(II./53.) Teljesen megőrjít...

Sziasztok Drágák!
Ne haragudjatok, de hulla vagyok...nincs is erőm sokat beszélni. Jó olvasást a részhez, ez ismét egy ilyen lazulós rész lett, de attól remélem még tetszik.:)Puszilok mindenkit: Dóri :*

*Niall szemszöge*

-Srácok, öt perc kezdésig!-kiabálta túl a tömeget egy erélyes férfihang, mire mindenki összerezzent egy pillanatra, majd folytatta,a mit az előbb csinált, csak kétszer nagyobb tempóra kapcsolva.

A turné befejeztével azt hinné az ember, hogy végre nyugalom lesz, és pihenés, nem kell többet zsúfolt backstage-ekben készülődni, stylistokkal, és fodrászokkal csatát vívni a fellépés előtti kinézetről, meg bájcsevegni a műsorvezetőkkel.

Ennek ellenére ez a nő itt előttem már fél órája a hajamat birizgálja, a légutaim már teljesen eldugultak, annyi lakkot ráfújt, és szerintem, olyan kemény már a hajam, hogy ha fejjel nekimennék a falnak, biztos átszakítanám. Az öltözékemmel nem volt semmi gond, hála Istennek. Hirtelen egy lágy érintést éreztem meg a vállamon, mire ijedten fordultam meg.

-Nagyon jól nézel ki, Niall.-villantotta rám a műsorvezető nő a legfényesebb mosolyát, mire udvariasan viszonoztam.

-Köszönöm. Te is.-feleltem, a nő keze pedig újra a vállamhoz ért, ujjai útját követte a szeme is, majd újból visszanézett rám, miközben az ujjai között elmorzsolt valamit.-Csak egy kis szösz volt rajtad.-mosolygott rám, majd párszor megrebegtette a szempilláját.

-Oh, köszönöm.-mondtam, mire ő hátravetette a haját a válla fölött, így tökéletes belátásom nyílt kihívó dekoltázsára.

-Készen állsz az interjúra?-kérdezte csilingelő hangon. Ha ezt fogod csinálni, be sem megyek.

-Persze.-válaszoltam kedélyesen.

-Akkor jó, bent találkozunk.-mosolygott még rám, majd kecsesen ellibbent előlem. Utánanéztem, mire végigfutott rajtam a hideg. Váratlanul egy újabb kéz ért a vállamhoz, ezúttal inkább ütött, mint érintett.

-Az előbb tényleg Claudia-val beszéltél?-hajolt felém Louis.

-Ja, idejött, hogy megdicsérje, milyen jól nézek ki, meg kérdezte, hogy készen állok-e az interjúra.-vontam meg a vállam hanyagul.

-Aha...és flörtölt is, mi?-vigyorodott el Lou.

-Mint állat...-forgattam a szememet.

-Bevetette a szöszös trükköt?-kérdezte, mire elkerekedett a szemem.-Mesélték, hogy ez a védjegye. Aki bejön neki, arról "leszed egy kis szöszt"-rajzolt idézőjeleket a levegőbe, mire felröhögtem.

-Na de figyelj, vigyázz vele.-váltott át komolyabb hangra.-Nagyon ügyelj rá, mit mondasz a kérdéseire, mert eléggé kétértelműek, és még ha nagyon mocorog, akkor se pillants a melleire...kihívás, tudom, de ne. Mert másnap az egész ország arról fog beszélni.-világosított fel Louis, és őszintén, egy kicsit hálás voltam neki. Bár sosem bámulnék meg más nőt, ráadásul nem élő adásban. Ennél azért tapasztaltabb vagyok már, tudom, mire ugranak a firkászok.

-Rendben, észben tartom.-biccentettem, majd mindketten a feljáró felé fordultunk, mert kezdődött az adás.

Sikítás, sikítás, és még több sikítás. A szokásos fogadtatásunk. Integetve, széles vigyorral az arcunkon vonultunk be, jókedvvel, majd levágódtunk a fotelokra, amik szerencsére, itt kényelmesek, és elférünk rajta, nem kell nyomorogni.

