9. Troublemaker

Most olyan nyugodtnak tűnik.
Mikor úgy egy órája egy vérfagyasztó sikoly riasztott fel, nem gondoltam volna, hogy ő lesz az. Kibaszottul rám hozta a szívbajt, azt hittem, megtaláltak. Reflexből egyből a fegyveremért nyúltam, és teljes csendben vártam mikor nyílik az ajtó, még a szememet is lecsuktam, basszus.
Kis idő után csak felismertem ezeket az ismerős hangokat, amiket pár hete hallgatok.
Csattogás, puffanás, esküszöm a végén még kis nyöszörgés is volt, mintha halkan sírt volna.
A biztonság kedvéért vártam még egy kicsit, aztán lassacskán learaszoltam a teremhez. Már síri csend volt odabent. Óvatosan kinyitottam az ajtót, és megtorpantam.
Az első gondolatom az volt, hogy ez a hülye picsa mit keres már megint itt? Még éjszaka se nyugszik? Azonban ahogy messziről ránéztem, abban a kis halvány fényben egy apró, összekuporodott lányt láttam. Békésen aludt. Még sosem láttam ilyen nyugodt állapotban. Mondjuk ritka az, amikor valaki alvás közben hőbörög, na mindegy is.
Harry megígérte, hogy senki nem fogja megtudni az ittlétemet. Akár évekig is elbújhatok ide a világ elől, a kutya se fog itt keresni.
Ehhez képest már az érkezésemkor majdnem megcsonkított ez a kis picsa. Jézusom, ha csak visszagondolok mekkorát rám vert lány létére. Bevallom férfiasan, kibaszottul fájt.
Ki gondolta volna, hogy ebben a törékeny csajban ekkora erő van.
Mondjuk ahogy láttam múltkor edzés közben nem csodálkozom már. Van rajta izom rendesen. Na meg a modora. Rohadjak meg, már rég szájba vertem volna, ha pasi lenne.
Érdekes egy összetétel ez a kiscsaj.
Kis termetű, hatalmas szájjal. Egyszer még nagyon rábaszik emiatt, mert egyszer szóljon be egy gyengébb idegzetűnek, már csattanni is fog az a bizonyos pofon. Aztán meg tőle a jobb egyenes, válaszul, ha nem esik össze.
Amit eddig kivettem belőle, az az, hogy nem kell őt félteni.
Gyanítom, hogy pénzes családból származik, mivel egy nap alatt kiperkálta az egész teremben a villany megjavítását. Viszont a jelleme nem egy elkényeztetett kis picsáéra hasonlít. Bár az is lehet hogy az. Amennyit én láttam belőle az elmúlt hetek alatt, inkább idegbajosnak tűnik. És rohadtul agresszívnek. Meg antiszociális is.
Cseszettül nem az esetem, sőt, a hozzá hasonló csajoktól a hideg futkos a hátamon. Maximum egy görbe estén tajt részegen hazavinném, aztán reggel elhajtanám.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy feléje sétálok.
Megálltam előtte, és végignéztem rajta.
Milyen sima és tiszta a bőre. Sehol egy pattanás, seb, vagy anyajegy. Legszívesebben végigsimítanék rajta.
Jézusom, miket gondolok. Kiráztam a fejemből ezeket az abnormális gondolatokat, azonban a szemem még mindig Candacere tapadt. Nehéz volt nem észrevenni, milyen formás a felsőteste. Egy fekete blézer volt rajta, ami alatt semmi felsőt nem viselt. Ez érdekes. Nem hiszem, hogy bárhova is így ment volna el. Tekintetem rátévedt a kulcscsontjaira, amik szexin dudorodtak a bőre alatt. Hm...
Tekintetem megakadt a melle felett egy fekete valamin. Sajnos ebben a kurva sötétben hirtelen nem láttam, mi lenne az, így közelebb kellett hajoljak hozzá. Ruhája ontotta magából a cigiszagot.
Á, szóval blázol a csaj.
Nem tudom, mi ütött belém, hiszen ha épp felébredne, engem meg a melléhez hajolva találna, szerintem elvágná a torkomat helyből.
A szemem közben kezdett hozászokni a gyér fényhez, és így kirajzolódott előttem, hogy a melle felett egy tenyérnyi nagyságú tetkó van. Sajnálatomra a blézere eltakarta a tetkó nagyját, de én idióta addig-addig lestem, míg kitaláltam. Egy rózsabimbó. A tetkója egy rózsabimbót ábrázolt. Nem a szokásos rózsatetkó volt, amiket az embereken látni. A virág szinte még ki sem nyílt, csak egy kicsit álltak szét a szirmai.
