Sziasztok Drága Olvasók!Itt is volnék az újabb résszel, köszönöm, az előzőhöz írt kommenteket, nagyon aranyosak vagytok! Nincs is sok hozzáfűzni valóm, esetleg annyi, hogy a kép árulkodik egy kicsit a rész tartalmáról! ;)
Jó olvasást, szeretettel várom a véleményeket!
Puszi: Dóri :*
Ajánlott zene: Loreen - Euphoria
Egész délután nem bírtam magammal, olyan ideges, és türelmetlen voltam. Egyszerűen nagy hagyott nyugodni, hogy Niall nem vette fel a telefont, így a harmincadik próbálkozás után abbahagytam. Újra és újra elolvastam az sms-t, de képtelen voltam megfejteni, hogy mit jelent az az egy mondat. Mindent a szemnek...Mit akart ezzel üzenni? Olyan titokzatos, és tudja, hogy ezzel az őrületbe tud kergetni. Nincs dolog, ami jobban fel tud hergelni, mint amikor ő tud valamit, amit én nem.
Az elmúlt két órában nem csináltam mást, mint szenvedtem. De kegyetlenül. Felmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyra, de kényelmetlen volt, ezért leültem a fotelba. Fájt a hátam, ezért felálltam, és lementem a konyhába, valami kaját csinálni, mert éhes lettem. Először egy pohárba öntöttem üdítőt, és letettem magam elé a pultra. Miután levágtam két szelet kenyeret, és letettem a kést, az éles csörömpöléssel esett le a földre. Lehajoltam érte, és bevertem a fejem a pult szélébe. De még ha csak ennyi lett volna. A pohár hideg üdítő mind a nyakamban landolt, fogalmam sincs hogyan, a pohár pedig hangos csattanással törött ezernyi darabra. Végigfutott rajtam a hirtelen jött, fagyos érzés, megrázkódtam, ahogy a hűvös folyadékot átitta a ruhám, és a hátamhoz tapadt. A hajam apró tincsekbe tapadt össze, az arcomon végigfolyt üdítő belement a szemembe, csípni kezdett, és ráadásként a szempillafestékem is elmosódott.
-Hogy az a...-fojtottam el egy feltörni készülő üvöltést, hiszen Rickie odafent pihenni szeretett volna, így végül egy hosszú, és választékos káromkodás formájában engedtem ki a gőzt. Kezemet a fejemhez emeltem, hogy ellenőrizzem, lesz-e nyoma az előbbi szerencsétlenkedésemnek. Mihelyt hozzáértem a bőrömhöz, felszisszentem a szúró fájdalomtól. Jól érezhetően kivehető volt a növésnek indult pukli. A padlón fényesen csillogtak az üvegpohár maradványai, mindenfelé repült belőlük, a kövön terebélyes tócsában állt az üdítő, a felmosó a konyha másik végében pihent, én pedig mezítláb voltam. Erőszakosan lehunyt szemmel, az egeket verdeső pulzussal ugrottam fel a pultra, majd araszoltam el a biztonságos részre, ahol már nem volt üvegszilánk. Mikor elértem a pult széléhez, óvatosan elrugaszkodtam, és már vártam, hogy mikor nyilal bele a fájdalom a talpamba, de szerencsére nem történt semmi. Fogtam a lapátot, és a seprűt, majd amilyen alaposan csak tudtam, feltakarítottam a szilánkokat. Többször is végigkémleltem a padlót, nehogy ott maradjon akár egy szilánk is, mert biztos, hogy beleáll valakinek a talpába, azt pedig egyáltalán nem szeretném. Miután megtisztítottam a földet az éles szilánkoktól, még volt bennem annyi erő hogy felmossak, hiszen csak nem hagyhattam ott azt a mini tengert. Nehézkes mozdulatokkal tologattam a felmosórongyot, miközben azon gondolkodtam, hogy ez csakis a sors fintora lehet, én nem szoktam ennyire ügyetlen lenni. Azért kaptam ezt, mert türelmetlen vagyok, és megérdemeltem. Kifújva a levegőt töröltem le a verejtékcseppeket a homlokomról, vagy ki tudja, talán még az üdítő csordogált végig rajta, majd erőtlenül, csapzott, ragacsos hajjal, átnedvesedett ruhában, szép fekete folttal a szemem alatt felcaflattam a szobámba, hogy újra emberi külsőt öltsek. Nyöszörögve vonszoltam fel magam a lépcsőn, majd megváltásként tekintettem az előttem álló, csukott ajtóra. Teljes testsúllyal dőltem neki, ám az legnagyobb meglepetésemre nem nyílt ki, hanem mereven állt a helyén, ugyanis elfelejtettem lenyomni a kilincset. Ennek az lett a következménye, hogy hangos puffanással csapódtam neki a kemény fának, igencsak megnyomva az idomaimat. Összeszorított fogakkal, és szemmel vettem egy mély levegőt, majd a fejemet nekidöntve az ajtónak piciket kopogtam vele rajta. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy elmeháborodott, aki most jött be az esőről.Úgy látszik, ez nem az én napom. Mi jöhet még? Csússzak már még el valahol, vagy essek le a lépcsőn, ha így haladok, megvan rá az esély, hogy a nap végén nem a saját ágyamban, hanem egy fertőtlenítőszagú, fehér, kórházi ágyban kötök ki.
