Sziasztok Drágák!Örömmel jelentem ki, hogy itt az új! Mellesleg utálom magam, amiért megint ennyit kellett várnotok, de remélhetőleg ez a rész majd kárpótol egy kicsit titeket. :)
Ahogy már a csoportban is írtam, ez egy kicsit részletesebb lett, mint az eddigi ilyen részek, remélem, hogy nem estem át a ló túlsó oldalára, és hogy tetszeni fog..:)
Jó olvasást! xx
Hangos sikolyomat visszhangozták a szoba falai, amint Niall ujjai belecsíptek az oldalamba. Fuldokoltam a nevetéstől, vergődtem, megpróbálva minél távolabb csúszni Nialltől, vagy lefejteni rólam a kezeit, mert halálra csiklandozott, és tudja, hogy ez a gyenge pontom. Szerencse, hogy rajtunk kívül senki nem volt a házban, mert biztosan azt hinnék, hogy valakit ölnek itt fent. Nos, ez részben igaz is volt. Niall megjelenése felért egy szívrohammal. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, főleg azok után, ami történt, hogy hazajön, eljön hozzám, csakhogy szemtől-szemben beszélhessünk, és tisztázzuk a dolgokat. Az elmúlt hetek fájdalma és szenvedései köddé váltak egy pillanat alatt, már el is felejtettük, mik történtek, és csak egymással foglalkoztunk.
Leírhatatlan érzés volt újra a karjaiban feküdni, egy valóra vált, gyönyörű álom. Merthogy az utóbbi időkben szinte folyamatosan megjelent az álmomban az a kép, hogy Niall ölében fekszek, nevetünk, és minden a lehető legnagyobb rendben van.
Az ágy előtt feküdtünk a két babzsákfotelen, Niall hátát nekitámasztva az ágynak, én pedig Niall mellkasának dőltem, erős karjai pedig körém fonódtak, ujjai a derekamat cirógatták, miközben álla a vállamon pihent. Két hét után, végre újból közel voltunk egymáshoz, éreztem az illatát, a szívverését, és a lélegzetvételeit.
-Na, kérsz még, tudom, hogy még szeretnél enni!-nyomta az arcomba a pici torta maradványait, én pedig nevetve húztam el a fejemet, mert igaz, a torta isteni finom volt, de a gyomrom pillanatnyilag akkora volt, mint egy borsószem, és kizárt dolog, hogy le bírtam volna még nyelni egy falatot is abból a tömény, édes süteményből.
-Nem kérek, köszönöm.-toltam el a kezét, de Niall tovább erősködött, keze pedig közeledett az arcomhoz.-Niall, nem kérek többet, hallod?-ütögettem a karját, Niall viszont nem tágított, mivel sokkal erősebb volt mint én, a süti még mindig közeledett, és már majdnem a számnál volt. Végül nevetve elrántottam a fejem, és a torta a számon, és az arcomon landolt.
-Niall!-sikítottam fel megbotránkozva, csokis mázzal a fejemen. Niallre néztem gyilkos tekintettel, aki elégedetten vigyorogva térképezte fel az arcom, és vizsgálta az alkotását. Hirtelen félmosolyra húzta az ajkát, majd a szemeimbe nézett, és rám kacsintva harapta be az ajkát. Erre a mozdulatra azt is elfelejtettem, hogy mi a nevem, nem beszélve az arcomra ragadt habról. A szívem hatalmasat dobbant a mellkasomban, ledermedve követtem a szememmel Niall ujjainak útját, amik lassan indultak el az arcom felé, majd gyengéden leszedték a habot róla. Érintésének nyomán bizseregni kezdett a bőröm, a szám pedig önkénytelen mosolyra húzódott, ahogy az ujját a szájához emelte, és érzékien lenyalta róla a habot. A térdeimen ültem, szemben vele, mély szemkontaktusban. Mintha csak berögződött mozdulat lenne, úgy hajoltam Niall felé, amikor ő is előrébb hajolt. Ajka gyengéden ért hozzá az enyémhez, forró nyelve pedig utat találva magának simította végig az alsó, és a felső ajkaimat.
-Hmm, milyen édes.-szólalt fel halkan Niall.-Viszont a szád se rossz.-tette hozzá, ezzel megszakítva a szentimentális pillanatot, ugyanis nevetve ütöttem meg a mellkasát, majd kinyitottam a szemem, Niall szintén mosolyogva az ölelésébe húzott, és elhelyezkedtünk az előbbi pozícióba.
-Még mindig nem fér a fejembe, hogyan tudat elérni, hogy egy péntek este hazagyere. Neked nem koncerten kéne lenned ilyenkor?-kérdezősködtem, Niall pedig csak kuncogott rajtam.
-Mondtam már neked, hogy ne törődj azzal, hogy értem ide.-simított végig az arcomon.
-De én tudni akarom!-makacskodtam, felé fordulva. A szemembe nézett, vigyorogva rázta a fejét, amolyan "megőrjítesz, te lány" stílusban.
-Úgysem hagysz békén, míg el nem mondom, igaz?-kérdezte, bár a kérdés költői volt.
-Eltaláltad.-bólintottam.-Szóval, hogy sikerült elintézned?-kíváncsiskodtam, Niall felé fordulva.
-Na jó, ha tényleg tudni akarod, ma valóban van koncertünk, de ne aggódj, mert az esti koncert háromnegyedén ott voltam, csak az utolsó fél óráról léptem le, megbeszéltem a srácokkal, hogy a maradék szólóimat eléneklik ők, és így elértem a gépet, ami egyenesen idehozott, még mielőtt te hazaértél volna.-mesélte, nekem pedig elkerekedtek a szemeim.
