(II./2. bejegyzés) Ez hozzád tartozik...

Úgy döntöttünk, hogy nem húzzuk sokáig a berendezkedést, most úgy is van idő kipakolni. Ez normális esetnem maximum fél órát vett volna igénybe, hiszen nem volt sok cuccom. Viszont már több, mint egy órája rámolunk ki a bőröndjeimből, ami részben annak köszönhető, hogy Niall folyamatosan hülyéskedik, röhögtet, és elveszi a ruháimat. Azt hittem, hogy már ismerem a bolondozós oldalát, ám rájöttem, hogy az semmi ahhoz képest amit most leművelt.
-Niall, azonnal add vissza a melltartómat! Ne játszd ezt megint!-parancsoltam a szöszire, aki épp a tükör előtt állt, az egyik fekete melltartómat maga elé tette, és oldalra hajtott fejjel méregette magát a tükörben.
-Miért, most mondd, hogy nem állna jól!-forgolódott.
-De, istenien állna, tényleg.-ráztam a fejem nevetve.-Add már vissza, hé!-álltam fel a szekrényem elől, és megindultam felé, de ő gyorsabb volt, és az ágyra felugorva már a szoba másik végében termett. Szúrós pillantást küldtem felé, majd megindultam utána, de már megint megelőzött. Azonnal odaugrott a már bepakolt ruháim felé, és egy mozdulattal seperte ki a szekrényből azokat. Eltátottam a számat, és idegesen meredtem Niallre, aki csak pimaszul vigyorgott rám, és felvett a kupacból egy másik melltartót, majd elismerően méregette azt is. Ez már több volt a soknál. Ha harc, hát legyen harc. Találomra az egyik fiókhoz léptem, teljes erővel rántottam ki, és szerencsémre pont az alsónadrágos fiókját nyitottam ki, melyben ott hevertek a boxerjei. Fehérek és feketék voltak mind, színes darabot nem is láttam benne. Elégedett vigyorral az arcomon kotortam ki az összeset a padlóra, majd kinyitottam egy másik ajtót, amiben a pólójait találtam. Egy határozott mozdulattal a padlóra küldtem a szekrény tartalmát, majd felvettem az egyik boxert, és az ujjam körül kezdtem el pörgetni, másik kezem csípőre téve. Niall kikerekedett szemekkel bámult rám, most már én vigyorogtam elégedetten.
-Szóval így állunk?-húzta fel a szemöldökét, mire megrántottam a vállam. Bólintott egyet, majd egy gyors mozdulattal odaugrott hozzám, és még mielőtt bármit is tehettem volna, elkapott, és egyensúlyunkat vesztve borultunk a ruhakupac tetejére. Sikítva nevettem, amikor eszeveszett csikizésbe kezdett, engem teljesen lenyomva, így mozdulni sem tudtam. Hiába kapálóztam, csapkodtam, rugdostam, harapdáltam a karját, nem engedett el, hanem egyre jobban csikizett. Torkom szakadtából kiáltottam, a szememet erőszakosan nyomtam össze. Hirtelen kicsapódott az ajtó, Liam aggódó arca jelent meg előttünk. Örök hála neki, Niall abba is hagyta a kínzásomat, így kimerülve terültem szét a földön. Liam nagyot sóhajtott, majd az ajtónak támaszkodott.
-Semmi baj, csak Niall terrorizálta Lizziet.-fordult hátra.- Máskor kicsit halkabban légyszi, már azt hittük valakit ölnek idefent.-parancsolt ránk Liam, de látszott rajta, hogy mosolyog.