-Üdvözöllek titeket, srácok.-köszöntött minket Claudia, a legszélesebb mosolyával.-Hogy érzitek magatokat?

-Köszönjük, jól vagyunk.-válaszolt helyettünk Zayn.

-Sikerült már kipihennetek a turnét?-kérdezte, végignézve rajtunk, majd megállapodott rajtam a tekintete.

-Abszolút, bár őszintén megvallva, kicsit furcsa, hogy esténként nincsenek koncertek, és hogy végre a saját ágyunkban alhatunk.-felelte Liam.

-Hiányoznak a szállodai szobák, meg azok a hatalmas párnák.-vágta közbe Louis, mire mindenki felnevetett.

-Na, Louis, még a végén azt hiszem, hogy jobban szeretsz úton lenni, mint itthon.-hajolt kicsit előre a nő, így a dekoltázsa ismét előbukkant. Louisra néztem, aki oldalra fordult hirtelen, mert Harry oldalba bökte, és ezen nevettek. Ahan, szóval ez az, amiről Louis beszélt. A zavarba ejtő, kétértelmű mondatok, és a mocorgás. Mikor Lou még mindig nem nézett rá, végül megunta és visszadőlt a helyére. Szép volt, Louis.
-Meséljetek nekem egy kicsit a turnéról, hogy éreztétek magatokat? Nehéz hozzászokni ehhez az élethez?
-Igazából egy idő után megszokja az ember.-vont vállat Harry.
-És az otthoniak? Nem hiányoznak?-faggatózott, mire csak a szememet forgattam, észrevétlenül.
-Az otthoniak persze hogy hiányoznak, de kárpótol minket az a sok gyönyörű hely, ahol járunk, és amiket látunk. Más ország, más kultúrák, másfajta emberek, különböző szokásokkal. -vágta ki magát Harry, elég ügyesen.
-Szóval, a látvány, és a helyek szépsége kárpótol titeket. Ezt jó hallani.-mosolygott rá Claudia.-Nos, srácok, amíg ti úton voltatok, a lelkes rajongóitok készítettek nektek egy videót, hálájuk jeléül, amiért ilyen feledhetetlen koncerteken vehettek részt.-összemosolyogtunk a többiekkel, mire persze mindenki azt gondolhatta, hogy azért, mert mennyire izgatottak vagyunk, ami részben igaz is, mert egy-egy ilyen videó láttán még jobban tudatosul bennünk, hogy van értelme annak, amit csinálunk, és hihetetlenül jó érzés látni őket, viszont mostanában már előre bennünk van a félsz egy ilyen videó előtt, mert egyszer az egyikben a lányok, hát...megmutatták a bájaikat, elég nyíltan. Emlékszem, akkor épp Harry mellett ültem, és a látványra mindketten hátraestünk a székkel. Nos, azóta tartunk egy kicsit ezektől a meglepetés felvételektől.
Lopva Harryre sandítottam, aki a kezébe temetett arccal szintén rám nézett, és egyszerre nevettünk fel, hangtalanul. Jöjjön hát, aminek jönnie kell.
Hátradőltünk a fotelokban, a fények elhalványultak, és a kivetítőn megjelent az első képkocka, miközben a körülöttünk levő hangfalakból felcsendült a Live while we're young.
Először még a koncertek előtti életről vágtak be képeket, mutatták a kígyózó tömeget, ahogy a lányok sírva mutatják a jegyeiket a kamerába, és azt kiáltják, hogy szeretünk titeket! Következőleg arról a pillanatról van videó bevágva, amikor feljövünk a színpadra, és a közönség ovációban tör ki.
Rajongó lányok állnak egy hatalmas téren, és táncolják a mi megszokott mozdulatainkat. Nem tudom, hány százan lehetnek, de a tömeg egyszerre mozog, ami megdöbbentő. Ezután különböző nemzetiségű lányok állnak különböző helyeken, mosolyognak, és a kezükkel szívet mutatnak, majd ismét egy nagy tömeg ül valamilyen nagy épület előtt, és a Little things-t éneklik. A szívem egy pillanatra összeugrott, amikor a kamera két lányra irányul, akik összeölelkezve énekelnek, arcukon pedig patakokban folyik a könnyük.