Na, ez is valami bimbózó szerelmet ábrázolhat. Milyen egyedi.
Hirtelen nagyobb levegőt vett, én meg mint egy fogyatékos ugrottam arrébb, egy zsák takarásába.
Szerintem már én is kezdek megőrülni. Hirtelen beleállt a hideg a lábamba, libabőrös lettem. Itt már nem ment a fűtés, kezdett kihűlni a szoba.
Ránéztem Candacere, aki egy szál nadrágban, és blézerben kucorgott ott a fotelben. Legszívesebben állba vágtam volna magam azért a gondolatért, ami egyből eszembe jutott, de nem volt mit tenni, szem forgatva indultam fel a házba egy kicseszett plédért.
Akármekkora fasz is vagyok, csak nem hagyom hogy agyonfagyjon itt reggelre a segge.
Sietve raktam rá a plédet, miközben imádkoztam a nem létező istenemhez, hogy fel ne ébredjen, míg én itt jófiúskodom.
Még sosem láttam kösztümben Candacet. Nem nézett ki benne rosszul, sőt. Minden ott feszült rajta, ahol kellet.
Jézusom, most már tényleg lelövöm magam.
Megindultam felfelé a házba, ám még a küszöbről visszafordultam. Ugyanolyan békésen aludt, mint eddig. Rohadjak meg, hogy ezt gondolom, de valami kicsit vonzott ehhez a csajhoz. Talán a teste. Nem tudom. Szeretem nézni, ahogy bokszol. Van benne valami vad, valami titokzatos. Taszít is, és egyszerre vonz. Kibaszott költői lettem hirtelen. Még egy romantikus filmbe is beleillett volna az előbbi jelenet. Elmosolyodtam, ahogy a nyakig betakargatott lányra néztem a fotelben.
Lehet, hogy csináltam rossz dolgokat életemben, de nem vagyok rossz ember. Ráadásul még mindig tudok érezni is, ha nagyon akarok.
Sajnos.
**
Sajgó végtagokkal ébredtem.
A lábaim elgémberedtek, a kezeimből kifutott a vér, és a nyakam is beállt. Hát, nem sűrűn alszok ilyen kényelmetlen pózban, az biztos.
Félhomály volt a teremben, nem tudtam, reggel van-e, vagy még mindig este.
A legnagyobb kérdés azonban nem ez volt, hanem egy kockás pléd rajtam. Na, ez meg hogy került rám?  Hirtelen azt se tudtam merre vagyok arccal. Előkotortam a zsebemből a telefonom, és a képernyőre nézve fejbe csapott minden, ami tegnap este történt. Az a francos vacsora a sok hülye emberrel, jézusom...
A kijelzőmön úgy 20 nem fogadott hívás és üzenet díszelgett, nagy része Calebtől érkezett. Kellett egy kis idő, hogy felfogjam, mi is a helyzet.
Tegnap, miután végképp betelt a pohár, idejöttem. Szó nélkül. Senki nem tudta, merre mentem, de akkor nem is érdekelt senki és semmi más. Csak el onnan, minél hamarabb...
A tegnapi este tökéletes példa volt arra, miért gyűlölöm az ilyen puccos rendezvényeket. Egyedül Caleb miatt mentem, akire mellesleg most nagyon pipa vagyok, mivel megígérte, hogy egyből hazajövünk, ha rosszul érezném magam. Ezzel szemben le se szarta, hogy eljöttem. Biztos jól elvolt abban a társaságban, ahol egész este fényezték. Fenébe Calebbel is.
Ideje, hogy összeszedjem magam, és hazatakarodjak. Bár semmi kedvem innen elmenni, de éhes voltam, ráadásul a felsőtestem ragacsos volt és büdös az előző este ráömlött löttytől.
A fekete leves pedig itt kezdődött.
A felsőm egy kis kupacban hevert a fotel mellett, még mindig nyirkosan, alkoholtól bűzölögve. A blézerem, amit estére magamon hagytam, pedig nem takart eleget ahhoz, hogy csak így utcára menjek benne. Hirtelen eszembe jutott, hogy a motoron úgysem számít, maximum kicsit megfázok. Csakhogy előző este taxival jöttem ide nem motorral. Itt, a ház előtt pedig nem jellemző, hogy taxik rohangálnának. A telefonom természetesen abban a pillanatban lemerült, hogy feloldottam, hogy taxit hívjak.