-Te kimaradtál egy koncertről?-néztem rá csodálkozva.-De...ilyet lehet csinálni? És a menedzsered mit szólt hozzá? Tud róla?-faggatóztam, Niall pedig hirtelen lesütötte a tekintetét, és az állát kezdte el vakargatni, mire bennem felszökött a pumpa.-Niall, te megszöktél?-szaladt fel a szemöldököm a hajam tövéig, és már kezdtem volna pánikolni, amikor is Niall lefogta a karomat, és lehúzva magához egy elhallgattató csókot nyomott a számra.
-Ne aggódj, Paul meg fogja tudni időben, hogy eljöttem. És igen, szabad ilyet csinálni...-mondta, mire felhúztam az egyik szemöldököm.-Nekem szabad.-vigyorodott el, válaszul a szememet forgattam.-Miért, mit gondolsz, ha valamelyikünk lebetegedik, és nem tud színpadra állni, akkor hogy oldjuk meg?-tette fel a kérdést, amire hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak.-A koncert nagy részén ott voltam, csak a végéről léptem le. A rajongók gyomorrontásról tudnak, és Paul is arról tud..egészen addig, míg a koncertnek vége, és a többiek közlik vele az igazat.
-Tízes skálán mekkora leordítást fogsz kapni ezért?-kérdeztem, mire Niall egy pillanatra eltöprengett.
-Úgy ezreset.-vonta meg a vállát.-De nem számít, mert csak az érdekel, hogy az én kicsi barátnőmmel töltsem a születésnapját, aki már pontosan-nézett félre, az órára-22 perce 19 éves.-fordult vissza felém, majd a szemembe nézve halvány mosolyra húzta a száját.
Hirtelen csend telepedett ránk, egymás tekintetébe gabalyodva ültünk szemben egymással, Niall pedig egyszer csak megmozdult, és a jobb karját kinyújtotta felém, majd a fülem mögé túrt egy kósza hajtincsemet. Félszeg mosollyal az arcommal pillantottam fel rá a szempilláim alól, tekintetem pedig az ő varázslatos, kék íriszeibe ütközött. A bal karján támaszkodott, miközben a jobbal az arcomon simított végig lágyan, majd ujjai a nyakamra csúsztak, a vállamra, majd végigszántva a bőrömet egészen le a kézfejemig. A rövid ujjú pólón keresztül is éreztem az érintésének melegét, majd amikor a csupasz bőrömhöz ért az ujja, szinte lángra lobbantam. Lenéztem a körülöttünk heverő sütimaradványokra, a két pezsgőspohárra, és a még kibontatlan üveg pezsgőre. Tekintetem megakadt a behűtött finomságon, mire Niall mintha csak olvasna a gondolataimban, az üvegért nyúlt, és pár határozott mozdulattal kitekerte a kupakot. Ösztönösen szorítottam a füleimre a kezemet, mert kiskoromban mindig akkorát durrant, hogy megijedtem tőle, azóta pedig ez úgy megragadt.
Mikor felnéztem, az arcomra erős pír szökött, és inkább elrántottam a fejem, ugyanis Niall elragadóan édes mosollyal nézett engem, amitől rögtön zavarba jöttem.
Óvatosan kezébe vette a poharakat, majd félig öntötte őket, majd az egyiket nekem adta, a másikat pedig ő fogta meg.
-Koccintsunk arra, hogy 19 éves lettél.-emelte meg a poharat Niall, miközben oldalra billentette a fejét.-Igyunk rád, és arra, hogy a következő éved, és az az utáni is boldogságban teljen...mert csak az számít, hogy te boldog legyél.-húzta őszinte mosolyra a száját, mire a szívem hatalmasat ugrott a mellkasomban. Félszegen mosolyogtam vissza Niallre, majd én is felemeltem a poharamat, ám még mielőtt koccinthattunk volna, halkan megszólaltam.
-Ránk...-mondtam, mire Niall mosollyal az arcán aprót biccentett, majd a két üvegpohár koccanásának éles hangja töltötte be a szobát.
Tekintetem hirtelen a gyűrűmre tévedt, amin megcsillant a szoba gyér fénye. Önkénytelenül elmosolyodtam, és végigsimítottam a ragyogó apróságon.
-Tetszik?-kérdezte Niall mosolygós hangon, mire hevesen bólogatni kezdtem.
-Gyönyörű, ennél szebbet nem is kaphattam volna...én, teljesen odavagyok érte, na meg...azért is, akitől kaptam.-pillantottam fel rá szégyenlősen, mire Niall felém hajolva húzott oda magához, és egy hosszú puszit nyomott a homlokomra.
-Reméltem, hogy tetszeni fog, bár féltem tőle, hogy esetleg félre érted, és...-vitte fel a hangsúlyt, majd hirtelen dadogni kezdett.-mármint, úgy értem, nem mondom, hogy egyszer majd nem lesz az is, csak még semmit nem akartam elsietni, és úgy gondoltam, vagyis, nem tudtam, hogy te hogy gondolod, és...-hallgatott el hirtelen, amint a számat az ő szájára nyomtam. Az ajkát harapva nézett le rám, mikor szétváltunk, én pedig szélesen mosolyogtam rá.-Köszönöm, hogy leállítottál, még mielőtt minden összehablatyoltam volna. Szóval, Lizzie, ez a gyűrű...
-Niall, semmi gond, nem értem félre, és nem haragszok semmiért.-néztem a szemébe egyenesen.-Fiatalok vagyunk még, azt hiszem bőven ráérünk még beszélni az ilyesfajta dolgokról.-mondtam ki őszintén, direkt nem használva az eljegyzés szót. Jelen pillanatban azt sem tudom, mit veszek fel holnap, nemhogy mi lesz még velünk évek múltán is. Nem akarok még előre tervezni, az ég világon semmit. Azt se, hogy lesz, vagy azt sem, hogy nem. Csak hagyom, hogy a dolgok maguktól történjenek. Nem akarok a jövőn gondolkozni, ma este biztos, hogy nem.