-Lizzie?!-egy kérdő, értetlen hangra kaptam fel a fejem, ugyanis a kopogástól nem hallottam semmit sem, főleg nem azt, hogy valaki a hátam mögé settenkedett volna. Ijedten fordultam sarkon, és ha azt hittem, ez a nap már nem lehet rosszabb, hát tévedtem. A java még csak most következett. Ott állt előttem, szemöldöke a homlokáig szökött, és arcán döbbent kifejezés ült, mintha kételkedne benne, hogy a barátnőjét látja maga előtt. Őszintén szólva, én is megkérdőjeleztem volna, az akkori állapotomat látva. Úgy festettem, mint akit a kutya szájából rángattak elő.
-Veled meg mi történt?-lépett felém, fejét oldalra billentette, és tetőtől-talpig végigmért. Szégyenkezve hajtottam le a fejem, az arcom égett, éreztem, hogy mindjárt megsülök.
-Csak egy kis baleset...-motyogtam alig hallhatóan, végig a padlót bámulva. Két lábat láttam a szemem előtt, azonban nem éreztem magamon az érintését. Nagyot nyelve néztem fel, egyenesen vizslató tekintetével találkoztam össze. Karba font kézzel állt előttem, ártatlanul pislogva meredt rám, szája sarkában pedig ott ült az a szemtelen, pimasz vigyora. Éreztem, ahogy elönt a forróság, és ott helyben elporladok. Na, vajon mi jöhet még ma? Mit gondolhat rólam Niall, te jó ég, inkább tudni se akarom. Az arckifejezését elnézve, igen jót mulatott rajtam, bár nem mondott semmit, tudtam, hogy belül röhög. Ajkamat harapdálva kaptam el a tekintetem, megköszörültem kiszáradt torkom, és zavarodottságomban egy tincset túrtam a fülem mögé.
-Gyere ide, Hamupipőke.-szólalt fel hirtelen, és úgy, ahogy voltam, vizesen, cukros üdítős illattal, magához húzott, és szorosan a karjaiba zárt.-Ezek után már nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet egyedül hagyni téged itthon.-jelentette ki nevetve, mire jobban belefúrtam az arcom a pólójába.-Na, menj, fürödj le hercegnő, aztán bent várlak.-nyomott egy puszit a fejemre, majd a testem mellett átnyúlva kinyitotta az ajtót, és belépett rajta. Pipacsvörös fejjel, sejtelmes mosollyal néztem utána, ahogyan levágja magát az ágyra, kezébe veszi a távirányítót, bekapcsolja a tévét, és unottan kezdi el kapcsolgatni a csatornákat, karját a feje alá támasztja, lábait pedig összefonja. Szégyenlősen mosolyogva, és hitetlenül csóválva a fejem becsattogtam a fürdőbe.
A legújabb, fehércsokis-epres illatú tusfürdőmmel dörzsöltem végig a testem, sietősen, ám mégis alaposan. A szívem a torkomban dobogott, reszkettek a kezeim, annyira izgatott voltam, vajon mit talált ki Niall. Az előbb egy árva szót sem szólt a meglepetésről, sőt, semmi másról sem, csak hagyta, hogy rendbe szedjem magam, és azt mondta, odabent vár. Milyen jó lesz végre odabújni hozzá, magamba szívni az illatát, tapintani selymes bőrét, élvezni érzéki csókjait...a gondolatba is beleborzongtam. Végezetül leöblítettem magamról a tusfürdőt, és kiléptem a kabinból, majd egy törölközőbe csavartam magam. Az egész fürdő fehércsoki-eper illatáradatban úszott. Nem is vacakoltam a hajszárítással, egyszerűen csak áttöröltem, majd felborzoltam, hagytam magától megszáradni. Kapkodva töröltem végig a testem a fejem búbjától, egészen a talpamig, majd végső siettségemben felrángattam egy fekete fehérnemű együttest, amire egy bő, szintén fekete pólót húztam, ami leért egészen a combom közepéig. Nem takart túl sokat, de nem is láttatott keveset. Mostanában kezdek rászokni, hogy Niall ruháit hordom, természetesen csak akkor, ha itthon vagyok. Még nem szólt érte, úgyhogy szerintem nem bánja.