-Hát nem állt távol tőle, Niall majdnem halálra csikizett.-mutattam Niallre, aki a hátát a szekrénynek dőltve figyelte, amint sértődött arcot vágva árulom be Liamnek. Mit is vártam? Talán azt, hogy Liam leteremti, hogy jól megszidja? Hát nem ez történt. Elröhögte magát, és kiment a szobából, ám azt azért még hozzátette, hogy "Legközelebb azért kontrolláljuk magunkat, mert mások is vannak rajtunk kívül a házban...Niallnek pedig csak annyit mondott, hogy ha lehet, ne tegyen tönkre már az első nap." Hát köszi, Liam. Lentről még Harry ordibált fel hülyeségeket, aminek a felét nem értettem, de a röhögésből kikövetkeztetem, hogy elég pikáns megjegyzéseket tehetett. Keresztbe font karral ültem a kupac tetején, és Niallre néztem, aki csak elmosolyodott, majd felállt, és engem is felsegített.
-Szóval durva voltam?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam határozottan.
-Legközelebb gyengédebb leszek, megígérem.-nézett a szemembe, mélykék tekintetétől azonnal elszállt minden haragom, és mosolyogva adtam egy puszit a szájára. Aztán ismét nyitódott az ajtó, ezúttal Zayn lépett be rajta, fülén a telefonjával.
-Igen, most kérdezem meg Niallt is, de szerintem neki is jó lesz, vagy ha mégsem, majd szabaddá teszi magát holnapra.-beszélt a telefonba, majd felénk fordult, és letakarta a készüléket.-Niall, most beszélek Paullal, azt mondja, hogy holnap délelőtt lesz a fotózás, tudod, amit már említett. Ugye nincs már programotok?-kérdezte.
-Nem, persze, hogy jó lesz.-bólogatott Niall, én meg értetlenül néztem. Zayn felmutatta a hüvelykujját, és elmosolyodott.
-Rendben Paul, ott leszünk holnap.-mondta, majd kiment a szobából.
-Milyen fotózás?-kérdeztem egyből Niallt.
-Az egyik újsághoz készül rólunk egy fotósorozat.-magyarázta, miközben a ruhákat szedte fel a földről.
-Ó, értem.-bólintottam, majd én is szedelődzködni kezdtem.
-Eljössz, ugye?-kérdezte, nekem meg óvatos mosolyra húzódott a szám.
-Hát, csak ha nem zavarok...-kérettem magam.
-Ugyan, dehogyis, jó lenne ha jönnél!-válaszolt örömmel.
-Akkor ezt meg is beszéltük.-bólintottam, majd folytattam a pakolást.
Sikeresen berendezkedtem, a ruháim a helyükön voltak, már csak a fürdőbe kellett bepakolnom a cuccaimat. Niall nagyon rendes volt, ott is felszabadított nekem egy polcot.
-Jézusom, nem is tudtam, hogy ennyi üres spray-s dobozom van.-mondta, mikor már vagy a negyedik üres dobozt dobta ki a kukába. A srácoknak összesen két fürdőjük volt, egy a földszinten és egy az emelten. Az alsóban csak egy zuhanyfülke volt, míg az emeletiben egy sarokkád és egy fülke is. Niall szerencsés, mivel a fürdő pont az ő szobájával szemben van, így mindig ő az első, aki bejut. Igaz, elmondása szerint gyakran versenyeznie kell Harryvel, és Louisszal, akik a szomszéd szobában laknak.  A többieknek marad a földszinti fürdő. Jókat nevettem azon, amiket Niall mesélt, a fürdőszoba birtoklásáról. Sokáig ment a vita köztük, így megállapodtak abban, hogy ez a fürdő az övé, Harryé, és Louisé, az alsó pedig Liamé és Zayné. Így nincs akkora veszekedés. Miután végeztünk úgy döntöttem, megnézem Rickiet, ő hogy halad. Óvatosan bekopogtattam a szobába, csak nem leszek már bunkó, és török rájuk. Egy vékonyka hangot hallottam az ajtó másik feléről, így benyitottam. Hát mit is mondjak, nem csalódtam. Rickie és Liam az ágyon feküdtek, és épp nevettek valamin, Rikcie cuccai a földön, szekrények kinyitogatva. Hát, ők se sokat haladtak.