A videó végén megint egy hatalmas téren vagyunk, ám ezúttal felülről veszi őket a kamera, integetnek, majd felemelnek egy-egy nagyobb papírt, amin ez áll. "Köszönünk mindent. Szeretünk titeket, One Direction!"
Ahogy leállt a videó, a fények is visszakacsolódtak, és egy hangos tapssal köszöntük meg az előbb látott felvételt.
-Mit szóltok hozzá?-szólalt fel Claudia.
-Nagyon megható, ahogyan a rajongóink éreznek, és ami a videón is látható volt.-felelte Zayn.-Ha lenne rá lehetőségünk, az összes rajongónkat egyenként ölelnénk magunkhoz, mert nem igazán tudjuk, hogyan fejezzük ki, mennyire szeretjük őket, és ha ők nincsenek, mi sehol nem lennénk.-mondta Zayn a szokásos szöveget, ami egyben az igazság is, mert annyira szeretnénk valamit visszaadni abból a rengeteg szeretetből, amit a rajongóinktól kapunk, csak sajnos annak botrány lenne a vége, mert a sok normális között akadna egy-kettő, akik nem bírnának viselkedni, és ezért nem engedik, hogy túl közeli kapcsolata kerüljünk velük, nyílt területen. De szerintem nemcsak a rajongók kellenek ahhoz, hogy ilyen sikeresek legyünk. Kell a biztos háttér is, mert ha az nincsen, mi sem lennénk ilyen összeszedettek. Jó érzés tudni, hogy van, aki hazavár.
Észre sem vettem, hogy egy jó ideje bambulok, körülöttem épp felnevettek valamin, amikor a műsorvezető nő hangja kizökkentett a gondolataimból.
-Niall, olyan szótlan vagy egész este.-nézett egyenesen a szemembe, és kissé előrehajolt.-Talán valami gond van?
-Nem, semmi, csak egy pillanatra elbambultam.-próbáltam egy széles mosollyal elterelni a figyelmet magamról, de már késő volt.
-Niall, most képzeld az, hogy csak te, és én vagyunk itt, senki más, ne figyelj a kamerákra sem. Na, még csak az kéne, veled kettesben lenni valahol. Most felteszek neked egy bizalmas kérdést, amire az egész ország kíváncsi már hetek óta.-hajolt közelebb, én pedig erősen tartottam a szemkontaktust. Tudtam, mi fog következni.-Pár héttel ezelőtt sokként ért minket az interneten megjelenő hír, miszerint, a barátnőd megcsalt téged, amíg te távol voltál. Mint ahogy később kiderült, mindez hazugság volt, de azért biztosan megviselt téged is a hír, mikor hallottad, nem igaz?
-Igen, elsőre valóban meghökkentő volt, de szerencsére csak egy rosszindulatú játék volt az egész, szó nincsen megcsalásról.-jelentettem ki a lehető leghatározottabban.-Lizzie és én tökéletesen megvagyunk együtt, reméljük minél tovább lesz ez így.-fejeztem be egy őszinte mosollyal, remélve, hogy ezzel végre befejezzük a témát.
-Ó, értem, ennek nagyon örülök.-bólogatott.-És mondd csak, a színfalak mögött vár rád, ugye eltaláltam?-kérdezősködött tovább, és meg már a határán voltam, hogy felállok, és kimegyek innen.
-Nem, éppen táncpróbán van, csak otthon találkozunk.-feleltem keményebben, remélve, hogy veszi végre az adást.
-Hm, szóval táncpróbán.-emelte meg az állát.-Ez akk...
-Claudia, igazán elbűvölő ez a ruha rajtad.-szakította félbe Harry, mire a nő felé fordult.-Illik a szemed színéhez.-bókolt, mire Claudia elmosolyodott, én pedig láthatatlanul fellélegeztem, és gondolatban kezet fogtam Harryvel, amiért kimentett.