-Önthetek még pezsgőt?-kérdezte Niall megemelve az üveget, mire határozottan bólintottam, őszinte mosollyal az arcomon.
A pezsgő édes, alkoholos utóíze kellemesen szántotta végig a torkomat, amint mind a ketten belekortyoltunk. Egy pillanatra felnyitottam a szemem, és a tekintetem egyből megállapodott Niallön, aki szakadatlanul engem vizslatott, ujjai között tartva az ő poharát. Talán egy percig ha tudtam tartani a szemkontaktust, ugyanis Niall tekintete perzselő volt, különösen zavarba ejtő. Mikor elpillantottam, a szemem sarkából még akkor is láttam, hogy engem néz. Éreztem, hogy a jól ismert bizsergés lassan elindult a lábujjamtól, és egészen a fejem tetejéig kúszott, eljutva minden egyes sejtemig, azokat működésbe hozva. Niall pillantása már szinte perzselt, és tudta nagyon jól, hogy mit ér el ezzel.
-Nézz rám, Lizzie.-szólalt meg rekedtes hangon, mire nagyot nyeltem. Letettem a poharat a földre, erősen ügyelve arra, hogy az ujjaim remegésétől fel ne boruljon, majd lassan Niall felé fordultam, és a szemébe néztem, és halványan elmosolyodtam.
Másodperceken belül Niall ujjait éreztem meg, amint a végigsimítottak a térdemen, majd a kézfejemet megragadva egy aprót rántottak rajtam. Ekkorra már Niall keze is üres volt, tekintete pedig csalogatóan hívott magához.
A mozdulatom ösztönös volt, ahogy Niall kezének szorítása is, amint gyengéden húzva maga felé az ölében kötöttem ki, szemben vele. Lábai az én lábam között terültek el hosszan, miközben én óvatosan ráültem a combjára.
Kezeim maguktól indultak útnak, és találták meg számukra a tökéletes helyet, Niall arcát közrefogva. Ujjaim a tarkójára csúsztak, míg a hüvelykujjammal a füle előtti részt kezdtem el lágyan cirógatni. Kezei azon nyomban a csípőmre tévedtek, és gyengéden közelebb húzott magához.
-Ha tudnád, mennyire hiányzott már ez.-suttogta a számra, ajkaink pedig épphogy érintették egymást.
-Nekem is, nagyon.-feleltem halkan, megemelkedve, ahogyan Niall ujjai megszorították a csípőmet. Száját már nem választotta el semmi az enyémtől, puha ajkai lágyan cirógatták az enyémeket, majdnem-csókjai pedig kezdtek az őrületbe kergetni.
A szobában kellemes félhomály úszott, az apró égők fénye pont annyira világított, amennyire kellett. Nem volt teljesen sötét, csupán az égősorok gyertyáinak közelében volt erős a fény. Nem tudom, hogy ez eddig is ilyen volt, vagy csak most vettem észre.
Niall alakját, és vonásait tisztán, és tökéletesen láttam, olyan közel ültünk egymáshoz. Homlokát az enyémnek támasztotta, szemeim pedig azonnal lecsukódtak. Átadtam magam annak a mámorító, jól ismert érzésnek, ami akkor szokott eltölteni, ha ilyen közel tudhatom őt magamhoz.
Homlokomat a vállához hajtottam, amikor Niall megmozdult, ajkai pedig a nyakamon találtak menedékre. Lassan, érzékien csókolta végig az érzékeny részt, majd fentebb haladt, egészen a fülem tövéig. Mikor odaért, és gyengéden a fogai közé vette a fülcimpámat az egész testemen egy villámszerű áramlat hasított végig, egy pontban összefutva, az alhasamban.
Kezei váratlanul a pólóm alá csúsztak, így már meztelen bőrömön éreztem nagy tenyerét, és forró, lágy érintését. A derekamba markolva húzott fentebb az ölében, egészen addig, míg meg nem éreztem a dudort a lábaim között. Az összes vér az arcomba szökött, a lábaim pedig lemerevedtek az érzésre. Arcomat nekinyomtam a nyakának, míg ő tovább folytatta kényeztetésemet a tarkómnál, és felfelé haladva a gerincem vonalán.
-Milyen szaporán veszed a levegőt...-szólalt meg elfúló hangon, mire egy halk nyögés szakadt fel belőlem, és megmozdítottam a csípőmet.-Óh, Istenem...-sóhajtott fel, majd mindkét kezét a csípőmre csúsztatva erősebben megszorított, a csípőjét pedig fentebb nyomta, ezzel elérve, hogy még jobban érezzem a kemény dudort a lábaim között.
Próbáltam kontrollálni az egyre gyorsuló légzésemet, ám ez abban a helyzetben egyenlő volt a lehetetlennel. Újra a kezeimbe vettem Niall arcát, és elvéve az arcomat a nyakától, a szemeibe néztem. Kár volt...
Tudom, hogy férfiakra nem szokták azt mondani, hogy gyönyörű. De akkor, abban a pillanatban, ahogyan rám nézett, lassan, szint erőlködve nyitva fel a szemhéját, nem létezett bámulatosabb látvány a földkerekségen. Tekintete fátyolos volt, vágytól ködös, elsötétült, szemei úgy csillogtak, akár a gyémántok. A feje az ágy támlájára volt hátravetve, ajkai résnyire nyitva voltak, nyakán pedig látszódott az ádámcsutkája, ahogyan nyelt egyet, az pedig megugrott.