Remek.
A kurva életbe, hogy jutok haza?
Fáradtam estem vissza a fotelba, lábamat felhúztam, kezemmel a homlokomat támasztottam meg, és agyaltam, mégis hogy a picsába mehetnék haza anélkül, hogy a fél életemet legyalogoljam, vagy valaki elkapjon útközben, és egy sikátorba rángasson.
Márpedig nem volt megoldás, maradt a legközelebbi buszmegálló, ami mondjuk úgy fél óra sétára van innen, de semmi gáz, voltam már ennél rosszabb helyzetben is. Fényes nappal táncsak nem eshet nagy bajom.
Összeszedtem magam, a blézerem a lehető legszorosabbra húztam a mellemen, a hajamat is előre fogtam, és megindultam.
Óvatosan becsuktam magam után a kaput, ám ahogy megfordultam, a szívem kihagyott egy ütemet.
-Reggelt.-köszönt rám Zack. Egy pillanatig mozdulni sem tudtam, úgy megijesztett.
-Viszont.-válaszoltam, miközben végigfuttattam rajta a tekintetem. Fekete bőrkabát volt rajta, alatta fekete V-kivágású póló, ami láttatni engedte a mellkasára vésett tetoválásokat. A feje tetején egy fekete ejtett sapka lógott, a kezében pedig egy papírzacskót tartott. Mogyoróbarna szeme most gyengéden fürkészett, egy másodpercre a tekintete lecsúszott a mellkasomra.
-Anyagot mész teríteni?-böktem a szememmel a kezében tartott zacskóra, ám amint kimondtam, rájöttem, mekkora faszságot engedtem ki a számon. Zack alig láthatóan felnevetett.
-Ja, tudod barna papírzacskóban nem feltűnő a fehér por. Simán ráfoghatom, hogy liszt, és a sarki boltban vettem.-vágott vissza, mire megköszörültem a torkom. Candace, most jól leégetted magad.
Zavartan vakartam meg a tarkóm, nem tudtam, mit válaszoljak. Igazából csak simán ott kellett volna, hogy hagyjam, de valami nem engedett elmozdulni onnan. Mintha a lábam odaragadt volna a talajhoz, várva valamit.
-Te is boltba indulsz?-törte meg a csendet hirtelen Zack.
-Igazából haza.-válaszoltam elkeseredetten, mert még mindig fogalmam sem volt, hogy jutok haza mielőtt este lenne.
-Gyalogosan?-kérdezte, fejét kicsit oldalra billentve.
-Mivel más lehetőségem nincs.-vontam meg a vállam, majd grimaszoltam egyet. Miért beszélgetek én itt vele?
Zack szemébe néztem, akin mintha valamilyen érzelem futott volna át. Alig észrevehetően megint végignézett rajtam.
-Gyere be.-szólalt meg úgy egy perc után, majd az ajtóhoz lépett.
-Dehogyis, soha nem fogok hazaérni.-makacskodtam, majd a fejemet rázva elindultam. Ám ekkor egy kéz megragadott, határozottan, és visszahúzott. Reflexből csavartam ki a kezét, ezzel kiszabadítva magam.
-Ne legyél már, idióta.-fújt egyet, majd belökött az ajtón. A szívverésem hirtelen felgyorsult. Mi a francot akar ez tőlem? Azonban valamiért követtem őt, egészen a konyháig.
-Egy kurva pulcsit akarok adni, mert szét fogsz fagyni.-mondta, miközben felkapott egy fekete belebújós pulcsit az egyik székről, és odadobta nekem.
Felröhögtem.
-Nem vagy az apám, hogy aggódj értem.-vetettem oda rosszmájúan.
-Ja, viszont Harry kibelez, ha miattam esik valami bajod. Én meg még élni szeretnék.-magyarázta, miközben lepakolta a papírzacskót, majd az egyik fiókhoz lépett, és előhúzott belőle egy kocsikulcsot. A szemöldökömet ráncoltam, kezdett gyanús lenni a dolog.
-Mire készülsz?-kérdeztem magam előtt összefont karral. Zack nem válaszolt, csak levette a bőrkabátját, majd felvett egy ugyanolyan fekete kapucnis pulcsit, mint amit nekem adott.
