4. If I lose myself tonight...

Továbbra is értetlenül álltunk egymással szemben.
Tanácstalanul meredtünk a másikra, ő sem szólt, én sem szóltam. Halvány fogalmam sem volt róla, ki ez a srác, honnan került ide, és mit akar. Mélyeket lélegeztem, és vártam a kérdésemre a válaszát, ami nem érkezett meg továbbra sem. Az ajtóra pillantottam, ami közöttünk állt, félig nyitva. Hirtelen elpattant bennem valami, és egy hirtelen mozdulattal a kilincs felé vetődtem, de egy kéz fonódott hirtelen az én kezemre, elrántott onnan, majd a lábával becsapta az ajtót, engem pedig a falnak nyomott. Bent rekedt a levegőm, ahogy a hátam a falnak csapódott.
-Ne sikíts.-mondta egyenesen a szemembe nézve.
-Nem szoktam.-feleltem határozottan, majd kirántottam a kezem az ujjai közül.
-Hol van Harry?
-Harry?-kerekedett el a szemem.-Te...Harryhez jöttél?
-Hol van Harry?-kérdezte újból, türelmetlenebbül, és ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, göndör hajú barátom pedig csapzottan, lihegve állt ott, kezében a kilincset szorongatva. Sóbálvánnyá meredve kapkodta a tekintetét köztem, és az idegen között, ajkai kissé elnyíltak, talán a döbbenettől, talán attól, hogy szólni akart, de hang nem jött ki a száján.
Szúrós tekintettel néztem rá, összevont szemöldökkel. Nem tudtuk, ki szólaljon fel először, mindhárman kínosan éreztük magunkat.
-Candace...-kezdte Harry, bennem pedig felgyúlt a méreg, ellöktem magam a faltól, és Harry mellkasának támaszkodva kilöktem őt a folyosóra, neki a falnak.
-Ki a fene ez?-kérdeztem ingerülten.-És mi a fenét keres itt? És egyáltalán mi ez az egész?
Harry nagyot nyelt, és a hajába túrt.
-Figyelj, ez az egész csak annyi, hogy...ő egy vendég.-bökte ki.
-Egy vendég?
-Igen, egy vendég.-bólintott.-Ha minden igaz, egy darabig itt fog lakni.
-És elárulod nekem, miért az éj leple alatt kellett neki besurrannia, mint egy betörőnek?-emeltem fel a hangomat.-Harry, majdnem infarktust kaptam!
-Mondtam neked, hogy maradj végig Chase-szel, nem?-kérdezte idegesen.
-És szerinted mikor tartottam én be bármit, amit mondtál nekem?-vágtam vissza.
-Hát épp ez a baj, hogy soha. Mindig a saját fejed után mész, de mi lenne ha egyszer az életben hallgatnál arra, amit mondok, vagy amit mások mondanak neked?-förmedt rám. Nagyot nyeltem.
-Fölösleges így nekem esned.-csóváltam a fejem.
-Candace, bajod eshetett volna.
-Bajom?-kerekedett el  szemem.-Mi bajom eshetett volna? Itt egyedül annak a srácnak esett ma este bántódása, nem nekem.-böktem az ajtó felé, mire Harry arcán rémület futott végig, és felsóhajtott.
-Mit csináltál vele?
-Csak beletérdeltem a férfiasságába.-vontam vállat lazán, Harry pedig a tenyerébe temette az arcát, és az orrnyergét masszírozta.
-Biztos nem esett semmi bajod?-kérdezte még egyszer.
-Persze, hogy nem.-feleltem fennhangon.
-Jó.-bólintott, majd megfogta a kezem, és behúzott a szobába, és becsukta az ajtót.