Bennem mintha bomba robbant volna, olyan intenzíven söpört végig rajtam a vágy. Előre hajoltam, számat pedig éhesen nyomtam az övére, majd mélyítettem el a csókunkat, amikor a nyelvünk egymásra talált. Egy kéjes nyögés hagyta el a számat, amikor Niall beszítva az alsó ajkamat, és gyengéden megharapta. Hirtelen megragadta a pólómat, és kibújtatott belőle, majd elhajította valahova. Egy határozott mozdulattal megragadott,a következő pillanatban pedig már Niall teste alatt találtam magam, a puha süppedős babzsákfoteleken, Niall pedig a két lábam közé préselődött be. Csókjai vadak voltak, ugyanakkor érzékiek, és hihetetlenül tüzesek.
Lábaimat átfontam a derekán, ezzel közelebb húzva őt magamhoz, felnyögtem, amint férfiassága újból nekem nyomódott. Két kézzel átkaroltam, majd felgyűrtem a pólót a hátán, és megérintettem csupasz bőrét, mely annyira selymes, és puha volt, hogy elaléltam magától az érintéstől is. Esküszöm olyan finom, akár a baba bőre. Egyre fentebb csúsztattam a kezeimet, fentebb, és fentebb tűrve a pólót, amíg végül egy pillanatra eltávolodott tőlem, és lerántotta magáról.
A szemeim kiugrottak a helyükről, a szívem pedig tízszer olyan gyors ütemre kapcsolt, ahogy kidolgozott felsőteste immár takarás nélkül jelent meg előttem. Ittam a látványt, mintha csak az életem múlna rajta.
Keze a hátam alá kúszott, miközben csókolóztunk, majd egyszer csak éreztem, hogy a melltartóm ellazult körülöttem. Niall megszakította a csókunkat, majd lágyan végigcsókolta az arcomat, nyakamat, egészen a vállamig, ahol a melltartóm pántja volt. Ujjával lassan lehajtotta a vállamról, ajkaival pedig követte a pánt nyomát. Óvatosan kihúzta alólam a kezét, majd a babzsákra fektetett, és elhúzódott.
Egész testemben remegtem, a szemeim csukva voltak, azonban akkor kinyitottam őket, mikor már nem éreztem magamon Niall kezét. Tekintetünk azonnal találkozott, és én úgy éreztem, hogy a fotel megolvadt alattam, sőt, még maga a föld is, én pedig elsüllyedek benne, vagy csak egyszerűen megsemmisülök.
Az a mosoly, amivel megajándékozott, lehengerlő volt. Haja kócosan meredezett ezerfelé, fejét oldalra billentette, miközben fél kézen támaszkodott felettem, másikkal pedig a hajamat igazgatta körülöttem. Nem láttam semmi mást magam előtt, csak izmos mellkasát, karjait, vállát, és vágytól égő, szerelmes tekintetét. Kisfiús mosollyal az arcán birizgálta a hajam, nem tudtam mit csinál, de azt akartam, hogy soha ne hagyja abba. Már maga a látvány olyan érzést keltett bennem, ami semmivel nem pótolható.
-Gyönyörű vagy, Lizzie.-suttogta végigsimítva a vállaimon, érintésének nyoma olyan volt, mintha egy forró pálcát húztak volna végig rajtam, a bőröm sisteregni kezdett.
Kábultan mosolyogtam vissza rá, majd felé akartam nyúlni hogy megérintve lehúzzam magamhoz, de még mielőtt megmozdulhattam volna, Niall tartva a szemkontaktust egy ideig lehajtotta a fejét, egészen addig, hogy már csak a haját láttam. A szemeim már az előtt lecsukódtak, mielőtt még bármit is csinált volna, a szívem hatalmasat ugrott a mellkasomban, amikor Niall a melleim közé csókolt. Az ajkaim résnyire nyitódtak, a levegővételeim pedig egyre sűrűbbek, és egyre gyorsabbak lettek. Niall lassan, csábítóan húzta végig a száját a melleim vonalán, a hátam pedig szabályos ívbe feszült abban a pillanatban, mikor Niall szája a mellbimbómra tévedt, és gyengéd csókokat hagyott rajta. A levegőm a torkomon akadt, valami nyöszörgésszerűség hagyta el a számat, ujjaimmal pedig remegve szántottam végig Niall selymes, dús hajában. Tudta, érezte, hogy kezdem elveszíteni az önkontrollt, épp ezért nem hagyta abba. Ajkainak útja tovább folytatódott le a hasamon, a köldökömön keresztül, egészen a csípőmig. Két lágy puszit adott a medencecsontomra, majd hirtelen újból az arcomnál termett.
Éreztem az arcomnak csapódni meleg leheletét, mire kényszerítettem magam, hogy kinyissam a szemem. A kép összefolyt előttem, azonban nem kellett sokáig várnom, hogy kitisztuljon, mert Niall ajkai újból megtalálták az enyémeket, nyelve érzéki táncot járva kényeztette az enyémet. Átkaroltam a nyakát, és amilyen közel csak lehet, olyan közel húztam magamhoz, mellkasunk összenyomódott, egy férfias morgás tört fel belőle, amikor mellem a csupasz mellkasához ért.
Egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett, a másik pedig felfedező útra indult a testemen, megállapodva a nadrágom szélénél. Éreztem, milyen forró a bőre, akárcsak az enyém volt. Ujjai a gombomhoz csúsztak, és a cipzáromhoz. Ekkor azonban lelassult a mozdulatában, és nem ment tovább. Biztatásképpen megemeltem a csípőmet, így Niall keze teljesen hozzám nyomódott, mire mindketten felnyögtünk.