Felfrissülve, üdén nyitottam be a szoba ajtaján, vadul verdeső szívvel a mellkasomban. Niall az ablaknál állt, nekem háttal, és a lemenő napot nézte. A nap utolsó sugarai vörösre festették az ég alját, gyönyörű hatást keltve ezzel. Az égen megjelent a másik égitest, ami készen állt átvenni a helyét az elkövetkezendő órára. Mihelyt beléptem, Niall felém fordult, és vágyakozó tekintettel nézett végig rajtam, kicsit elidőzve a lábaimon. Izzadt a tenyerem a kilincset markolászva, szemérmes mosollyal az arcomon álltam ott egy helyben, meztelen talpammal a padlót súrolva. Szerettem volna mondani valamit, csak nem jött ki hang a számon. Talán nem is akartam mondani semmit, már nem is tudom...Megbénított egyetlen mozdulatával, ahogy elindult felém, lassú, magasztos léptekkel, majd pár centiméterre megállt előttem, karjait maga mellé ejtve, mozdulatlanul, akár egy szobor. Szemhéjaim lecsukódtak, mikor megéreztem a bőrömön meleg leheletét, bizsergés indult el a lábamtól, szétterjedve az egész testemben, az utolsó porcikámig.
-Csábító az illatod.-súgta, mire halványan elmosolyodtam.
Lehunyt szemmel, elgyengült testtel vártam, hogy végre megérintsen, hogy érezzem bőre finomságát, ajkait az enyémen...vártam...de nem történt semmi. Bizonytalanul nyitottam fel a szemem, már azt hittem, ez csak egy csodaszép álom. Nem álmodtam, Niall ott állt előttem teljes egészében. De akkor miért nem ér hozzám? Szólásra nyitottam a számat, hogy mondjak valamit, amikor is ujjai az ajkamhoz értek, ezzel megakadályozva beszédemben.
-Css.-suttogta egész közel hajolva hozzám, illata azonnal megcsapta az orrom.-Mindent a szemnek...-duruzsolta a fülembe, majd elcsitított egy lágy, érzéki csókkal. Ajkai alig értek az enyémhez csupán csak súrolták azt. Ujjait végigfuttatta a combomon, melynek nyomán jóleső bizsergést éreztem. A derekamhoz érve magához vont, mellkasunk pedig egymásnak ütközött, éreztem heves szívdobogását. Egyik karjában engem tartott, a másikkal az ajtót taszította a helyére. Képtelen voltam kinyitni a szemeimet, egyszerűen nem engedelmeskedtek nekem, ahogyan a testem sem. Niall ajka a nyakamra vándorolt, bőröm felhevült, viszont még mindig nem ért hozzám. Magatehetetlenül hagytam, hogy a majdnem-csókjaival, és érintéseivel az őrületbe kergessen. Az ajtónak nyomott, kidolgozott testével elrejtve engem. Szája az állam vonalán kúszott végig, ujjai pedig táncot jártak a gerincem vonalán. Éreztem perzselő testét, a ruháján keresztül is, érinteni akartam, csókolni, érezni őt. Kezem ösztönösen indult el a pólója széléhez, ám amikor belemarkoltam volna, Niall megragadta a kezem, és az ajtónak nyomta. Zihálva, lüktető halántékkal nyitottam fel a szemeimet, és megláttam ragyogó, vágytól sötét tekintetét. Mellkasom ütemesen emelkedett, és süllyedt be, mély levegőket vettem, hogy ne fulladjak meg, habár nehezen lélegeztem.