-Vedd fel.-mutatott parancsolóan a pulcsira, én meg duzzogva belebújtam. Jézusom, miért engedelmeskedek én ennek a pasinak, és egyáltalán, mit keresek még itt? Ahogy ezt kigondoltam, Zack újból megragadta a karomat, és húzott volna ki a bejárat felé. Hevesen rántottam ki a karom, megint.
-Ha még egyszer megfogod a karom, agyonverlek.-mondtam dühösen, mire Zack az ajkába harapott.
-Haza akarlak vinni, baszd meg, mert ha Harry megtudja, hogy neked bajod esik, én meg megakadályozhattam volna, meg fog ölni. És, mint mondtam, még kibaszottul szeretnék élni. Szóval.-lépett közelebb hozzám, férfias illata pedig pofonszerűen csapta meg az orromat.-Most szépen bepakolod a segged a kocsimba, és hazaviszlek. Nem miattad csinálom, ne aggódj. Én nem akarok bajba kerülni, miattad.-bökött rám a mutatóujjával, én meg abban a pillanatban tiszta lelkiismerettel törtem volna azt el.
-Faszfej.-sziszegtem, majd felfújva a fekete pulcsiba bújtatott mellkasomat arrébb löktem, és elindultam a retkes kocsija felé.
Mekkora egy önelégült, nagyképű paraszt, te jó ég. Csakis azért mentem bele a dologba, mert nem akartam, hogy Harry engem is lecsesszen, Egyáltalán nem hiányzott az életemből egy Styles-féle balhé.
Meg azért egy ingyen fuvar is megkönnyítette a helyzetem.
Szótlanul gyalogoltunk arrébb jó pár háznyit, mire a kocsijához értünk. Nem értettem, miért nem a terem előtt parkolt. Tekintetem elidőzött a koromfekete Range Roveren, aminek az ajtaját Zack kinyitotta. Én ezt a kocsit már láttam valahol.
-Beszállsz, vagy beültesselek én?-kérdezte cinikusan, kizökkentve a gondolataimból. Candace, az egész város tele van fekete Range Roverekkel.
-Kuss.-válaszoltam Zacknek, majd beültem mellé. Rosszallóan néztem rá, miközben becsatoltam az övemet.
-Mi van?-fordult felém, miközben felváltott kettesbe.
-Honnan tudjam, hogy nem fogsz elrabolni?-el sem hittem, hogy ezt valóban megkérdeztem.
-Ha el akarnálak rabolni, most valószínűleg a csomagtartóban vergődnél összekötözött kezekkel és lábakkal.-biccentett hátra a fejével, én meg sértődötten dőltem vissza az ülésbe. Szája szélén megjelent egy önelégült vigyor, ami még inkább arra késztetett, hogy kiüssem onnan a kormány mögül.
Hangtalanul figyeltük az utat. Fogalmam sem volt, Zack honnan szült ilyen kaliberű kocsit, de szerelmes lettem belé első látásra.
Mármint, a kocsiba, nem abba a seggfejbe.
A motor kellemesen dorombolt alattunk, a váltást szinte két ujjal is meg lehetett volna oldani, oly könnyű volt kezelni a kart. Nem nyöszörgött, nem bőgött, nem csattogott, egyszerűen csak dorombolt. Zack jól vezetett. Látszott rajta, hogy tapasztalt sofőr.
-Következőnél jobbra.-adtam ki az újabb utasítást, mivel én voltam az élő GPS-e. Bár, az elég furcsa lett volna, ha magától tudta volna, hova kell hazavigyen.
Hosszú, széles úton haladtunk végig. Vasárnap délután révén megcsappant a forgalom az utakon, a normális hétköznapi emberek ilyenkor a vasárnapi ebédet pihenik ki ledőlve kényelmes ágyukban, vagy még épp az ebédlőasztalt ülik körbe családostul.
Én meg itt autókázok egy tetőtől-talpig feketébe burkolt, tetoválásokkal teli férfival, akinek bódítóan pikáns parfümje ismét megcsapta az orromat, szinte elszédültem tőle ilyen dózisban. Ekkor eszméltem fel, hogy tulajdonképpen Zack és köztem maximum fél méter távolság lehetett. A kézfeje, mikor a váltóhoz nyúlt, majdhogynem súrolta a combomat. A szemem sarkából óvatosan rápillantottam. A fekete kapucni a fején csak arcának egyharmadát engedte látni, a látvány azonban így is megdöbbentő volt.