-Ne mondjátok, hogy két óra hossza alatt nem sikerült elpakolnotok?-kérdeztem mosolyogva, mire két vállrándítást kaptam válaszul.
-Ráér még.-intett le Liam, miközben Rickie hangosan felnevetett, mert Liam megcsípte az oldalát.
-Na jó, én azt hiszem megyek.-húztam be magam után az ajtót, békén hagyva a két szerelmest. Niall szobájába visszaérve ő éppen az ágyán feküdt, és a telefonját nyomkodta. Gondolkodás nélkül levágtam magam mellé, és belekukkantottam, hogy mit csinál. Ha jól láttam, épp twitteren böngészett. Ekkor eszembe jutottak a régi emlékek. Nem tudtam, hogy meg merjem-e kérdezni. Mi van, ha hülyének néz?
-Baj van, Lizzie?-kérdezte, mintha csak a fejembe látna.
-Hát...tudod...-hebegtem, és zavaromban egy tincsemet tekergettem.-ha te kiírsz valamit, akkor azt egy konkrét személynek címzed?-kérdeztem a lehető legóvatosabban.
-Mire gondolsz?-könyökölt elém, az arcán láttam, hogy kíváncsi miről beszélek. Na, ebből már sehogy sem vágom ki magam.
-Hát, hogy ha te írsz valami idézete például,-jaj Istenem, ezzel a mondattal már biztos tudja, mire célzok- akkor azt egy bizonyos személyről írod?-sütöttem le a fejem.
-Általában igen... Miért?-kérdezett vissza.
-Semmi, csak úgy érdekelt.- legyintettem egyet, majd fel akartam állni, de egy kéz visszarántott.
-Van twittered?-nézett a szemembe, mire beharaptam az ajkam.
-Hát...igen.-válaszoltam kelletlenül.
-És a követőm vagy?-faggatózott tovább. Itt már sejtettem, hogy tudja, miért kérdeztem meg.
-Lehetséges.-adtam a lehető legátlátszóbb választ, mire Niall elmosolyodott, és elkapta a tekintetét. -Igen, jól sejted...az olyan tweetjeim zöme rólad szólt.-mondta ki, mire én ostobán vigyorogni kezdtem, és ránéztem.-De hogy lehet, hogy én nem vettelek észre?-csapott a homlokára.
-Niall, ezt te sem mondod komolyan.-horkantam fel.-A több millió követőd közül majd pont engem vettél volna észre, aki még csak nem is kedvencelt, sem retweetelt sose.-ráztam meg a fejem.
-A koncerten is egyből megakadt a szemem raktad.-jelentette ki, mire összeugrott a gyomrom.
-Szóval, amikor kacsintottál, akkor rám kacsintottál?-kérdeztem mosolyogva, mire láttam, hogy elpirul.
-Szerinted? Egész koncerten úgy próbáltam járkálni, hogy lássalak. Csak sokszor elvesztél a tömegben.
-Ó, ne mondd már!-ütöttem bele a karjába.
-De, tényleg! Komolyan mondom!-erősködött.
-Persze, persze.-bólogattam.
-Jó, de a tweetjeim tényleg rólad szóltak...de azt nem gondoltam volna, hogy te is látod őket.-mosolyodott el.-Mennyit láttál belőlük?-kérdezte félénken.
-Az összeset.-feleltem.
-Csodás.-bólintott elpirulva, és elfordította a fejét, mire utána nyúltam.
-Hé, mi az?-kérdeztem arcát a kezeim közé véve.
-Á, semmi...-csóválta meg a fejét.-Csak most képzelem mit gondolhatsz...hogy mekkora egy szánalmas nyálgép vagyok, amiért twitterre írogattam ahelyett, hogy neked mondtam volna.-mondta dühös hangon.
-De bolond vagy.-öleltem magamhoz.-Ez cuki.-mosolyodtam el, miközben őt ölelgettem.