A még mindig ismeretlen srác a megtépázott, poros ágyon ült, fejét a térdeire támasztott kezeiben pihentette, érkezésünkre pedig felkapta a fejét, és felpattant az ágyról. Karba font kezekkel megálltam az ajtóban, Harry pedig közénk állt. Egy lépést sem szándékoztam közelebb tenni hozzá. Épp egy pillanatra kaptam csak el a tekintetét, de az is épp elég volt, hogy eldöntsem, jobban teszem, ha tartom a távolságot. Olyan mély, és sötét volt a tekintete, mintha mogyoróbarna szemeivel át akart volna látni rajtam, belelátni a bensőmbe. Taszított, és egyben kíváncsivá tett, mi az oka annak a megmagyarázhatatlan csillogásnak a szemében.
-Szóval...ennek az egésznek nem így kellett volna alakulnia.-kezdte Harry.-Feltételezem, ez az első találkozás sem sikerült kellemesre...
-Ez a csaj szó szerint tökön térdelt.-mutatott rám, mire elkerekedett a szemem.
-Mi az, hogy ez a csaj?-szökött fel a szemöldököm a homlokom tövébe.-Ide figyelj, azt hittem betörő vagyok, a betörőkkel pedig nem szokás kíméletesen bánni.
-Azért gondolkozhattál volna azelőtt, hogy kinyírtál odalent.
-Bocs, hogy ösztönösen cselekedtem.-emeltem fel a kezem. Legszívesebben arcon vágtam volna. Mi az, hogy még ő van megsértődve?
-Jó, szóval, Candace, ő itt Za...
-Zack Millar.-szakította félbe Harryt, majd tett előre egy lépést.-Zack Millar vagyok.
Keresztbe font karral pislogtam rá, és Harryre, aki szintén csak pislogva nézett Zack-re.
-Candace.-böktem ki egyszerűen, mire Zack bólintott. Harryre néztem, aki ebben a pillanatban elkapta a tekintetem, és nagy levegőt vett.
-Candace, talán ideje lenne hazamenned.
-Szerintem is.-értettem egyet.-Majd beszélünk.-mondtam Harrynek, majd sarkon fordultam, és erőből becsaptam magam után az ajtót. Alig tettem pár lépést, mikor hallottam, hogy nyitódik mögöttem az ajtó, és mire visszafordultam, egy fekete pólós mellkasba ütközött a tekintetem.
-Kérek tőled egyvalamit.-kezdte Zack.-Egy darabig ne mondd senkinek, hogy itt vagyok.
Felvontam a szemöldököm.
-Mi van, talán valami szökevény vagy?
-Csak ne kürtöld világgá, hogy itt szállok meg egy időre.-nézett mereven a szemembe.-Ezzel jóvá teheted, hogy beletérdeltél a büszkeségembe.
Hangosan felkacagtam.
-Ki mondta, hogy jóvá akarom tenni?-kérdeztem vissza, mire vékony görbület jelent meg a szája sarkában.
-Túl nagy az arcod, kislány. Nem jön be.-tett egy lépést közelebb felém.
Minden egyes szava, és az a gúnyos hanglejtése egy lavinát indított el bennem. Az agyvizem felforrt, és csak egy hajszál választott el attól, hogy meglendítsem a térdem, és újból a lába között találjon célba. Helyette inkább kihúztam magam, és egy lépéssel közelebb mentem hozzá, és egyenesen a szemébe néztem. Nem erre a reakcióra számított, ezt abból tudtam, hogy megrándult a szemöldöke, mikor megmozdultam.
-Akar neked bejönni a halál.-húztam végig rajta a pillantásom, a lehető legmegvetőbben.-És csakhogy tudd, nem kiáltottam volna világgá, hogy a legjobb barátom házába egy ekkora seggfej költözött be, még ha csak ideiglenesen is.-ezzel sarkon fordultam, és lecsattogtam azon a pár lépcsőfokon, ami a bejárathoz vezetett.