-...Semmit a kéznek...-mondta, a szavak jelentése azonban csak rövid idő elteltével jutottak el a tudatomig. Mindent a szemnek...semmit a kéznek. Szájamon át vettem a levegőt, szívem őrülten dörömbölt a mellkasomban, szinte kiszakadt onnan, a fejem lüktetett, a térdeim pedig megremegtek alattam, féltem attól, hogy felmondják a szolgálatot. Lángra kapott bennem a vágy szikrája, szélsebes mozdulattal feszülten neki Niall mellkasának, és csókoltam őt meg, amit viszonzott, majd újból az ajtónak lökött, és orrával cirógatni kezdte a bőröm, tenyereit pedig a csípőmön pihentette meg. Fejemet hátravetve engedtem utat a szájának, ahogy az az arcomról a nyakamra, majd onnan egészen a hasamig vándorolt. Egy kéjes sóhaj szakadt fel belőlem, amikor megéreztem forró leheletét a hasamon. Bele akartam szántani a hajába. Emeltem a kezem, de a következő pillanatban visszaérkezett a testem mellé. Egy reményvesztett morgás tört fel belőlem, amikor nem érinthettem meg, ismét. Szenvedtem, megőrjített a tudat, hogy nem engedi, hogy hozzá érjek, epekedve vágytam rá, már-már fizikai fájdalmat éreztem, az egész testem remegett, a torkomba befészkelte magát egy gombóc, amitől alig kaptam levegőt. Tűzforró voltam. Nyöszörögve néztem rá, ahogyan újból velem szemben áll, és közel hajolt hozzám.
-Szeretnéd, hogy bizonyítsak?-kérdezte rekedtes, mély hangon. Nem válaszoltam. Szavakkal nem. Beszéd helyett lecsaptam az ajkaira, szám vadul tépni kezdte az övét, nyelveink vad csatát vívtak, miközben a fenekembe markolva húzott az ölébe, és döntötte neki a hátam az ajtónak. Nem érdekelt már, hogy meddig tartott a játék, elveszítettem az irányítást a testem felett, valami más parancsolt, ami nem az eszem volt. Vadul csókoltam, egyre többet követelve, ujjaim végigszántották a haját, miközben kezei a pólóm alá csúsztak, már amúgy is forró bőrömet még jobban felhevítették tüzes érintései. Hirtelen eltávolodtunk az ajtótól, az ölében velem az ágy felé vette az irányt. Gyengéden fektetett a puha ágyneműre, majd két kezén megtámaszkodott a testem mellett. Levegőért kapkodva váltunk szét, arcán sejtelmes mosoly ült, miközben a szemeimbe nézett.
-Gyönyörű vagy.-mondta, lehajolt egy újabb csókért. Az arcát simogatva élveztem érzéki csókját, majd ahogy puszikkal árasztja el a testem. Egy férfias morgás tört fel belőle, amikor beleharaptam kívánatos vállába. Lábamat a dereka köré fontam, majd belemarkolva formás fenekébe húztam teljesen magamhoz, nem engedve, hogy megmozduljon. Halk kuncogást hallottam meg.
-Így nehéz lesz megszabadulni a felesleges ruháktól.-mormolta.
-Majd én segítek.-feleltem elfúló hangon, és ujjaimat a pólójába akasztva segítettem lefejteni róla. Végigsimítottam széles vállain, izzadtságtól csúszós bőrén. Körmeimet a hátába mélyesztettem, amikor felgyűrve a felsőmet a melleim közé csókolt. Kellemes bizsergés járta végig a testem, végtagjaim elernyedtek, mikor gyengéden szívogatni kezdte a bőrömet. Reszkető ujjaim nagy nehezen meglelték a nadrágja szélét, amiből egy határozott mozdulattal csatoltam ki, majd rántottam meg az övét. Már csak az a finom, pamutanyag takarta a testét, amikor beleakasztottam az ujjam hegyét a boxer szélébe, és lassú, kényelmes mozdulatokkal távolítottam el róla. Ettől a pillanattól kezdve összemosódott előttem minden, már nem tudtam, hol is vagyok, melyik dimenzióban. Nem akartam gondolkozni, egyszerűen csak élvezni akartam a kényeztetést, amire már olyan régóta szükségem van. Niall képes arra, hogy a legborzalmasabb napomból is tökéleteset varázsoljon. Az utolsó emlékképem az, amint testünk egybeforr, Niall lehunyt szemei, fáradt arca felettem, haja verejtéktől csatakos. Mozdulatai gyengédek, odaadóak, érzéki érintései és édes csókjai a felhők felé repítenek...Azt akartam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget.