-Szerintem meg gáz.-tiltakozott, viszont már ő is mosolygott.
-Egyáltalán nem. Ez olyan...Niall-dolog.-mondtam.
-Niall-dolog? Az meg mi?-kíváncsiskodott, ezúttal már szembefordult velem.
-Hát, tudod...ez hozzád tartozik. Ez tesz téged azzá, ami vagy. Egy dolog a többi közül.-vakargattam a fejem, mert nem akartam nagyon belemenni a témába.
-Valóban? Sok kicsi dolog?-húzogatta a szemöldökét, mire bólogatni kezdtem.-Azt is neked énekeltem...-vallotta be, amire burkoltan célozgattam.-Hogy mikre nem emlékszel te!-rázta meg a fejét.
-Jó, csak tudni akartam, hogy jól éreztem-e.-rántottam egyet a vállamon.
-Mindent jól éreztél.-simított végig a kezemen, majd a karjaiba vont, és hosszasan maradtunk csendben, a gondolatainkba merülve. A meghitt pillanatot gyomrom korgása szakította félbe, mire gyorsan odakaptam rá a kezem.
-Éhes vagy?-kérdezte Niall.
-Egész nap nem ettem még semmit.-sütöttem le a fejem.
-Jézusom, akkor azonnal gyerünk le enni!-pattant fel az ágyról, engem is magával húzva.
Odalent a hűtőben nem találtunk semmi ehetőt, így elhatároztam, hogy sütök palacsintát. Na, erre aztán a többiek is kijelentették, hogy rettentően éhesen, és csináljak nekik is. Nekiálltam aztán egy nagy adag palacsinta sütésének, miközben én a tűzhely előtt ugráltam, Niall a pulton ült, szomorú arccal, és a telefonján ügyködött. Gyanús volt, nem szólt semmit, nem is mosolygott, csak a képernyőt bámulta.
-Mi lenne, ha segítenél megtölteni őket?-förmedtem rá, mire hirtelen megrázta a fejét, és gyorsan a háta mögé tette a mobilt.-Mi az?-nyújtottam a nyakam.
-Semmi.-válaszolt kedvtelenül.
-Niall, mi történt, miért vágsz ilyen bánatos arcot? Mit láttál?-faggatóztam, végig a szemébe nézve, mert tudtam, hogy valami nincs rendben. Niall nagyot sóhajtott, és ódzkodva, de elém tette a készüléket. Lefagytam, ahogy láttam, miket írtak neki twitteren. Az a sok gonoszság teljesen a földbe döngölt. Ilyeneket láttam, hogy "Elhagyott a csajod, de gáz, pedig sztár vagy.." meg "úgy hallom vége a kapcsolatodnak, hát mit ne mondjak sokáig tartott." vagy " ha még együtt vagytok, rakj fel képet, kíváncsiak vagyunk!" Mondjuk akadt néhány kedvesebb írás is, amiben sajnálatukat fejezték ki, vagy éppen bátorították, hogy majd talál egy másik lányt, aki tényleg viszont szereti, és e miatt ne szomorkodjon. Letaglóztak ezek a mondatok, Niallre néztem, aki lehajtott fejjel ült a pulton. Tudtam, hogy rám való tekintettel nem válaszolt nekik, és nem rakott fel egyetlen képet sem... Már majdnem sírt, annyira bántotta, hogy ilyeneket írnak neki. Az ajkamat harapdálva gondolkoztam, hogy mit kéne tennem. Nem voltam képes elhinni, hogy a "rajongók" ilyen gonoszságokra képesek. Én mondtam mindig azt, hogy nem akarom, hogy miattam legyen bármi baja...és tessék. Mély levegőt vettem, majd odaléptem elé, átkaroltam, és megcsókoltam, miközben egy fotót csináltam rólunk. Értetlenül nézett rám, én meg gondolkodás nélkül nyomogattam a mobilt, majd feltöltöttem a képet, hadd lássák ezek a rosszakarók, hogy mi is az igazság. Óvatos mosollyal adtam vissza neki a telefont, mire ő csak meglepetten nézett rám.