-Ó, köszönöm szépen, Harry, nagyon kedves vagy.-simított végig a ruháján.-Rendben, most pedig ideje, hogy játsszunk egy kicsit-.csapta össze a tenyerét, majd felállt, és mi is felálltunk, majd követtük, egészen egy hatalmas üveg tálig, amiben színes papírok voltak. A reflektorok ráirányultak, a kamerák egyaránt.-A feladatotok az lesz, hogy csukott szemmel húztok ezekből a papírokból, amin egy-egy kérdés található, majd válaszolnotok kell rá, de szigorúan csak őszintén.-emelte fel a mutatóujját nyomatékosításképpen. Elkészültetek?-fordult felénk Claudia, mire bólintottunk, majd egyenként húztunk az üvegből.
Ha bármelyik állat lehetnél, melyik lennél?
Melyik a kedvenc országod?
Kedvenc meséd?
Pillanatnyilag a kedvenc zenéd?
Demi Lovato, vagy Selena Gomez?
Az utolsó kérdés láttán lefagytam. Na basszus, ezt nem hiszem el...Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy kihúzom ezt. Nem is lenne baj, ha nem lettem volna már összeboronálva Demivel, és Selena nem lenne épp szingli. Akármit is válaszolok, már látom a következő cikkeket a neten, és tudom, hogy nem tetszene.
Először Harry válaszai következnek.
-Több telefonom van, pontosan három.-mondja elsőnek.-Szerintem a legszebb viselet, az indiai szári, cappucino, vagy kávé közül a kávét szeretem jobban, legutoljára Miley Cyrust hallgattam a rádióban, és igen...szoktam meztelenül aludni.-olvasta fel sorban a kérdéseket, az utolsó válasz után pedig leszegve a fejét vigyorodott el, próbálva rejteni a zavarát. Persze, az egész közönség tapsviharban tört ki. Megnyugodtam, hogy nemcsak nekem van akkor kínos kérdésem.
A többieknek is hasonló, értelmetlenebbnél értelmetlenebb kérdései voltak, például Liamnek, hogy reggelente a konyhába megy le előbb, vagy a fürdőbe, vagy Zaynnek, hogy általánosságban hány órát alszik, ha semmi, és senki nem zavarja meg. Zaynről kiderült, hogy mindene az alvás, imád aludni. Igaz, mi már ezt eddig is tudtuk, de most a világ is értesült róla.
Az én válaszaim következtek. Határozottan álltam oda a mikrofonhoz, és megpróbáltam hamar túlesni rajta.
-Szóval, ha bármelyik állat lehetnék, akkor talán oroszlán lennék, kedvenc országom Írország-mosolyodtam el-kedvenc mesém a Tarzan, pillanatnyilag kedvenc zeném Bruno Marstól a Locked out of heaven, és  Demi Lovato, és Selena Gomez közül Demit választanám.-az utolsó válaszom után ujjongás, és meglepett hangok hagyták el a az emberek száját, én meg megpróbáltam a lehető legmagabiztosabban állni, mintha nem lenne ez az egész halál kínos.
-Hm, meglepő válasz, Niall.-biccentett Claudia.-Megindokolnád?
-Demi nagyon sokat segített az X-factor alatt, nagyon jó viszonyban voltunk, csak mostanában nem sokan beszéltünk. Szóval, jobban ismerem, ezért választottam őt.-mondtam jókedvűen, és imádkoztam, hogy hagyja annyiban a témát.
Az istenek valószínűleg meghallgatták a a fohászomat, mert időközben eljött a műsor vége, így nem volt több szenvedés.
-Örültem, srácok, hogy itt voltatok, igazán jó élmény volt, reméljük, még többször látogattok el majd hozzánk.-mosolygott ránk a nő, majd a kamerába nézett.-Sajnos, hölgyeim, és uraim, elérkezett adásunk vége, reméljük jól szórakoztak, és legközelebb is velünk tartanak. Ők voltak tehát a One Direction!-mutatott ránk, mi pedig integettünk, míg a közönség tapsolt, és meg nem szólalt egy hang, hogy vége az adásnak. Fellélegezve álltam fel a helyemről, és igazítottam meg a kabátomat.
-Köszi srácok, jók voltatok.-lépett oda hozzánk Claudia.