Ujjai behatoltak a nadrágom alá, és lassú mozdulatokkal kezdtek el dörzsölni, ott, lent. Minden izmom megfeszült, az izgalom vibrálva söpört végig rajtam, megérkezve arra a pontra, ahol Niall ujjai foglalatoskodtak. Képtelen voltam mozdulni, az élvezet, amit Niall nyújtott, varázslatos volt. Az én kezeim is maguktól indultak útnak, megállapodva Niall nadrágján. Egy halk sóhajt hallottam meg felőlem, mikor tenyeremet óvatosan egyre inkább domborodó férfiasságára helyeztem. Lassan, elővigyázatosan kezdtem el le, és fel mozgatni a kezem, mire éreztem, hogy Niall csípője a kezemmel együtt mozgott. Nagyot nyeltem, hogy benedvesítsem kiszáradt torkomat, majd úgy döntöttem, hogy kicsit gyorsítok a tempón. Niall halkan nyögdösni kezdett, hangja pedig a legszebb zene volt a fülemnek. Hirtelen Niall megmozdult, majd kezeit a fenekem alá csúsztatta, benyúlva a nadrágomba, és lehúzta rólam azt, majd ugyanezzel a lendülettel ő is megszabadult a fölösleges nadrágjától. Megragadta a csípőmet, és egy határozott, erős mozdulattal az ölébe ültetett, egyik lábamat átvetve a csípőjén. A mellkasának dőlve hallgattam a szívverését, ami ugyanúgy, mint az enyém, a szokásosnál sokkal intenzívebb volt. Egyszerre lélegeztünk, a testünk egy ritmusra emelkedett. Semmi más nem hallatszott a szobában, a homályba borult falak a mi hangunkat visszhangozták.
-Szeretlek, Niall.-szaladt ki a számon, mindenféle előre gondolkodás nélkül. Niall nem felelt, csak szorosan átkarolt, és fentebb húzott az ölében, bár már nem volt hova, mert a lehető legközelebb ültem hozzá. Kezeit a derekamra tette, és lágy kézmozdulatokkal ösztönzött a mozgásra. Elfúlva nyomtam a homlokom az övének, éreztem, hogy a teljes megsemmisülésig már nem sok kell. Tovább folytattam a csípőm érzéki mozgatását, míg Niallből egy nyögés nem szakadt fel.
-Jézusom...-nyögött fel, majd újból megragadta a testem, és felém kerekedett.
A testünk harmonizálni kezdett egymással, éreztem, hogy a szívem majd kiszakad a mellkasomból, oly hevesen zakatolt, az egész testem bizsergett, és tudtam, hogy nemsoká teljesen magába szippant a mámor édes állapota. Körmeim erősen mélyedtek bele Niall hátába, pedig megpróbáltam visszafogni magam, ami jelen pillanatban nem igazán sikerült. Kétségbeesetten öleltem magamhoz Niall verejtékben úszó, lüktető testét, és csókoltam bele a vállába, miközben ő arcát a nyakamhoz fúrta. Teljesen hozzám préselte magát, nem jelentett már akadályt a köztünk levő ruharéteg, ami időközben lekerült rólunk. Niall felém hajolt, szemeink pedig egy vonalba kerültek. Kéjes tekintettel nézett a szemeimbe, haja csapzottan tapadt a homlokára, és a tekintetemet kutatta.
-K-készen állsz?-kérdezte hebegve, nekem viszont kis időbe telt, míg felfogtam, mit kérdez. Nem értettem, miért kérdezi, de nem is akartam jelen pillanatban agyalni rajta. Minden kiesett az agyamból, ami nem Niall volt. Teljesen elkábított, azt sem tudtam, hány óra van, milyen nap, vagy hogy egyáltalán hol vagyunk. Semmi, az ég világon semmi más nem érdekelt, csak az, hogy végre, újból Niallel lehetek, ténylegesen. Mindennél jobban hiányzott már.
Niall izmai mind megfeszültek, és egyszerre nyögtünk fel a kéjes érzésre, ami elöntött mindkettőnket. Még erősebben vájtam körmeimet Niall hátába, a vállába haraptam, fogaimmal összecsípve a bőrét. Niall a nyakamra tapasztotta a száját, enyhítve hangjának erején. Lassú, gyötrelmes mozdulatokkal érte el, hogy újra és újra felsóhajtsak, a fejem kótyagossá vált, elvesztettem a józan eszemet. Lassan, fokozatosan épült fel köztünk a gyönyör, már az ajtajában kopogtattam, pillanatokon belül pedig az ajtaja kinyitódott előttem, és én elgyengülve, megsemmisülve estem be rajta, Niall pedig követett...
Óvatosan kezébe vette a poharakat, majd félig öntötte őket, majd az egyiket nekem adta, a másikat pedig ő fogta meg.
-Koccintsunk arra, hogy 19 éves lettél.-emelte meg a poharat Niall, miközben oldalra billentette a fejét.-Igyunk rád, és arra, hogy a következő éved, és az az utáni is boldogságban teljen...mert csak az számít, hogy te boldog legyél.-húzta őszinte mosolyra a száját, mire a szívem hatalmasat ugrott a mellkasomban. Félszegen mosolyogtam vissza Niallre, majd én is felemeltem a poharamat, ám még mielőtt koccinthattunk volna, halkan megszólaltam.
-Ránk...-mondtam, mire Niall mosollyal az arcán aprót biccentett, majd a két üvegpohár koccanásának éles hangja töltötte be a szobát.
Tekintetem hirtelen a gyűrűmre tévedt, amin megcsillant a szoba gyér fénye. Önkénytelenül elmosolyodtam, és végigsimítottam a ragyogó apróságon.
-Tetszik?-kérdezte Niall mosolygós hangon, mire hevesen bólogatni kezdtem.
-Gyönyörű, ennél szebbet nem is kaphattam volna...én, teljesen odavagyok érte, na meg...azért is, akitől kaptam.-pillantottam fel rá szégyenlősen, mire Niall felém hajolva húzott oda magához, és egy hosszú puszit nyomott a homlokomra.