Mégis mi a francot képzel magáról ez a Zack? Idejön, ő hozza rám a szívbajt, aztán meg úgy viselkedik, mintha az övé lenne itt minden. Sok emberrel találkoztam már, és utáltam meg első pillantásra, de ő mindegyiken túltesz. Az az arrogancia, amivel a hangjában beszélt, az a felsőbbrendűség, amit magáról hisz...legszívesebben képen töröltem volna. Mégis, mit gondol, ő itt az atyaúristen? Hát nagyon téved. Viszont az is biztos, hogy ha még egyszer beszól valamit, nem fogom kímélni. Azt hiszem, a legjobb lesz, ha minél távolabb tartja magát tőlem.
Gőzölgő fejjel csörtettem ki a bejárathoz, útközben még belefutottam pár szurkolóba, akik látszólag nagyon jól szórakoztak. A meccs véget ért, de azért még jó páran lézengtek a pincében. Az ismeretlen arcok testtartásából az vehető le, hogy Harry végül megnyerte a meccset, ezzel hatalmasat kaszálva, és legyőzve a környéken ismert egyik legnagyobb kutyát, Roxont.
A hosszú folyosó, ami a pincéből az ajtóig vezetett most sötétbe burkolózott, csak az árnyékokból, és a beszélgetés zajából tudtam, hogy rajtam kívül van még valaki a folyosón. Alighanem az ellenszurkolók, mivel Harry nevét hallottam előtte számos, nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetve. Két fiatal srác volt, talán velem egyidősek.
A falhoz húzódtam, hogy kikerüljem őket, de ahogy elhaladtam mellettük a vállam véletlen nekiütődött az egyik vállának. Én tovább akartam menni, de ujjak fonódtak a csuklóm köré, és rántottak vissza, majd löktek neki a falnak. Felszisszentem, ahogy a hátam nekicsapódott a kemény, fa lambériának.,
-Nem látsz a szemedtől, ribanc?-ordított a képembe egy nálam kétszer magasabb, agyontetovált srác. Ezután szó szerint belemászott az arcomba, gátlástalanul végigmért.
-Mike, hagyd már, gyerünk.-szólt rá egy másik, aki látszólag nem akart balhét, azonban Mike-nak esze ágában sem volt hagyni engem.
-Rossz kedvemben találtál rám.-sziszegte, és tudtam, hogy a feles energiáját készen volt rajtam levezetni.
A mellkasom egyre szaporábban emelkedett a gyors levegővételektől, az összes vér a testemben a lábaimba irányult, készen a megfutamodásra.
Farkasszemet néztem az előttem tornyosuló, fiatal sráccal. Magas volt, ám ahhoz képest eléggé nyegle. Ahogy éreztem, alkohol is terjengett a levegőben köztünk. Az egyik karom még mindig satuba volt fogva, simán ki tudtam volna szabadulni, és elfutni onnan...azonban valami miatt mégsem tettem. Ez az egész napi dráma, hogy Harry fel akarta adni, aztán a kisebb szívroham a betörőnek hitt Zackről annyira felspannolt, hogy a pulzusom már a fülemben lüktetett. A lábamba csoportosult vér szép lassan átszivárgott a karjaimba, és mikor Mike lendítette volna a tenyerét, kifbújtam a karja alatt, kifordítva azt, így a srác térdre esett előttem, és már bele is térdeltem az arcába, amit hatalmas reccsenés kísért, és vérplacsni a nadrágomon. Még szerencse, hogy a feketén nem látszódott feltűnően.
-Baszd meg!-ordított fel a másik srác, majd rám nézett, elhomályosult a tekintete, és már vetődött is volna nekem, mire álla a jobb egyenesemmel találkozott, majd a bal horgommal. Megtántorodott, mire sorozni kezdtem, míg végül a földön kötött ki.
Ekkor feleszméltem, és iszonyatos tempóval fordultam sarkon, majd rohantam kifelé a folyosón. Feltéptem az ajtót, remegő kezekkel ültem fel a motoromra, és csikorgó kerekekkel indultam el.
A szívem majd kiugrott a helyéről a történtek után. Nem tudtam, merre tartok, csak mentem, míg a testem és a lelkem is lenyugodott kicsit.