-Ezt miért csináltad?-kérdezte remegő hangon.
-Tudom, mennyire fontosak neked a rajongóid...meg ideje végre megtudniuk, hogy a tiéd vagyok.-mondtam mosolyogva. Niall teljesen ledöbbent.
-Lizzie...-kezdte.-csodálatos vagy.-ölelt magához, majd egy csókot adott a nyakamra, amibe egyből beleborzongtam. Niall teljesen feldobódott, segített sütni a palacsintákat, aztán bevágott belőlük vagy négyet. A többieknek is ízlett, mind meg is dicsérték. Úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet nagy unalmunkba. Egy kicsit összekaptunk rajta, mert én Az Éhezők Viadalát akartam, ami a kedvenc filmem, Niall meg valami akció-vígjátékot. Végül engedett nekem, és bár már láttam vagy ezerszer ezt a filmet, meg ő is, azért megnéztük még egyszer. Csináltunk egy nagy adag popcornt, befeküdtünk az ágyba, és filmeztünk. Egész gyorsan eltelt a nap, már csak azt vettük észre, hogy teljesen besötétedett.
-Szerintem én elmegyek fürdeni.-jelentette ki Niall, mire bólintottam. A ház szinte üres volt, Liam és Rickie moziba mentek, Louis Eleanorhoz, Harry meg valami haverjához, csak Zayn volt itthon, aki Perriet várta. Hirtelen meghallottam, hogy a telefonom pittyegni kezdett, ami ezt jelenti, hogy üzenetem érkezett. A baj csak az volt, hogy a hang a fürdőből jött, pakolás közben ugyanis ott felejtettem a mosdókagylón. Az ajtó résnyire nyitva volt, és kihallatszódott a víz csobogása, tehát Niall már javában fürdött. Hezitáltam, hogy benyissak-e, de aztán rájöttem, hogy Niallt biztos nem fogja érdekelni. Halkan léptem be, a zuhany alól Niall éneklése hallatszott, amin jót mosolyogtam. A telefonom ott pihent a kagylón, felvettem, és már indultam volna ki, amikor megtorpantam, és a fülke felé néztem, majd a kezemben tartott készülékre. Egy vicces gondolat futott át a fejemen, egyből el is mosolyodtam. Tettem egy lépést Niall felé, miközben a telefonomon megnyitottam a fényképező menüt. Próbáltam nem elröhögni magam, nehogy lebukjak. Zakatoló szívvel osontam oda, majd egyik ujjammal megmozdítottam a fülke ajtaját. Niall pont háttal állt nekem. Már éppen elkattintottam volna a képet, amikor Niall hirtelen megfordult, elrántotta az egész ajtót, és a kezében tartott zuhanyrózsával telibe locsolt. Ijedtemben nagyot ugrottam, a telefon is majdnem kiesett a kezemből, ám Niall még mindig felém irányította a zuhanyrózsát, amiből a vízsugár egyenesen a mellkasomra és a fejemre ment. A mosdóban kapaszkodtam meg, hogy el ne csússzak, miközben a telefonomat abba ejtettem bele. Gyorsan ki akartam rohanni a fürdőből, amikor is Niall kiugrott a zuhanytálcából, erősen megragadott, és beráncigált magával.
-Niall, tegyél le!!!-üvöltöttem rá, ám most nem fogadott szót, hanem magához szorított, és rám folyatta az összes vizet. Hiába kapálóztam, nem engedett el, így már csurom vizes ruhában álltam a zuhany alatt.
-Niall, tiszta víz lett a ruhám!-mondtam nevetve.
-Akkor talán vedd le.-suttogta a fülembe, mire én nagyot nyeltem.