-Mi köszönjük, hogy itt lehettünk.-válaszolt udvariasan Liam, mi pedig rámosolyogtunk a műsorvezető nőre. Az órámra pillantottam. Végre vége, és mehetek haza, Lizziehez.
Sietve mentem vissza az öltözőbe, hogy összeszedjem a cuccaimat, megfordulva pedig szembe találtam magam a saját tükörképemmel. Fél vigyorral az arcomon néztem végig magamon. Most kivételesen nem néztem ki úgy, mint egy bazári majom, aminek őszintén örültem. Gyűlölöm, amikor hülye szerelésekbe vagyunk belekényszerítve. Fentebb húztam magamon a kabátomat, felvettem a  táskámat, és kiviharzottam az öltözőből.
-Sietsz?-kapott el hirtelen Harry.-Nem jössz meginni valamit, Louisszal azt terveztük.
-Bocs, haver, de minél hamarabb otthon akarok már lenni.-feleltem, időközben pedig Louis is megérkezett.
-Az asszony behúzta a kéziféket, vagy miért nem jössz?-kérdezte viccelődve, mire önkénytelenül felröhögtem.
-Egy állat vagy, Louis.-ráztam a fejem.-Amúgy nem, csak...szeretnék vele kettesben lenni.-hajtottam le a fejem, és ahogy visszanéztem, két sejtelmes tekintettel találtam szembe magam..Aj, ne nézzetek már így rám.-löktem meg őket, mire felnevettek.-Tudjátok, hogy értem. Sok bepótolni valónk van.-mondtam, mire felvonták a szemöldöküket, és kísértetiesen egyszerre kezdtek el bólogatni.
-Az biztos, hogy van mit bepótolni...-fűzte hozzá Harry.
-Akkora idióták vagytok.-röhögtem el magam, mert teljesen kikészültem már tőlük.
-Elmondtad már neki, hogy mit akarsz?-kérdezte Harry, komolyabbra fordítva a szót. Nagyot nyeltem.
-Még nem, majd most akarom...-vakartam meg a tarkóm, mire Louis átkarolta a vállam.
-Ne parázz, tesó, úgyis jól fogja fogadni.
-Azt mondod?
-Persze.-vágott barátságosan hátba, én meg elmosolyodtam.-Hát akkor, én megyek, majd találkozunk. Jó szórakozást.-intettem nekik, majd kezembe vettem a kocsikulcsomat, és elindultam ki.
Sikerült kiszökni anélkül, hogy lerohantak volna a rajongók, így hamar a kocsimba kerültem, és indulhattam haza.
Az utcákon még mindig nagy volt a forgalom, szerencsémre, egy kisebb dugóba is belekeveredtem, majdnem fél órát álltam egy helyben, vagy csak csiga lassúsággal araszoltam előre.
Ujjaimmal a kormányon doboltam, a agyam pedig folyamatosan kattogott. Kezdtem ideges lenni, pedig nem kellett volna. Lizzievel megbeszéltük, hogy ma filmezős estét tartunk. Nekem személy szerint ezek a kedvenceim. Van egy jól bevált módszerem. Mindig olyan filmet választok, amit én már láttam, persze Lizzienek azt mondom, hogy még nem láttam. Aztán mikor befekszünk, és nézzük, én már tudom mikor mi következik. Az elején még békén hagyom, had nézze, majd pár izgalmasabb jelenet után elkezdem elterelni a figyelmét...és ez általában sikerülni is szokott. Egy idő után pedig csak azt vesszük észre, hogy már a stáblista fut a képernyőn, a filmből pedig szinte semmit nem láttunk. Persze, nem bánom, sokkal szívesebben nézem Lizziet, mint a filmet, amit már ezerszer láttam. Nem tudom, mikor jön rá erre a kis csalásomra, de remélem még jó soká.
Óvatosan parkoltam be a kocsival az udvarra, majd kiszedtem az anyósülésről az esti kajákat. Az ablakokon keresztül fény szűrődött ki, tehát Lizzie biztosan itthon van már. Elmosolyodtam már csak a gondolatra is, hogy mindjárt meglátom, magamhoz ölelhetem, és megcsókolhatom.