Önvédelem volt. Az a srác meg akart ütni, és előbb tettem. Magamat védtem. Ő kötött belém.
Próbáltam magam nyugtatni, amennyire lehetett. Épp az előbb törtem el egy srácnak az orrát, a másiknak meg lehet agyrázkódást okoztam. Szép munka, Candace. Egy nap sem telhet el balhé, beszólás vagy verekedés nélkül. Ez az én formám.
Mindeközben már teljesen máshol jártam, mint amerre az otthonom volt. Kezdtem kifogyni a benzinből is, ezért  legközelebbi benzinkúton meg is álltam. Miközben tankoltam, a telefonom megrezzent a zsebemben.
"Remélem már hazaértél épségben."-jött az üzenet Chase-től.
Kicsit hezitáltam a válaszon. Nem értem haza, főleg nem épségben. Valamelyik dulakodás közben feldagadt a fejem, éreztem egy nagy púpot a tarkómnál. Körülnéztem, már éjfél is elmúlhatott, koromsötét volt. Anyáék valami üzleti bulin vannak, már megint. Nem volt kedvem hazamenni az üres lakásba se.
"Nem igazán vagyok még otthon"-írtam vissza Chase-nek, aki azonnal meg is nézte.
"Hol a fenében vagy? A meccsnek legalább két órája vége!"-szinte sütött az írásából, milyen dühös.
"Tudom, de motorozgattam egy kicsit, épp a benzinkúton vagyok tankolni."-szépítettem kicsit a történeten.
"Melyiken?"
Ekkor döbbentem rá, hogy Chase kb. 10 percre lakik innen.
"Te már otthon vagy?"-kérdeztem tőle.
"ÉN már igen!"
"Mit szólnál ha beugranék?"-írtam, majd csak egy bő perc után jött a válasz.
"Nyitom a kaput."
Fizettem, majd átvágtam a lábam az ülés felett, és már úton is voltam.
**
-Candace Armstrong, én téged még egyszer agyonverlek.-nyitott nekem ajtót Chase szexi férfiköntösben.
-Anyudék?-nézelődtem, de a házban sötét volt.
-Odavannak keresztéknél, valami szart ünnepelni.-közölte Chase, akit látszólag teljesen hidegen hagyott a dolog.-Egyébként minek köszönhetem a látogatásodat ilyen későn?
-Ahj, ne játszd már a nagypapát, tudom hogy még nem aludtál! Egész este azt a szart nyomod.-böktem a fejemmel a számítógépe felé, amin kacifántos hullámok, formák és színek voltak.
-Maszekolok, tudod, hogy legyen egy kis plusz pénzem. Nem mindenki lehet kőgazdag.-kekeckedett volna, de ekkor már rég az ablakpárkányán térdeltem, és nyitottam ki az ablakot. Visszanéztem vigyorogva, ő meg a szemét forgatta.
Kiültem a párkányra, elővettem a cigim, és rágyújtottam. Kimondhatatlanul jól esett.
-Megfagy a segged.-landolt egy kabát hirtelen a vállamon, mire Chase felé fordultam, sajnos épp füstkifújás közben, szerencsétlen gyerek meg pont benyelte.
-Köszi, apus.-dobtam neki egy puszit, aki csak legyintett, majd leült.
Hirtelen meg akartam kérdezni, mit tud erről a Zackről, ám eszembe jutott, hogy megígértem, nem mondok senkinek semmit róla. Helyette másfelé tereltem a témát.
-Milyen volt a meccs vége?
-Világi volt, ahogy Harry meglátta Bo-t kitört belőle az oroszlán. Szinte a földről jött vissza. Kiütötte Roxont.-mesélte Chase, mire elmosolyodtam.-Aztán meg Harry kiugrott a ringből, megszorongatta Bo-t, és elrohant.
Na igen, valószínű azután tépte fel az ajtót, és mentett meg minket, mielőtt szétvertük volna egymást Zack-kel. A kíváncsi természetem nem hagyott nyugodni.
