(35. bejegyzés) Kizárt, hogy ezek után elengedjelek...

Sziasztok! Figyelmeztetni szeretnélek titeket, hogy ez egy 18+-as rész! Aki iszonyodik tőle, az inkább ne olvassa el, mert nem vállalok felelősséget a leírtakért :) Jó olvasást!

Tekintetemet görnyedt hátára szegeztem, kezében tartotta a gitárját, amin egy számomra ismeretlen, ámde kellemes dallamot játszott. Hangja átjárta az egész testem, olyan tisztán, és mélyre hatóan szólt. Habár az arcát nem láttam, de tudtam, hogy a szeme csukva van, és szívből énekel. A falnak támaszkodva hallgattam őt, lélegzetvételeim egyre nehezedtek, hangja szinte simogatta a fülemet, ezzel eltompítva az érzékeimet. Lehunyt szemmel, megbabonázva füleltem. Arra eszméltem fel, hogy hangja erőteljesebb lett, megmozdult a helyén, és még jobban beleélte magát a dalba. "...And baby say, you love me too, because, I have never felt like this before, never before..."-ért véget a dal. Ekkor befejezte, majd lehajtotta a fejét, kezét a gitárján pihentette. Lábaim gyökereket eresztve tapadtak a földhöz, amint elhalt a zene, és a szobára csend borult. Csak a lélegzetvételeinket lehetett hallani, és a kintről beáramló zajtömeget. A gyomrom összeszorult, és mozgásképtelenné váltam. Hatalmába kerített a rettegés, hirtelen nem is tűnt már olyan jó ötletnek, hogy itt vagyok. Mindezen addig gondolkoztam, míg meg nem hallottam egy mélyről feltörő sóhajt Niall felől. Tudta, hogy itt vagyok, mégsem fordult meg, hiszen ő már bizonyította, mit érez...most rajtam a sor. Erőt vettem magamon, ellökődtem a faltól, majd határozatlan léptekkel, de megindultam felé. Minden egyes lépéssel egyre közelebb voltam hozzá, a legnagyobb, legmerészebb, és legszebb álmom felé. Már csupán egy bőrkanapé választott el minket, amit megkerültem, így közvetlenül a háta mögé kerültem. Az előtte álló asztalra tévedt a tekintetem, melyen egy meggyűrt papír hevert, rajta egy tollal. A lap tetején görbe, dőlt betűkkel ennyi állt: "Like never before"*. Alatta még több írás volt, az írás versszakokra osztódott. Érdeklődve olvastam végig a szöveget...

"Since the night that i met you          (azóta az éjszaka óta, hogy találkoztunk)        
I know that I just want you                 (tudom, hogy csak téged akarlak)
All the smiles that you give me             (minden mosoly amit adtál nekem)      
Making me feel like all you need is me.     (éreztette velem, hogy minden amire szükséged van, az én vagyok)'Cause darling you need to be saved          (Mert kedvesem, szükséged van a védelemre)
And I'm the only one who can give you this. (És én vagyok az egyelten, aki meg tudja neked azt adni)

So baby say you want me too, (Ezért mondd azt, hogy te is akarsz engem)
'Cause I feel the way like never before, oh like never before. (mert most úgy érzem magam, mint még soha, ó, mint még soha)
Why can't you see, we have it all  (miért nem látod, hogy nekünk ez mind megvan)
What people are looking for   (Amit az emberek keresnek)
So baby, say you love me too   (Ezért mondd azt, hogy te is szeretsz)
'Cause I feel a love that never before, oh that never before. ( mert azt a  szerelmet érzem, mint még soha, ó, még soha)

And darlin', I know you're an angel with no wings, (és kedvesem, tudom, hogy te egy angyal vagy szárnyak nélkül)
That's why I love you, with your little things (Ez az amiért szeretlek, az összes kis dolgoddal együtt)
Your eyes, what look like the shining stars, (A szemeid olyanok, mint a fénylő csillagok)
And your smile, that makes me happy all the time. (És a mosolyod, ez az, amely mindig boldoggá tesz)