-Halóó.-kurjantottam egyet, ahogy beléptem az ajtón, majd füleltem, várva a válaszra. Pillanatokon belül lábdobogás hangja ütötte meg a fülem, és a lépcsőn megjelent a hang tulajdonosa is.
-Niall!-ugrott a nyakamba Lizzie, szó szerint, én pedig mi mást tehettem volna, mint magamhoz öleltem. A haja még nyirkos volt, tehát nemrég fürdött. Istenem, ez az illat, a sírba tesz, olyan mámorító.
-Na, milyen volt az interjú?-kérdezte mosollyal az arcán, vidáman, és teljesen felpörögve. Végignéztem rajta, és a mosoly önkénytelenül szökött az arcomra, a jókedve pedig átragadt rám is. Az én egyik pólóm volt rajta, ami leért a combja közepéig, így láttatni engedte azokat a formás, csábító lábakat. Akárhányszor végignézek rajta, még mindig beleborzongok. Tudom, hogy a póló alatt van egy rövid short is, viszont az nem látszódik. Ami pedig még tökéletesebbé teszi az összhatást, az az aranyos piros szőrös zokni a lábán. Egyszerűen megáll az eszem, és állva marad.
-Szokásos.-vontam vállat, és visszahúztam egy gyors csókra.-Ezek a tévések most nagyon ránk akaszkodtak, és a Jeremys botrányra.-mondtam, Lizzie pedig egy pillanatra megdermedt.-De ne aggódj, lerendeztem az egészet. Úgyis meg fogják unni, ha jön valami más, amin csámcsoghatnak. Ettél már?-kérdeztem, miközben a konyha felé haladtunk.
-Nem, de nem vagyok éhes.-felelte, majd levetette magát keresztbe a fotelba, a pólója pedig egy kissé felcsúszott, kivillantva a hasát. Észrevétlenül megnyaltam az ajkamat, majd megfordultam, hogy ne lássa rajtam, milyen állapotba vagyok.
Kivettem a hűtőből, ami kell egy szendvicshez, majd hozzá láttam. Levettem a pulcsimat, így már csak póló volt rajtam. Lizzie továbbra is a fotelban ült, és engem nézett.
-Na és, milyen volt a táncpróba?-kérdeztem, mire elmosolyodott.
-Eszméletlen!-mondta lelkesen.-Az új koreográfia egyszerűen lélegzetelállító. Nem semmi ez a Jack. Olyan elemeket tesz bele, hogy az ember elveszti tőle az eszét.-hadonászott a kezével.-Várj, mindjárt mutatok is egy képet.-nyúlt hátra, a kis asztalon lévő telefonjáért, így a póló újból felcsúszott, felül pedig teljesen a testéhez tapadt. Egy nyöszörgés szerű sóhaj szakadt fel belőlem, és a kést véletlen a pult mellé raktam, ami éles csörömpöléssel ért földet. Az Isten szerelmére, szedd már össze magad, Niall!
-Na, nézd, van benne egy ilyen elem.-hajolt át a vállam felett, és nyomta az orrom elé a telefont. Valami furcsa pózban álltak, Lizziet egyből kiszúrtam, ahogyan középen ül/fekszik, fogalmam sincs, mit csinál. Nem igazán tudtam úgy odafigyelni a képre, hogy Lizzie teste az enyémhez simult hátulról.
-Tetszik?-kérdezte csilingelő hangon.
-Persze, hogy tetszik.-bólogattam.
-Baj van, Niall?-jött át mellém, arca pedig ijedt volt, ahogyan méregetett. Nagyot sóhajtottam, majd válasz helyett csak megragadtam, és feltettem a pultra, majd befurakodtam a combjai közé, és magamhoz rántottam. Váratlanul érhette mindez, mert félig tátott szájjal meredt rám, és a szemei is elkerekedtek. Mélyen a szemébe néztem, majd lassan, érzékien megcsókoltam, kezeimmel a combját cirógatva.
-Csak annyi, hogy a saját testi épséged érdekében ne vedd fel ezt így többet.-suttogtam az ajkára, mire csak elmosolyodott, kajánul, és a tarkómnál fogva közelebb húzott magához.
-Valóban?-incselkedett, ahogyan a mellkasomnak nyomta magát.