-Amúgy te mennyire ismered Harrynek a régi baráti köreit?-puhatolóztam.
-Nem igazán.-válaszolt félvállról.-Míg Coloradoban lakott ott voltak neki haverjai, de sose mesél róluk.
Aha, szóval Colorado. Lehet Zack onnan jött.
-Miért kérdezed?
-Semmi különös, csak érdekelt.-legyintettem, majd elnyomtam a cigim, és másztam volna vissza az ablakból. Ekkor azonban a hátam egy mellkasnak ütközött, felnéztem, a tekintetem találkozott Chase kék szemeivel.
-Can, te sosem érdeklődsz csak úgy.-mondta nyugodt hangon, lehelete az arcomat simogatta.
-Tényleg semmi, csak hallottam telefonon beszélt múltkor valami régi haverjával, és gondoltam, te talán tudod kivel tartja még a kapcsolatot.-próbáltam ártatlannak tűnni. Kérdőn méregetett, majd lassan elmosolyodott.
-Te, és az olthatatlan kíváncsiságod.-vigyorgott, arca pedig vészesen közel volt az enyémhez. Ekkor hirtelen éles fájdalom nyilallt a tarkómba, mire felszisszentem, és ösztönösen odanyúltam.-Candace, mi baj van?-ijedt meg eltorzult arcom láttán, majd a tarkómhoz nyúlt, ahová előzetesem én raktam a kezem.-Jézusom, ezt hol szerezted?-kiáltott fel, majd berántott az ablakon, és leültetett az ágyra. Előrehajtotta a hajam, hogy megnézze a fájdalmas területet.
-Candace, mi a picsát csináltál?-vont kérdőre, és tudtam, hogy ha nem hazudok be gyorsan valamit, azonnal ki kell tálaljak mindenről.
-A kabátom Harrynél beesett az asztal alá, bemásztam érte, és bevertem a fejem, mikor felálltam.-rögtönöztem, és úgy láttam, bevette, mivel megrázta a fejét, majd kiment, és egy jégtasakkal jött vissza. Leült mellém az ágyra, a tasakot gyengéden a tarkómhoz nyomta, mire felszisszentem. Jesszus, cseszettül fájt.
-Vigyázzál már jobban magadra.-simított végig a hátamon. Végigfutott rajtam a hideg. A szemébe néztem, csendben ültünk egymással szemben, csak a tekintetünk társalgott.
Chase kék szemei, apró szeplői, és a kesze-kusza szőke haja, és férfias illata kicsit megszédített. Magas volt, jó testalkatú, izmai ott domborodtak, ahol kellett. Szemei pedig szinte beszéltek. Piszok jóképű egy srác, ezt még a vak is látja.
A szívem ütemesen kidobbant, mikor lassan megmozgatta a jégtasakot a tarkómon, másik kezével pedig a kézfejemet kezdte el cirógatni. Még mindig nem szólalt meg egyikünk se, csupán a szemünk ugrándozott a másik arcán ide-oda, szemről szájra, szájról szemre...
Ekkor valami belém hasított, hirtelen feleszméltem a kábulatból. Felugrottam az ágyról, szegény Chase meglepődve nézett rám.
-Késő van, ideje mennem.-mondtam bénán, mire Chase lesütötte a szemét.-Köszönöm a jeget.
-Igazán nincs mit.-válaszolt keserűen.-Biztos nem maradsz még?
Chase kérlek, ne kezd, kérlek...
-Tényleg megyek már.
-Akkor kikísérlek.-állt fel az ágyról.
Az ajtóban gyors puszit nyomtam az arcára, bátorítóan rámosolyogtam, majd kicsörtettem a motoromig. Mikor elindultam, még visszanéztem Chase-re, aki ott állt az ajtóban, egy szál köntösben és csak nézett utánam.

Magamban konstatáltam, hogy elég volt ennyi bonyodalom mára, nem hiányzott még, hogy a Chase-szel való megmagyarázhatatlan kapcsolatom is tetőzze a dolgokat...