Hogy a fenébe lehet valakinek pasi létére ilyen hosszú és dús szempillája? Igen, ez volt a legelső gondolatom, így profilból nézve. Esküszöm, ha egy tubus szempillaspirált kennék magamra se lennének ilyen pilláim. Ez igazságtalanság.
Járomcsontja, és az alsó állcsontja merészen ugrott ki sovány arcából, amin egy darab bőrhiba sem éktelenkedett, csak a halvány borostája, dús ajkai pedig mozdulatlanul pihentek egymáson.
-Ha befejezted, mondhatnád, merre tovább.-zökkentett ki hirtelen Zack a saját arca tanulmányozásából, és abban a pillanatban az a cseppnyi kis mámor is elillant. Elpirultam kicsit, majd odaböktem:
-Balra.
A maradék kis utat már az ablakon kibámulva töltöttem.
-Ebben az utcában lakom, 333/C.-mondtam, mire halkan felröhögött. Szúrósan néztem rá, miközben leparkolt a bejárónkra, és leállította a motort.
-Esetleg be is akarsz jönni?-kérdeztem enyhe éllel a hangomban. Láttam, ahogy végigméri a bukszusokkal bekerített palota-szerű otthonomat, majd megrázta a fejét.
-Csak ablakmosót töltök újra.-közölte.-Meg amúgy se kastélytúrára készültem, nincs nálam pénz.-tette hozzá az elmaradhatatlan döfést, hogy csak azért is övé legyen az utolsó szó.
-Ilyen öltözetben be sem engednének.-vágtam vissza, miközben a kilincsért nyúltam, mert ideje volt már kiszállnom onnan.
-Legalább rajtam a saját ruhám van.-mondta, nem tágítva továbbra sem. Izomból becsaptam a kocsiajtót, egyből észleltem, hogy összerándult egész testében.
-Nem budiajtó, heló.-kelt a kocsija védelmére, mire elégedett vigyorra húztam a számat.
-Bocs, nem tudom megkülönböztetni az ajtókat, nálunk a budiajtó is ehhez hasonló.-gesztikuláltam hevesen, játszva a meglepődöttet.
Zack mély levegőt vett, és én tudtam, hogy nyertem. Nem volt szép beszólás tőlem, de ha ő kritizálhat engem, akkor én is őt. Megkerültem a kocsit, és megálltam szemben vele.
Farkasszemet néztünk. Vártuk, megszólal-e a másik.
Azonban nonverbális csatánkat hirtelen félbeszakította a kapunk pittyenése, mire mindketten odafordultunk.
-Ó, hogy a jó ég verdessen meg, Candace, hol a fenében voltál?-sietett felém a bátyám hatalmas, vérvörös fejjel, egy szál papucsban, melegítőben, és apu kabátjában.
-Lemerültem, bocsi, a teremben aludtam.
Caleb szeme szikrákat szórt, majd mikor Zackre nézett, a tekintete elsötétült. Tudtam, mi következik.
-Neked sincs annyi eszed, hogy ha már elviszed, legalább nem egy szó nélkül csinálod?-förmedt Zackre, aki a szemöldökét ráncolta.-És egyébként ki a bánat vagy te?
-Isten ments, hogy elvigyem bárhova is. Én csak hazahoztam, de már lépek is.-tette fel maga elé a kezét, majd sarkon fordult, sietve beült a kocsijába, amibe végül nem töltött ablakmosót, és lassan de biztosan elhajtott a villámokat hányó bátyámtól. Mikor kifordult a bejárónkról, még összeakadt a tekintetünk egy pillanatra, de szemeiben semmiféle érzelmet nem fedeztem fel.
Ellentétben Calebbel, aki kimerevedett tekintettel, parancsolóan magasodott felém.
-Akarom tudni?-kérdezte sejtelmesen.
-Ez csak egy seggfej, hazadobott, mert nem akart összeveszni Harryvel.
-A pasid?-faggatózott, mire az egész testemben megdobbantam.
-Még csak az kéne, dehogyis.-csattantam fel.-Semmi nincs köztünk.-ráztam a fejem, miközben megvakartam a vállam.
Az ujjaim beleütköztek egy ismeretlen anyagú pulcsiba, aminek egy másodperc múlva megéreztem az illatát is. A fenébe.
Zack addig itt lesz velem, míg újból el nem megyek a terembe, hogy visszaadjam neki.
Azt hiszem, ez minél hamarabb lesz.
Nincs kedvem napokig beállva lenni az illatától.