-Reméltem, hogy tetszeni fog, bár féltem tőle, hogy esetleg félre érted, és...-vitte fel a hangsúlyt, majd hirtelen dadogni kezdett.-mármint, úgy értem, nem mondom, hogy egyszer majd nem lesz az is, csak még semmit nem akartam elsietni, és úgy gondoltam, vagyis, nem tudtam, hogy te hogy gondolod, és...-hallgatott el hirtelen, amint a számat az ő szájára nyomtam. Az ajkát harapva nézett le rám, mikor szétváltunk, én pedig szélesen mosolyogtam rá.-Köszönöm, hogy leállítottál, még mielőtt minden összehablatyoltam volna. Szóval, Lizzie, ez a gyűrű...
-Niall, semmi gond, nem értem félre, és nem haragszok semmiért.-néztem a szemébe egyenesen.-Fiatalok vagyunk még, azt hiszem bőven ráérünk még beszélni az ilyesfajta dolgokról.-mondtam ki őszintén, direkt nem használva az eljegyzés szót. Jelen pillanatban azt sem tudom, mit veszek fel holnap, nemhogy mi lesz még velünk évek múltán is. Nem akarok még előre tervezni, az ég világon semmit. Azt se, hogy lesz, vagy azt sem, hogy nem. Csak hagyom, hogy a dolgok maguktól történjenek. Nem akarok a jövőn gondolkozni, ma este biztos, hogy nem.
-Önthetek még pezsgőt?-kérdezte Niall megemelve az üveget, mire határozottan bólintottam, őszinte mosollyal az arcomon.
A pezsgő édes, alkoholos utóíze kellemesen szántotta végig a torkomat, amint mind a ketten belekortyoltunk. Egy pillanatra felnyitottam a szemem, és a tekintetem egyből megállapodott Niallön, aki szakadatlanul engem vizslatott, ujjai között tartva az ő poharát. Talán egy percig ha tudtam tartani a szemkontaktust, ugyanis Niall tekintete perzselő volt, különösen zavarba ejtő. Mikor elpillantottam, a szemem sarkából még akkor is láttam, hogy engem néz. Éreztem, hogy a jól ismert bizsergés lassan elindult a lábujjamtól, és egészen a fejem tetejéig kúszott, eljutva minden egyes sejtemig, azokat működésbe hozva. Niall pillantása már szinte perzselt, és tudta nagyon jól, hogy mit ér el ezzel.
-Nézz rám, Lizzie.-szólalt meg rekedtes hangon, mire nagyot nyeltem. Letettem a poharat a földre, erősen ügyelve arra, hogy az ujjaim remegésétől fel ne boruljon, majd lassan Niall felé fordultam, és a szemébe néztem, és halványan elmosolyodtam.
Másodperceken belül Niall ujjait éreztem meg, amint a végigsimítottak a térdemen, majd a kézfejemet megragadva egy aprót rántottak rajtam. Ekkorra már Niall keze is üres volt, tekintete pedig csalogatóan hívott magához.
A mozdulatom ösztönös volt, ahogy Niall kezének szorítása is, amint gyengéden húzva maga felé az ölében kötöttem ki, szemben vele. Lábai az én lábam között terültek el hosszan, miközben én óvatosan ráültem a combjára.
Kezeim maguktól indultak útnak, és találták meg számukra a tökéletes helyet, Niall arcát közrefogva. Ujjaim a tarkójára csúsztak, míg a hüvelykujjammal a füle előtti részt kezdtem el lágyan cirógatni. Kezei azon nyomban a csípőmre tévedtek, és gyengéden közelebb húzott magához.
-Ha tudnád, mennyire hiányzott már ez.-suttogta a számra, ajkaink pedig épphogy érintették egymást.
-Nekem is, nagyon.-feleltem halkan, megemelkedve, ahogyan Niall ujjai megszorították a csípőmet. Száját már nem választotta el semmi az enyémtől, puha ajkai lágyan cirógatták az enyémeket, majdnem-csókjai pedig kezdtek az őrületbe kergetni.
A szobában kellemes félhomály úszott, az apró égők fénye pont annyira világított, amennyire kellett. Nem volt teljesen sötét, csupán az égősorok gyertyáinak közelében volt erős a fény. Nem tudom, hogy ez eddig is ilyen volt, vagy csak most vettem észre.
Niall alakját, és vonásait tisztán, és tökéletesen láttam, olyan közel ültünk egymáshoz. Homlokát az enyémnek támasztotta, szemeim pedig azonnal lecsukódtak. Átadtam magam annak a mámorító, jól ismert érzésnek, ami akkor szokott eltölteni, ha ilyen közel tudhatom őt magamhoz.
Homlokomat a vállához hajtottam, amikor Niall megmozdult, ajkai pedig a nyakamon találtak menedékre. Lassan, érzékien csókolta végig az érzékeny részt, majd fentebb haladt, egészen a fülem tövéig. Mikor odaért, és gyengéden a fogai közé vette a fülcimpámat az egész testemen egy villámszerű áramlat hasított végig, egy pontban összefutva, az alhasamban.
Kezei váratlanul a pólóm alá csúsztak, így már meztelen bőrömön éreztem nagy tenyerét, és forró, lágy érintését. A derekamba markolva húzott fentebb az ölében, egészen addig, míg meg nem éreztem a dudort a lábaim között. Az összes vér az arcomba szökött, a lábaim pedig lemerevedtek az érzésre. Arcomat nekinyomtam a nyakának, míg ő tovább folytatta kényeztetésemet a tarkómnál, és felfelé haladva a gerincem vonalán.
-Milyen szaporán veszed a levegőt...-szólalt meg elfúló hangon, mire egy halk nyögés szakadt fel belőlem, és megmozdítottam a csípőmet.-Óh, Istenem...-sóhajtott fel, majd mindkét kezét a csípőmre csúsztatva erősebben megszorított, a csípőjét pedig fentebb nyomta, ezzel elérve, hogy még jobban érezzem a kemény dudort a lábaim között.