-Lizzie Grey, ne játssz a tűzzel.-ráztam a fejem, azonban már kezdtem elködösödni. Bármennyire is éget a vágy, most nem szabad engednem a csábításnak, mert fontos dologról akarok vele beszélni. Istenem, az a nyak, azok a lábak...
Hirtelen csaptam le az ajkaira, majd megpróbáltam elviccelni a dolgot azzal, hogy belecsíptem a fenekébe, amire mindig felsikkant, hogy most is.
-Na, gyere te istennő, nézzünk meg valami filmet.-rontottam el a pillanatot, Lizzie ajkai pedig lefelé görbültek. Gyermekiesen nyújtotta felém a karjait, miközben a lábát lóbálta.-Vegyelek le, mi?-néztem vissza unottan, mire hevesen bólogatni kezdett, így hát visszaléptem, és levettem a pultról. A jutalmam egy hatalmas, cuppanós csók volt.
-Szerencséd, hogy nem tudok ellenállni neked.-ingattam a fejem, miközben Lizzie előttem szökdécselt, felfelé.
-Én már csak ilyen ellenállhatatlan vagyok.-szólt vissza a válla felett, majd szaladt felfelé. Lefagyva néztem utána. Istenem, ez a lány teljesen megőrjít.
Lizzie egyre szorosabban bújt hozzám, miközben én a hátát simogattam. Egy akciófilmet választottam, amíg pedig Lizzie nézi, én rágódok. Ideje lenne közölnöm vele, de félek. Ajj, a fenébe. Először inkább lelövöm a meglepetést.
-Lizzie, erre a hétvégére van programod?
-Nincs.
-Oké, akkor most már van.-feleltem, Lizzie meg somolyogva nézett fel rám.
-Mit találtál már ki megint?-kérdezte nagyokat pislogva, mire nagy levegőt vettem.
-Emlékszel, mondtam neked, hogy megünnepeljük rendesen is a szülinapodat. Na, most hétvégén elviszlek valahova.
-Hova?
-Az titok, majd megtudod.-fordítottam magam felé az arcát, hogy egy csókkal ideiglenesen lenyugtassam.
-Olyan titokzatos vagy.-rázta a fejét.-Épphogy hazaértetek, és újra van élet a házban, megint elmész.
-De ezúttal veled.-tettem hozzá.
-Jó, persze, az más.-legyintett.-Úgy hiányzott már ez a nyüzsgés, nem hiszed el. Olyan rossz volt mindig egy üres házba hazajönni, nem pedig arra, hogy bömböl a zene, meg ordítanak a srácok.
-Szóval, szeretsz így élni, velük?-érdeklődtem, közben pedig az ujjam köré csavargattam a haját.
-Viccelsz?-nézett fel rám.-Imádok veletek lakni. Semmi pénzért nem élnék máshogy.-mondta Lizzie határozottan, én pedig bólintottam. Azt hiszem, mégsem ez a megfelelő alkalom a bejelentésre. Talán, majd máskor, vagy az is lehet, hogy lefújom az egészet. Nekem az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen.
-Annyira hiányzott már ez.-ölelt át, fejét pedig a mellkasomra hajtotta. Félmosolyra húztam az ajkamat.
-Nekem is, hidd el.-feleltem, kezemmel végigsimítva a hátán. Lizzie óvatosan felemelte a fejét, majd felnézett rám, és a szempillái alól pislogott. Mocorogni kezdett, végül pedig az arca az én arcom vonalába került.
-Miben mesterkedsz?-kérdeztem mosolyogva, miközben a szemkontaktus megszakítása nélkül Lizzie felült, és átlendítve a lábát rajtam, az ölembe ült. Hátravetett fejjel sóhajtottam fel, ahogy Lizzie végigsimított a mellkasomon, majd az arcomon. Maga felé fordította a fejem, és végignézett rajtam, az arcomon, mellkasomon, majd beharapta az ajkát. A szememet forgattam, mikor lentebb csúszott az ölemben, száján ugyanazzal a sejtelmes vigyorral. Éreztem, hogy a vérem pumpálni kezd bennem, így hát még időben kapcsoltam, és fokozatosan remegni kezdő kezemmel a távirányító után nyúltam, és egy pillanat alatt sötétbe burkoltam a szobát...