So baby, say you want me too (Azért mondd, hogy te is akarsz engem)
'Cause I feel the way like never before ( Mert úgy érzem magam, mint még soha ezelőtt)
And baby, say you love me too, (És mondd, hogy te is szeretsz)
Because I have never felt like this before, never before..." (Mert én még nem éreztem ilyet ezelőtt, soha ezelőtt)
Elérzékenyülten álltam mögötte, legszívesebben most rögtön magamhoz szorítottam volna, de mégsem tettem. Ezt a dalt játszotta az előbb...ami azt jelenti, hogy ezt ő írta. A kezdeti sokkból feleszmélve tudatosult bennem, hogy ez a dal miről, vagyis inkább kiről szól.
-Igen...-szólalt meg rekedtes hangon.-ezt a dal rólad szól.-mondta, mintha csak belelátna a fejembe.
Nagyot nyeltem, hogy benedvesítsem kiszáradt torkomat, és egy lépéssel közelebb mentem hozzá. Alig pár centi választott már el minket egymástól. Ajkaimat szólásra nyitottam, de egy hang sem jött ki belőlem. Megmozdítottam a kezem, a vállára akartam tenni, de megtorpantam, így az megállt a levegőben félúton.
-Érints meg...-suttogta, hangja szinte könyörgő volt. Lecsuktam a szemem, és nagy levegőt vettem. Testemet a hátához simítottam, kezeimet a vállára tettem. Érintésem hatására elgyengülve dőlt nekem, fejét a mellem alatti részre támasztotta. Remegő kezemet lecsúsztattam a mellkasára, megéreztem szíve heves dübörgését. Itt megálltam, és nem mozdultam tovább. Nagy tenyere rásimult az én gyenge kezemre, gyengéd érintésére összerezzentem.
-Érzed ezt? Ez mind miattad van...érted.-suttogta miközben kezemet a szívére nyomta, ami most egyre hevesebben kalapált. Mély levegőt vettem, és megkerültem a széket, amin ült, így szembe kerültem vele. Bepréseltem magam közé, és az asztal közé. Teste megemelkedett, és felém tornyosult. Felnéztem gonddal terhelt arcára, elmerültem mélykék szemeiben, melyek most vágyakozva ragyogtak, akár a gyémántok. Karjaival közrefogott, az asztalra támaszkodott. Mellkasa összeért az enyémmel, így azok egyszerre emelkedtek, és süllyedtek. Egy pillanatra sem néztünk másfelé, csakis egymás szemébe. Kezemmel az arca felé nyúltam, majd végigsimítottam puha arcbőrén, és alsó ajkán. Reszketve sóhajtott fel, szemei lecsukódtak, arca közeledett az enyémhez. Megéreztem forró leheletét az arcomon, orra az enyémhez ért. Milliméterek választották el ajkainkat egymástól.
-Szeretlek.-tört ki belőlem ez az aprócska szó, mely már hetek óta a fejemben motoszkál, csak sosem mertem kiejteni. Lehunyt szemmel vártam a reakciójára, mely gyors volt, és határozott. Megragadott, és felültetett az asztalra. Beállt a két térdem közé, egyik kezével átfogta a derekam, másikkal egy kósza tincset sepert a fülem mögé. Homlokát az enyémnek döntötte, és szelíd mosolyra húzta tökéletes ajkait. Akkor, abban a pillanatban elvesztettem az önuralmamat, és számat rátapasztottam az övére. Nyelveink azonnal egymásra találtak, amely vad és szenvedélyes csókokat idézett elő. Mohón faltuk egymás ajkait, lábamat átfontam a dereka körül, miközben ujjaimmal végigszántottam szőke haján. Mellkasomat az övének feszítettem, kezeim levándoroltak a hátán egészen a nadrágja széléig. Ekkor megtorpant, kezeimet lefejtette a csípőjéről, és ellépett tőlem. Döbbenten ültem előtte. Látszódott rajta, hogy próbál uralkodni magán. Hátrált egy lépést, mire megragadtam a pólóját, és visszarántottam magamhoz. Ajkunk ismét közel volt egymáshoz, tekintetünkben ott lapult a vágy ezernyi szikrája.
-Lizzie...nem akarok semmit erőltetni.-rázta meg a fejét.