Próbáltam kontrollálni az egyre gyorsuló légzésemet, ám ez abban a helyzetben egyenlő volt a lehetetlennel. Újra a kezeimbe vettem Niall arcát, és elvéve az arcomat a nyakától, a szemeibe néztem. Kár volt...
Tudom, hogy férfiakra nem szokták azt mondani, hogy gyönyörű. De akkor, abban a pillanatban, ahogyan rám nézett, lassan, szint erőlködve nyitva fel a szemhéját, nem létezett bámulatosabb látvány a földkerekségen. Tekintete fátyolos volt, vágytól ködös, elsötétült, szemei úgy csillogtak, akár a gyémántok. A feje az ágy támlájára volt hátravetve, ajkai résnyire nyitva voltak, nyakán pedig látszódott az ádámcsutkája, ahogyan nyelt egyet, az pedig megugrott.
Bennem mintha bomba robbant volna, olyan intenzíven söpört végig rajtam a vágy. Előre hajoltam, számat pedig éhesen nyomtam az övére, majd mélyítettem el a csókunkat, amikor a nyelvünk egymásra talált. Egy kéjes nyögés hagyta el a számat, amikor Niall beszítva az alsó ajkamat, és gyengéden megharapta. Hirtelen megragadta a pólómat, és kibújtatott belőle, majd elhajította valahova. Egy határozott mozdulattal megragadott,a következő pillanatban pedig már Niall teste alatt találtam magam, a puha süppedős babzsákfoteleken, Niall pedig a két lábam közé préselődött be. Csókjai vadak voltak, ugyanakkor érzékiek, és hihetetlenül tüzesek.
Lábaimat átfontam a derekán, ezzel közelebb húzva őt magamhoz, felnyögtem, amint férfiassága újból nekem nyomódott. Két kézzel átkaroltam, majd felgyűrtem a pólót a hátán, és megérintettem csupasz bőrét, mely annyira selymes, és puha volt, hogy elaléltam magától az érintéstől is. Esküszöm olyan finom, akár a baba bőre. Egyre fentebb csúsztattam a kezeimet, fentebb, és fentebb tűrve a pólót, amíg végül egy pillanatra eltávolodott tőlem, és lerántotta magáról.
A szemeim kiugrottak a helyükről, a szívem pedig tízszer olyan gyors ütemre kapcsolt, ahogy kidolgozott felsőteste immár takarás nélkül jelent meg előttem. Ittam a látványt, mintha csak az életem múlna rajta.
Keze a hátam alá kúszott, miközben csókolóztunk, majd egyszer csak éreztem, hogy a melltartóm ellazult körülöttem. Niall megszakította a csókunkat, majd lágyan végigcsókolta az arcomat, nyakamat, egészen a vállamig, ahol a melltartóm pántja volt. Ujjával lassan lehajtotta a vállamról, ajkaival pedig követte a pánt nyomát. Óvatosan kihúzta alólam a kezét, majd a babzsákra fektetett, és elhúzódott.
Egész testemben remegtem, a szemeim csukva voltak, azonban akkor kinyitottam őket, mikor már nem éreztem magamon Niall kezét. Tekintetünk azonnal találkozott, és én úgy éreztem, hogy a fotel megolvadt alattam, sőt, még maga a föld is, én pedig elsüllyedek benne, vagy csak egyszerűen megsemmisülök.
Az a mosoly, amivel megajándékozott, lehengerlő volt. Haja kócosan meredezett ezerfelé, fejét oldalra billentette, miközben fél kézen támaszkodott felettem, másikkal pedig a hajamat igazgatta körülöttem. Nem láttam semmi mást magam előtt, csak izmos mellkasát, karjait, vállát, és vágytól égő, szerelmes tekintetét. Kisfiús mosollyal az arcán birizgálta a hajam, nem tudtam mit csinál, de azt akartam, hogy soha ne hagyja abba. Már maga a látvány olyan érzést keltett bennem, ami semmivel nem pótolható.
-Gyönyörű vagy, Lizzie.-suttogta végigsimítva a vállaimon, érintésének nyoma olyan volt, mintha egy forró pálcát húztak volna végig rajtam, a bőröm sisteregni kezdett.
Kábultan mosolyogtam vissza rá, majd felé akartam nyúlni hogy megérintve lehúzzam magamhoz, de még mielőtt megmozdulhattam volna, Niall tartva a szemkontaktust egy ideig lehajtotta a fejét, egészen addig, hogy már csak a haját láttam. A szemeim már az előtt lecsukódtak, mielőtt még bármit is csinált volna, a szívem hatalmasat ugrott a mellkasomban, amikor Niall a melleim közé csókolt. Az ajkaim résnyire nyitódtak, a levegővételeim pedig egyre sűrűbbek, és egyre gyorsabbak lettek. Niall lassan, csábítóan húzta végig a száját a melleim vonalán, a hátam pedig szabályos ívbe feszült abban a pillanatban, mikor Niall szája a mellbimbómra tévedt, és gyengéd csókokat hagyott rajta. A levegőm a torkomon akadt, valami nyöszörgésszerűség hagyta el a számat, ujjaimmal pedig remegve szántottam végig Niall selymes, dús hajában. Tudta, érezte, hogy kezdem elveszíteni az önkontrollt, épp ezért nem hagyta abba. Ajkainak útja tovább folytatódott le a hasamon, a köldökömön keresztül, egészen a csípőmig. Két lágy puszit adott a medencecsontomra, majd hirtelen újból az arcomnál termett.