-Nem.-válaszoltam határozottan.
-Akkor majd én.-mondta, majd egy határozott mozdulattal megragadta a pólóm szélét.
-Ne!-csaptam rá a kezére.
-Ne csináld már.-mondta kedvesen, csupasz mellkasát a hátamnak nyomta, mire a lélegzetem kétszer olyan szapora lett.-Harmadik szabály...
Bár már látott meztelenül, és én is láttam őt, még mindig zavarba ejtett a tudat, hogy itt áll mögöttem, és valóban nincs rajta semmi. Mégis annyira rámenősen viselkedett, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Lehunytam a szemem, majd lehúztam magamról a felsőm, mely már teljesen rám tapadt, és levettem a rövidnadrágom is, és szembe fordultam vele.
-Mindjárt jobb.-szólt, majd a hátamhoz nyúlt, hogy kikapcsolja a melltartóm.
-Az marad!-szóltam rá erélyesen, mire elmosolyodott, és bólintott. Átkaroltam a nyakát, majd magamhoz húztam, és egy hosszú csókot adtam neki. Már alig volt bent levegő, a fürdő teljesen felhevült a meleg párától. Hagytam, hogy Niall bekenje a hátam tusfürdővel, miközben folyamatosan a fején lévő fürdősapkán röhögtem. Leszedtem egy kis habot Niall testéről, és nevetve fújtam az arcába, mire ő a vizet spriccelte az én arcomba. Egy jó ideig elszórakoztunk, szerintem az egész ház a nevetésünktől volt hangos. Párszor sikerült majdnem elcsúsznom, de Niall mindig megtartott.
-Na, azt hiszem kellőképpen tiszták vagyunk.-mondta, majd a csempéhez nyomott.-Várj meg itt, hozok neked törölközőt.-sóhajtott, és egy újabb csókot adott, majd kilépett a fülkéből. Bárgyú vigyorral néztem őt hátulról, tökéletes testét, széles vállait, vizes haját. Bámulatos volt, szinte el sem hiszem, hogy ez mind valóban az enyém. Észre sem vettem, hogy mennyire elbambultam, már csak Niallt láttam újra, amint törölközőbe csavarva nyújt át nekem egy másik törölközőt. Gyorsan megszárítkoztunk, miközben még mindig jókat mosolyogtam az előbbieken. Én a szobájában öltöztem fel, ő a fürdőben. Niall egy fekete boxerben libbent be a szobába, mire nekem automatikusan felgyorsult a szívverésem. Mikor meglátott, mosolyra húzta a száját.
-Abban fogsz aludni?-bökött rám, jobban mondva a pólójára, ami rajtam volt.
-Igen, a földön volt, szerintem ezt elfelejtetted visszatenni.-válaszoltam elpirulva. A póló a combom közepéig ért, így szinte az egész lábam fedetlen volt.
-Tökéletes.-mondta egyszerűen, majd befeküdt a puha ágyneműbe, és engem is invitált. Vettem egy nagy levegőt, és bebújtam mellé. Egyből megéreztem friss, bódító illatát, amint közelebb húzódott hozzám. Hátamat a mellkasának támasztottam, mire ő fél kézzel átkarolt, arcát pedig a nyakamba fúrta, és egy lágy puszit adott rá.
-Jó éjszakát, szerelmem.-suttogta, mire én elmosolyodtam.
-Neked is.-válaszoltam.
Éreztem a szíve dobogását, minden egyes levegővételnél megemelkedett a mellkasa, hallottam, ahogyan szuszog, és hamarosan elalszik. Én nyitott szemmel meredtem magam elé, és vigyorogtam, mint egy idióta. Niall Horan, a tinik bálványa, a kiváló előadóművész, akiért lányok ezrei epekednek, szerelmemnek nevezett, most itt fekszik mellettem, átkarol, és úgy merül álomba.... Azt hiszem, kétségkívül a világ legmázlistább lánya vagyok...