-Akarom...-mondtam az arcába.-Akarlak, Niall...-jelentettem ki a szemébe nézve, majd tekintetem újra a szájára tévedt.
Szavaimra a szikra hatalmas tűzzé lobbant a szemében, elmosolyodott, majd megcsókolt. Kezeimet átfontam a nyaka körül, mire ő megmarkolta a combom, és leemelt az asztalról. Szorosan hozzá simultam, erősen tartott, az ölében velem a kanapéhoz sétált. Gyengéden lefektetett a bőr ülésre, és fölém hajolt. Szája az enyémről az arcomra, az államra majd a nyakamra tévedt. Egy halk morgás hagyta el a számat, amikor gyengéden megszívta a bőrömet. Remegő kezekkel nyúltam a pólója szegélyéhez, és felfelé húztam. Egy pillanatra eltávolodott tőlem, kezeit kinyújtotta, így le tudtam róla venni a pólóját, melyet elhajítottam a kanapé mögé. Izmos vállai kirajzolódtak előttem, forró bőre perzselte az enyémet. Éreztem, ahogyan kiszabadítja a felsőmet a nadrágomból, és ösztönös mozdulatokkal húzza le rólam. Beharapta az ajkát, ahogyan végignézett meztelen felsőtestemen. Szája egyre lentebb vándorolt, csókjai nyomán felforrósodott bőröm bizseregni kezdett. Gyengéd puszikkal árasztotta el testem minden gyes négyzetmilliméterét. Ajkát végighúzta melleim vonalán, majd egy aprót beleharapott a vállamba. Hátraszegett fejjel élveztem finom csókjait, melyek már a hasamnál jártak. Hirtelen megállt, és felnézett rám, miközben végigsimított a csípőcsontomon. Ijedten néztem rá, hogy miért hagyta abba, ám amikor láttam mosolyát, és éreztem ujjait a csípőmön, majd ajkát rajta, eszembe jutott. Hiszen ezt még sosem láthatta rajtam, ennyire közel még sosem kerültünk egymáshoz, hogy felfedjem előtte egy újabb kis titkomat. Mosolyogva képzelem el magam előtt az előbbi arckifejezését, amikor meglátta az I'm yours feliratú tetoválásomat. Az egyetlen idegen dolgot, ami a testemen van. Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy képes voltam tartani magam ahhoz az ígéretemhez, miszerint azt az láthatja először, aki igazán és feltétel nélkül megérdemli. És ez ő. Érzem, ahogy a nadrágom cipzárjával babrál, majd felemelkedik egy kicsit, hogy le tudja húzni a lábamról. Kicsit frusztrál, hogy csak én vagyok fehérneműben, ezért intézkedem, és egy határozott mozdulattal kikapcsolom az övét, majd kirántom a nadrágjából. Ő is kibújik a farmerjéből, ami a földön landol a többi ruha mellett. Egész teste rám nehezedik, ajkunk alig válik el egymástól. Ujjaival a hátam mögé nyúl, majd kikapcsolja a melltartómat. Óvatosan lehúzza rólam, szájával követi a pánt vonalát. Kezd teljesen az őrületbe kergetni. Úgy döntök, hogy átveszem az irányítást, azt akarom, hogy élvezetes legyen az ő számára is. Végigsimítok izmos hasán, majd belemarkolok a fenekébe, számat pedig a kulcscsontjára tapasztom. Egy mély, férfias nyögés hagyja el szétnyílt ajkait. Kezei elernyednek egy pillanatra, ami épp elég idő ahhoz, hogy fölé kerekedjek. Kezét a derekamra teszi, teljesen magához szorít, így egész testünk összeér. Hajam a mellkasára esik, tenyeremmel a mellkasán támaszkodok, miközben össze-vissza csókolgatom.
-Gyönyörű vagy...-hallom meg rekedtes hangját. Szeme lecsukódik, amint szám az ő szájához ér. Megérzem, amint a boxere egyre jobban megfeszül rajta. Hirtelen belemarkolt a fenekembe, érintésére elgyengültem. Ismét alulra kerültem, széles vállai felém tornyosultak. Földöntúli volt ez az érzés, amit éreztem. Annál a bizonyos pontnál, testemet egyszerre járta át a jéghideg, és a tűzforró, mindezek mellett iszonyatos fájdalom sepert végig rajtam. Niall összefonta az ujjainkat, majd mikor meglátta szenvedő arcomat, közel hajolt hozzám.
