodott, majd az éjjeliszekrényhez hajolt, hogy elfújja a gyertyákat, így az egész szoba sötétbe burkolózott. Szorosan körém fonta karjait, mialatt szenvedélyes csókokkal árasztotta el testem minden egyes szegletét. Mindketten tudtuk, hogy mit akarunk. Engedtük, hogy úrrá legyen rajtunk a vágy, és beteljesedjen az, amire már oly rég óta várunk...