Éreztem az arcomnak csapódni meleg leheletét, mire kényszerítettem magam, hogy kinyissam a szemem. A kép összefolyt előttem, azonban nem kellett sokáig várnom, hogy kitisztuljon, mert Niall ajkai újból megtalálták az enyémeket, nyelve érzéki táncot járva kényeztette az enyémet. Átkaroltam a nyakát, és amilyen közel csak lehet, olyan közel húztam magamhoz, mellkasunk összenyomódott, egy férfias morgás tört fel belőle, amikor mellem a csupasz mellkasához ért.
Egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett, a másik pedig felfedező útra indult a testemen, megállapodva a nadrágom szélénél. Éreztem, milyen forró a bőre, akárcsak az enyém volt. Ujjai a gombomhoz csúsztak, és a cipzáromhoz. Ekkor azonban lelassult a mozdulatában, és nem ment tovább. Biztatásképpen megemeltem a csípőmet, így Niall keze teljesen hozzám nyomódott, mire mindketten felnyögtünk.
Ujjai behatoltak a nadrágom alá, és lassú mozdulatokkal kezdtek el dörzsölni, ott, lent. Minden izmom megfeszült, az izgalom vibrálva söpört végig rajtam, megérkezve arra a pontra, ahol Niall ujjai foglalatoskodtak. Képtelen voltam mozdulni, az élvezet, amit Niall nyújtott, varázslatos volt. Az én kezeim is maguktól indultak útnak, megállapodva Niall nadrágján. Egy halk sóhajt hallottam meg felőlem, mikor tenyeremet óvatosan egyre inkább domborodó férfiasságára helyeztem. Lassan, elővigyázatosan kezdtem el le, és fel mozgatni a kezem, mire éreztem, hogy Niall csípője a kezemmel együtt mozgott. Nagyot nyeltem, hogy benedvesítsem kiszáradt torkomat, majd úgy döntöttem, hogy kicsit gyorsítok a tempón. Niall halkan nyögdösni kezdett, hangja pedig a legszebb zene volt a fülemnek. Hirtelen Niall megmozdult, majd kezeit a fenekem alá csúsztatta, benyúlva a nadrágomba, és lehúzta rólam azt, majd ugyanezzel a lendülettel ő is megszabadult a fölösleges nadrágjától. Megragadta a csípőmet, és egy határozott, erős mozdulattal az ölébe ültetett, egyik lábamat átvetve a csípőjén. A mellkasának dőlve hallgattam a szívverését, ami ugyanúgy, mint az enyém, a szokásosnál sokkal intenzívebb volt. Egyszerre lélegeztünk, a testünk egy ritmusra emelkedett. Semmi más nem hallatszott a szobában, a homályba borult falak a mi hangunkat visszhangozták.
-Szeretlek, Niall.-szaladt ki a számon, mindenféle előre gondolkodás nélkül. Niall nem felelt, csak szorosan átkarolt, és fentebb húzott az ölében, bár már nem volt hova, mert a lehető legközelebb ültem hozzá. Kezeit a derekamra tette, és lágy kézmozdulatokkal ösztönzött a mozgásra. Elfúlva nyomtam a homlokom az övének, éreztem, hogy a teljes megsemmisülésig már nem sok kell. Tovább folytattam a csípőm érzéki mozgatását, míg Niallből egy nyögés nem szakadt fel.
-Jézusom...-nyögött fel, majd újból megragadta a testem, és felém kerekedett.
A testünk harmonizálni kezdett egymással, éreztem, hogy a szívem majd kiszakad a mellkasomból, oly hevesen zakatolt, az egész testem bizsergett, és tudtam, hogy nemsoká teljesen magába szippant a mámor édes állapota. Körmeim erősen mélyedtek bele Niall hátába, pedig megpróbáltam visszafogni magam, ami jelen pillanatban nem igazán sikerült. Kétségbeesetten öleltem magamhoz Niall verejtékben úszó, lüktető testét, és csókoltam bele a vállába, miközben ő arcát a nyakamhoz fúrta. Teljesen hozzám préselte magát, nem jelentett már akadályt a köztünk levő ruharéteg, ami időközben lekerült rólunk. Niall felém hajolt, szemeink pedig egy vonalba kerültek. Kéjes tekintettel nézett a szemeimbe, haja csapzottan tapadt a homlokára, és a tekintetemet kutatta.
-K-készen állsz?-kérdezte hebegve, nekem viszont kis időbe telt, míg felfogtam, mit kérdez. Nem értettem, miért kérdezi, de nem is akartam jelen pillanatban agyalni rajta. Minden kiesett az agyamból, ami nem Niall volt. Teljesen elkábított, azt sem tudtam, hány óra van, milyen nap, vagy hogy egyáltalán hol vagyunk. Semmi, az ég világon semmi más nem érdekelt, csak az, hogy végre, újból Niallel lehetek, ténylegesen. Mindennél jobban hiányzott már.
Niall izmai mind megfeszültek, és egyszerre nyögtünk fel a kéjes érzésre, ami elöntött mindkettőnket. Még erősebben vájtam körmeimet Niall hátába, a vállába haraptam, fogaimmal összecsípve a bőrét. Niall a nyakamra tapasztotta a száját, enyhítve hangjának erején. Lassú, gyötrelmes mozdulatokkal érte el, hogy újra és újra felsóhajtsak, a fejem kótyagossá vált, elvesztettem a józan eszemet. Lassan, fokozatosan épült fel köztünk a gyönyör, már az ajtajában kopogtattam, pillanatokon belül pedig az ajtaja kinyitódott előttem, és én elgyengülve, megsemmisülve estem be rajta, Niall pedig követett...
Egyszerűen fantasztikus! *-* Leírhatatlanul jó lett!^^
VálaszTörlésCsodálatos! Annyira magam előtt láttam az örömöt az arcukon, hogy újból együtt lehetnek.:)) Fantasztikusan írsz, és a történet is az!
VálaszTörlésNagyon várom a következőt!(:
xx