-Fáj?-kérdezte remegő hangon, mire egy aprót bólintottam. Nem akartam, hogy azt higgye, valamit rosszul csinál.
-Akkor még óvatosabb leszek.-suttogta, majd lecsókolt egy könnycseppet az arcomról. Ezután még gyengédebben ért hozzám, mindent megtett azért, hogy a lehető legjobb érzést nyújtsa. Halk nyögések váltották a hangosabbakat, testünk egy ütemre hullámzott. A Mennyekben jártam... Körmeimet a hátába mélyesztettem, szana-szét csikartam, ő arcát a nyakamba fúrta, meleg lehelete a bőrömbe ivódott. Leírhatatlan érzés volt mindez...egy olyan csoda, melyben még sosem volt részem, de általa megtapasztalhattam milyen is az, ha valaki igazán szeret. Ziháltan váltunk egy egymástól, a szoba levegője a kelleténél most forróbb volt, izzadt testét magamhoz szorítottam, amikor egy lágy csókot adott verejtékező homlokomra.
-Kizárt, hogy ezek után elengedjelek...-suttogta, ajaki még mindig remegtek.
A hátára feküdt, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Egyik kezével átölelte a hátam, másikkal a derekamnál fogva húzott rá a testére. Próbáltunk egyenletesen lélegezni, szívünket a megszokott ritmusra visszaállítani. A fejemet puszilgatta, miközben én apró köröket rajzoltam a mellkasa bőrébe. Lehunyt szemmel pihentem rajta, még fel sem fogtam, mi történt valójában. Megtettem...Megtettük. Most elkezdhetnék agyalni, hogy mi lesz ezután, mert tudom, hogy így csak megnehezítettem mindent. De nem élhetek örökké hazugságban. Szeretem...ez az igazság. Bármennyire is tagadom, vagy próbálom elnyomni magamban, nem sikerül. Ő az egyetlen olyan ember, aki feltétel nélkül, és tiszta szívemből szeretek. Hiánya elviselhetetlen lenne...
-El sem tudod képzelni, mióta várok erre...-hallom meg hangját a fejem felett. Felé fordulok.
-Mióta?-kérdezem kíváncsian, mire mosolyra húzza a száját.
-Amióta először megláttalak...-nyom egy puszit a homlokomra. Lehunyt szemmel csókolom meg.
-Szeretlek, Niall...-mondom ki újra, ízlelgetem ezeket a szavakat. Addig vártam velük, hogy szinte meg sem unom újra és újra ismételni.
-Szeretlek, Lizzie...mindennél jobban.-szorít még erősebben magához.-Elárulsz nekem valamit?
-Mondd.
-Rajtam kívül látta valaki a tetoválásodat?-kérdezi az arcán szemtelen mosollyal.
-Nem...te vagy az első.-válaszolom elpirulva.
-És remélem, hogy az utolsó is.-ad egy puszit az arcomra. Még közelebb húzódóm hozzá, meztelen testünk összesimul, kezem a szívére teszem.
-Mi lesz most, Niall?-kérdezem kétségbeesetten.
Niall a plafonra néz, majd rám.-Fogalmam sincs...ezt neked kell eldöntened. Azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom, a legnagyobb vágyam az, hogy itt maradj velem. Én lennék a legboldogabb ember a Földön, ha velem maradnál...de nem lehetek önző, tudom, hogy a családod a legfontosabb neked.-simítja végig az arcom.-De hé-emeli meg az állam.-akárhogy döntesz, én elfogadom. De azért azt tudd, hogy én a végtelenségig remélek...-szorítja meg a kezem.-Most pedig ha nem haragszol, hanyagoljuk egy kicsit ezt a témát...életem legboldogabb estéjén nem akarok a jövőről beszélni...csak a jelen érdekel...csak te érdekelsz.-ölel át szorosabban, majd újra az arcomat kezdi el csókolgatni....

Eőször is, mindenképp köszönetet kell hogy mondjak, az én csodálatos barátnőmnek, Boo-nak aki a dalszöveget írta! Megérdemli, hogy megemlítsem, hiszen bámulatos, hogy ilyen dalt írt, ráadásul angolul :) Köszönöm Boo!!

*Mint ezelőtt soha